Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-05 / 45. szám
PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál df., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kóthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Gyógyulás. B. Pap Lajos. — Vezérezikk: A jövő nemzedék. Dr. Patay Pál. — Második czikk: Díjlevélcsonkítások, mk. — Tárcza: Farkas József emlékezete. VIII. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: Falusi levél. Balatoni. Levél a szerkesztőhöz. Orth Ambrusné. — Külföldi hírek. — Irodalom : Új testámentom. Vargha Tamás. — Egyház. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Gyógyulás. Akarsz-e meggyógyulni ? (Ján. 5:6.) Ennek a szokatlan, csodálatos kérdésnek története van. Az a jól ismert kicsi dráma a Bethesda legendás gyógyvizénél, a hol egy reménytelen tespedő életbe belevágódott, a hol egy tehetetlen sóvárgó emberre rááradt egy tökéletes életnek a ragyogása, egy fölényes hatalomnak az ereje, egy diadalmas személyiség akarata. Egy 38 év óta nyomorék meggyógyult ekkor. Felvette a nyoszolyáját ... elment csendesen, elment ki az élet zajába, ;i küzdelembe, az új életbe. Az életet pedig mindenütt kíséri a halál, melynek hírnöke a betegség. Jelenjék meg előttünk hatalmas látomásban a betegek világa, Gondoljunk csak a kórházakban jajgafcókra, örökké köhécselő lassan elhervadókra, az apák bűnét roskadva hordozókra. Jussanak eszünkbe a fülledt, fojtós lakások, pinczék sápadt lakói, kiknek nincs elég levegőjük, mintha azt is drága pénzen adnák. Gondoljunk az aczélkezűekre, üvegszeműekre, kopogós lábúnkra, gondoljunk azokra, a kik zavarodva emlékeznek még mindig az égő szülőfalúból való éjjeli futásról, a kiket a szégyen megőrjített, mert mindent, még a legutolsó ruhadarabot is kérni kellett ismeretlenektől. .. És nem tudjuk nézni ezt a megrázó képet, ezt a szomorú jelen világot soha a nélkül, hogy magunkat is betegeknek ne éreznénk. A lelkünk beteg! Nem tudunk csendben lenni a diszharmónia miatt, a mely szerte zúg. Betegek vagyunk, mert az a sok ifjú életet pezsdítő kiömlött vér a mi vérünk, magyar vér, testvérek, apák, fiak, barátok, emberek vére. Elvesztettük a hitet az élet igazságában s már csak a rosszat károgjuk. Az ég megüresedett s az atyai házat otthagytuk mi tékozló fiak s járunk istentelenül, árván az egyedülvalóság viharos éjjelén. Szenvedélyeink, vétkeink kalitkába zártak, a hol imádságos lelkünk véres, összetört szárnyakkal a porban piheg. Nem tudunk felszállni, felemelkedni. Életünk fája nem tud virágozni, mert valami a gyökerét sorvasztja, valami belül betegíti... Betegek vagyunk, mert nagyon is emberek, nagyon is kislelkűek, nagyon is gyarlók vagyunk. Csak mikor ezt a betegséget átéreztiik, kél bennünk szent örökkévaló vágy a gyógyulásra és keressük epedve, lázasan a megújulásnak Bethesda-tavát. Ez az új életet adó erő azonban nincs a zűrzavarban, a feledésben, az élvezetben, a divatban, nincs az Istennélkiili imádságban, nincs érdemszerző jócselekedetekben. A Betli esda-tó lelkeket gyógyító isteni világa bennünk van. Akkor van legközelebb a gyógyulás, mikor hullámos, viharos a mi lelkünk tavának tükre, mikor küzdünk, mikor keresünk, mikor dolgozunk, mikor becsületesen kételkedünk, mikor szenvedünk, mikor betegnek érezzük magunkat. Most már csak az Élet leheletére van szükség, a zengő hangú diadalmas krisztusi kérdésre: „akarsz-e meggyógyulni?4 1 És mi ne azt sírjuk, mint a Bethesda partján a beteg: „Uram, nincs senkim..." Mi azt kiáltsuk, mi azt zokogjuk: „Uram, én akarok." Es ha ez az akarás nemcsak szent sóhajtozás, nemcsak néma epekedés, hanem egy belső, bűvös erőnek a feltörése, csodás energiák duzzadása, akkor ez az akarat meg is tud gyógyítani ... De a gyógyulás, az egészség, az élet nem a mi dolgunk, nem a mi hatalmunk. A rügyről, a sejt igazi életéről nem tudunk többet, mint a ködfoltok nagy misztériumáról. Mi csak az ablakot nyitjuk ki, hogy a friss levegő beáradjon, mi csak az akadályokat hárítjuk el, mi csak keressük a találkozást a felénk jövő Emberrel, a názáreti örök Vándorral, mi csak akarjuk a Krisztust. Krisztust akarni pedig annyit tesz, mint önmagunkat akarni, mindazt, a mi bennünk jó. tiszta ós igaz emberi ós épen azért emberfeletti. Krisztust akarni, ez annyi, mint akarni a békességet, vallani egy szellemi világba vetett hitet, az egységet Isten lelkével, akarni a Krisztust, akarni a gyógyulást, akarni magát az életet... A hogy a piszkos földből rózsa nő, úgy a mi énünk
