Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

fekete világából az örökkévalóság virágai nőnek. A hogy a kígyó irhája alatt, mikor azt leveti, már új bőre csil­lámlik, úgy a mikor erős akarattal levetjük az ó embert, akkor már új emberek vagyunk, kikben dagad az élet, a soha el nem múló örök ifjúság, egészség, a halhatat­lanság. És nem játszunk többé a porban veréb módjára, mikor mint sasok a magasba szállhatunk. Ennek a niagasabbrendű világnak az öntudata, az átélése maga a gyógyulás, ez az élet. ez az üdvösség." B. Pap Lajos. A JÖVŐ NEMZEDÉK. Ha a békés napokban, szinte az unalomig, hangoz­tattuk : a kié az ifjúság, azé a jövő, akkor a mai ítélet­időkben újra, állandóan ébren kell tartanunk az érdek­lődést, a súlyos felelősségérzetet a jövő nemzedék iránt. Az élet-halálharez ő érettük is folyik, a háborúnak a kese­rűségét elsősorban a felnőttek érzik, a béke gyümölcseit a gyermekek, a serdülő ifjak fogják élvezni. Elsőrendű probléma az. hogyan tegyük alkalmasakká és méltókká őket a vérrel, könnyel, szenvedéssel szerzett örökség elfogadására ós megtartására. A jövő nemzedék nagy jelentőségét mutatja az a nyílt levél is, a melyet, őfelsége az első háborús tanév derekán intézett a monarchia gyermekeihez. A német lapok majdnem mind közölték, a magyar újságok köziil csak egy. A mintagimnázium 1914—15-isk. évről szóló értesítője az első lapon közölte szülők, növendékek és az olvas.ók okulására. íme néhány, most is aktuális mon­dat: „Ti vagytok azok, gyermekeim, a kik legközelebb állotok császártok ós királytok szívéhez, ti vagytok biro­dalmam virága, népeim ékessége, jövőjük áldása. De nemcsak császártokhoz és király tokhoz álltok legköze­lebb, hanem még valakihez, a ki előtt a világ 1 ég-hatal­masat) bjai is tehetetlen teremtések Urunkhoz, Istenünk­höz, a ti szemetekben még ragyog a teremtés reggelének fénye, ti körületek még a paradicsom és mennyország tündököl . . . Minthogy ti, kedves gyermekeim, legköze­lebb vagytok Istenhez, arra kér benneteket császártok és királytok, hogy imádkozzatok és kérjétek Istent, hogy áldjon meg bennünket, nézzen le reánk ós könyörüljön rajtunk és engedje meg, hogy igaz és szent ügyünk dia­dalmaskodjék. Ha a monarchia gyermekei hazájukért imád­koznak, akkor tudom, hogy a mi ügyünk jól áll és hogy a mi csillagunk fényesen ragyog." Egyszer elhangzott a királyok királyának nyilatko­zata is, a melynek a hatása észrevehető az előbb közölt királyi szavakon is: Engedjétek hozzám a kis gyerme­keket ... Ha valaki egy kis gyermeknek gondját felveszi — engem fogad be. A ker. egyház a legsivárabb időkben sem feledke­zett el egészen erről a nagyszerű felszólításról. A prot. ker. egyháznak kezdettől fogva kiváló gondja volt az iskolákra, az egyház veteményes kertjeire. Ha eddig is ragaszkodunk egyházi iskolánkhoz, a jövőben még na­gyobb féltő szeretettel kell csüngenünk rajtuk. Ha eddig is évről-évre többet tettünk az állami, községi iskolákban a vallástanítás érdekében, már a háború alatt, de a há­ború után még nagyobb mértékben kell ezt az elhanya­golt kötelességünket teljesítenünk. Tisztelettel kérdezzük, mi van a konventi tanügyi bizottság által tervezett új középiskolai vallástanári állá­sokkal? A tervezésben, megajánlásban annyi jóakaratot, megértést láttunk, vájjon a kivitelben, a minisztériumban tudunk-e egy kis energiát kifejteni? Találunk-e ott meg­értésre, méltánylásra ? Ha megvan a megfelelő óraszám, ha van alkalmas vallástanár, a jövő nemzedék ref. ker. szellemben való megtartása jobban remélhető. A czél eléréséhez nagy mértékben hozzájárulhat a Magyar Ev. Ker. Diákszövet­ség, a mely bibliaköreiben alkalmat ad az egyénekkel való beható foglalkozásra a személyes munkára. Nekünk protestánsoknak nincs gyóntatószékünk, a hol a diák föltárhatná bűneit, kételyeit, a bibliakörökben az igazán rátermett vezetőnek módja van betekintést nyerni a diák­élet problémáiba, bűneibe,-alkalma van a megfelelő gyógy­szer nyújtására, Hiányzik még egy igazán a középiskolai diákok számára szerkesztett újságunk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ennek fenntartása csupán a diák­ságot vagy egyes magánvállalkozókat nem terhelheti.* Bizony erre eleinte rá kell fizetni, mint a hogyan róm. kath. atyánkfiai tették. Meghozza ez a befektetés a búsás kamatot. Az egyetemes konvent anyagi hozzájárulásával a Magyar Ev. Ker. Diákszövetség vállalkozhatna erre a munkára. Különös figyelmet kellene fordítanunk a meg­reformált leányközépiskolákra. Még a reformálás előtt tisztában volt azzal mindenki, hogy egyforma tankönyve­ket a fiúkéval nem czélravazető leánydiákok kezébe adni. Más olvasmányokat kell választanunk a leányok, mást a fiúk jelleniképzése szempontjából. A történelem­ben nem ugyanazt kell kiemelnünk a leányok, mint a liiik előtt. Vallástannál ellenben eddig ez figyelmen kívül maradt, A hat osztályú felsőbb leányiskoláknál alkalmaz­tuk a fiúgimnázium I—VI. osztálya számára írt tanköny­veket, tekintet nélkül arra, hogy a vallástanítás anyaga így hiányos, az épület befejezetlen, csonka marad s a fejlődő leánylélek a megfelelő táplálékot nem kaphatja meg vagy legalább is olyan mértékben nem, mint az ő lelki világukhoz alkalmazkodó tananyagbeosztás és tan­könyv esetén. Be kellene vezetnünk nagyobb leánynöven­dékeinket a szocziális és belmissziói munkákba nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is. Tanítónőképzőkben, leányiskolákban be kellene ve­zetni a bibliaköri munkát. A dunamelléki ref. egyház­kerületben a középiskolai szakelőadó által igazán nagy gonddal és hozzáértéssel megszerkesztett kérdőpontokra sokszor külső akadályok : kevés óraszám stb. miatt nem lehet becsületesen, megnyugtató feleletet adni. * Erre is vonatkozott dr. Lampérth Géza mult számunkban közölt szép czikke, a mely annyira érdemes a megszívlelésre. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom