Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-30 / 5. szám

PROTESTÁNS IESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr,f Sebestyén Jenő és Veress JenÖ. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Tövisek. —a. Vezérezikk: Szocziális munkák, p. — Második czikk : „Protestáns támadás a jezsuiták ellen." Dr. K. 1. — A mi ügyünk: Lelkészi konferencziánk. K. I. A Kálvin-Szövetség konferencziáján résztvevők. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Tövisek. II. Kor. 12, 7—9. Pál apostol tövishordozó volt; tövis adatott testébe. Mi volt ez a tövis? Sokan keresték a feleletet erre a kérdésre és pedig nem egyszer bántó, kegyeletsértő feltevésekben. A korinthusiak, a kik előtt Pál „dicsekedett", bizonyára tudták, hogy miről van ott szó. De mi is tudunk annyit, ha figyelemmel olvassuk az írásnak idevonatkozó részleteit, hogy ez valami nagy és szenvedésekkel teljes bántalom volt, valami olyan, a mely fájdalmas akadályul szolgált nagy szolgálatának végzésében és testi, lelki erőtlenségeknek volt forrása. Hiszen „háromszor" kérte, hogy elvétessék testéből ez a tövis, a mely mindannyiszor, valahányszor szúró, kínzó gyötrelmet okozott, úgy tűnt fel előtte, mint egyegy megcsapdosás a sátán angyalától, egy-egy nagy mementó a halál testére, ama törvényre, a melyet erőtlen testében hordozott. De a testi szenvedésekkel lelki is párosult. A gyötrelmes napokon és éjszakákban odaállt eléje a kínzó, nagy probléma: miért a tövis s miért épen az ő gyötrő bántalma, szenvedése ?! Hiszen olyan nagy volt a szolgálat, a mely reá bízatott; vett nagy ígéreteket, látott csodálatos látásokat. Miért volt a felébredós a rideg, kínzó valóra, miért jött a tövis, a mely annyiszor gátolta a föl- és előretörésben ?! De Istennek hála, Pál talált feleletet, megoldást a testi fájdalomnál is égetőbb kérdésekre. Az első az volt, hogy „adatott1

'. Ez magában véve is megnyugtató volt: egy csepp olaj az égető sebre. Adta az, a ki adhat és elvehet mindent. Adatott neki sok öröm és kimondhatatlan gyönyörűség: elragadtatások a hetedik égig, fel a paradicsomba, kimondhatatlan beszédek, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie; lelke megfürdött a megigazító, megváltó Szeretet árjaiban, úgy érezte, hogy lelkében az új élet csodás balzsamától illatozó és részesült a dicsőséges ajándékok teljes gazdagságában. Erezte a felmagasztaltatást, az örök életet már itt a földön, hiszen halljuk ajkairól a nagy vallomást: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus és a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem. Mindez onnan felülről jött alá, neki csak ki kellett tárni szívét, lelkét és venni, elfogadni. De a napfény mellett voltak sötét árnyak, az öröm, békesség angyalai után jöttek a sötét követek, lágyan ölelő karok mellett kemény ökölcsapások. Ezek is úgy „adattak". így látta az apostol a tövist, a szenvedést nagy hitének világánál és így fogadták ezt az ő példájára Isten tövishordó gyermekeinek ezrei. A tövisek, stigmaták, így tekintve, privilégiumok, kitüntetések, könyörgésre, alázatosságra, még nagyobb és elszántabb tusakodásra buzdítok. Pál könyörgött, hogy elvétessék tőle a tövis, a Sátánnak gyötrő angyala. És nem vétetett el. De megtanulta és bevette hitével, hogy ez is Istentől jött és megértette, hogy Isten többet adott neki, mint a mennyit kórt, nem vette el a fájdalmat, de adott győzelmet a megpróbáltatás felett. Adott tövist, de adott több kegyelmet, több erőt az erőtlenségben. Pál érezte kicsinységét, erőtelenségét és jobban meglátta a kegyelem nagyságát,, elégségét. Elég néked az én kegyelmem! Elég nemcsak arra, hogy megsokasítsam a te örömödet, elég arra is, hogy meggyógyítsam sebeidet. Elég az ő kegyelme nemcsak Pálnak, elég az egész szenvedő világnak. Töviseket hordunk, testi, lelki szenvedéseket, erőtlenségeket. Tudunk-e igazán könyörögni elvételükért, odamegyünk-e Ahhoz, a ki adta ezeket?! Mert csak így vesszük a nagy biztató szózatot: elég néked az én kegyelmem, csak így lesznek a mi erőtlenségeink dicsekvéseinkké. Vannak és lesznek tövisek, sebzők és mély üre-