Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-10-15 / 42. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr. Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre Í2 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérczikk: A püspöki jelentésből. — Második czikk : A presbiteri képesség elvesztése. Dr, K. I. — Táreza: Farkas József emlékezete. III. Dr. Pruzsinszky Pál. — Külföldi hírek. Sz. M. — Irodalom : Mens sana in corpore sano. Fiers Elek. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. A PÜSPÖKI JELENTÉSBŐL. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Súlyos megpróbáltatások napjait éljük, melyek egyházi közéletünkre is minden tekintetben visszahatással vannak. A fákról már harmadszor hullanak a levelek azóta, hogy Európa békéje felborult és a háborúnak még mindig nincs vége. Mindnyájan hittük és reméltük, hogy ez a háború az öldöklő fegyvereknek minden elképzelhető neme és fegyverbe állított milliós hadseregek mellett nem tarthat sokáig. De íme, az újabb és újabb árulások és minden erkölcsi érzést lábbal tipró hitszegések folytán még ádázabb dühvel folyik s a merre nézünk, a halál jeges lehelete tarol le virágokat és gyümölcsöket, dúl fel csendes otthonokat és tesz földönfutókká békességben élő családokat. Sőt most már a harmadik téli hadjárat is mind bizonyosabbá válik. Volt telünk, mely csendes várakozásban mult el; tavaszunk, mely a világ legelszántabb nekikésziilődésének és diadalmas támadásainak volt virágfüzéres tanuja; és sütött reánk olyan nyáiyiak a napja, melynél tüzesebb és égetőbb még nem perzselt végig ezen a meggyötört földtekén. A leszámolás, az ítélethirdetés nyarának szánták ezt gonosz indulatú ellenségeink. Északtól délig, kelettől nyugatig dörögtek az ágyúk s feszültek a karok, sikoltott a fájdalom és omlott a vér s a mi rejtett energia még buzgott ellenségeinkben, mind harczrakelt hős fiaink ellen. Mi pedig itt a front mögött szorongó szívvel, aggodalomtól gyötört lélekkel néztük és nézzük ezt a titáni küzdelmet s harczoló fiaink iránti féltő szeretettel kérdezzük Ézsaiás prófétával: „Uram! mikor a vizeken által menendünk, vájjon velünk leszesz-e; és mikor a tűzön járandunk, vájjon meg nem égünk-e ?" Az ókor egyik klasszikus írója, Seneca, a kedves fia elvesztése feletti fájdalmában kesergő Marciát, midőn vigasztalást befogadni nem akart, azzal igyekezett megnyugtatni. hogy bár a halhatatlan istenek nem hosszú időre adták öt neki. de mindjárt olyanul adták, a milyenné az ember fáradhatatlan szorgalom és kitartás mellett is csak hosszú idő alatt válhatik. Fájdalmaink és veszteségeink közepette nem vigasztalásul utalok a klasszikus író eme szavaira, hanem csak illusztrácziójául annak, hogy mi is a lefolyt két év alatt egy évszázadnak keserűségét viseltük. Az életük delén álló férfiak a háború vérzivatarai között megderesedtek és gyermekifjak férfiakká lettek. Gyermekekkel megáldott édesanyák millió Xiobe sorsára jutottak s fájdalmukban mintegy kővé váltak. Kisdedeket, kiknek ajkai még az anyatejtől ragyogtak, a halál vagy a" menekülés kiszakított a szülők védő karjai közül. Az erőtől duzzadó férfiak millióit, mint roncsokat, közös sírba hantolták vagy mint nyomorultak tengetik közöttünk keserves napjaikat. Számtalan, a tulajdonosra nézve megbecsülhetetlen értékű tárgy tönkrement: a természet és művészet nagy kincsei megsemmisültek ; megmérhetetlen értékek elpusztultak és ezek között a legbecsesebbek, az emberi lelkek, elköltöztek vagy eltompultak, elvadultak vagy homályba borultak. Mind ezt látva és átérezve, megrendült szívvel kérdezhetjük : „Uram ! miért sújtanak így a te haragodnak vesszői?" „De ne háborodjék meg a ti szívetek!" Mert bár „semmi nyugodalma sem volt a mi testünknek, hanem mindenekben nvomorgattatásunk volt, kívül harczaink, belül félelmeink, de az Isten, ki megvigasztalja a nyomorultakat, minket is megvigasztal" — mondja Pál apostol. Európa szorongatott középpontja a háborúban sokat szenvedett, vérzett, de helyt állott. Égig nyúló oszlopát emelte az erőnek, elszántságnak és kitartásnak. A nyár elmúlt és itt van megint az ősz, immár a harmadik e véres háborúban. S mikor leperegni látjuk a sárguló faleveleket, lelkünk azokhoz szárnyal, a kik ezt a rettentő nyarat megvívták. Katonáink ma is ott állanak a határon s talán megérzik, hogy ködbe borult alakjaikat mint öleli körül szeretetünk és bizodalmunk. Hisszük, hogy több levélhullást nem fog megérni a háború. És hisszük, hogy az isteni bölcs gondviselésnek bizonyára még nagv czéljai