Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIdSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX.. Ráday-utcra 28., a hová a kéziratok, előfizetésiés hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az önfeláldozás nyugalma. Ifj. Benkő István. — Vezérczikk: A „református" egyház törvényes neve és a főrendiház. — Krónika: Pusztulás — segítség. — Belföld : A pesti ref. egyházmegye' közgyűlése. Fgy. Gyííiésc-k a külsösomogyi egyházmegyében. B. L. — A mi ügyünk : Losoncai konferencziánk. IV. Dr. K. I. — Egyház. — Gyászrovat. — Hirdetesek. Az Élet Könyvéből. Az önfeláldozás nyugalma. Ján. 14:27. Jézus teljesen átértette, hogy mennyire kétségbeesett lesz a tanítványok helyzete, ha egyszer magukra maradnak. A milyen örömmel figyelte lelkük fokozatos felébredését, az új élet első nyilvánulásait.ép oly aggodalommal gondolt a jövőre, mikor ez az új élet botránkozás köve lesz a világ számára, szenvedés és küzdelem forrása a tanítványoknak. Jol tudta, hogy a ki az ő társaságában esztendőket töltött el, az nem lesz képes többé beletörődni a bűnbe, hazugságba, képmutató külsőségekbe, hanem kénytelen lesz azonosítani magát azzal a tisztasággal, igazsággal, őszinteséggel, a mit benne megismert és megszeretett. Az Istenhez való bensőségteljes gyermeki viszony, az az új, hatalmas hitélet, a mit ő plántált át a tanítványok lelkébe s az abból folyó, megalkuvást nem ismerő új erkölcs elválasztja őket a világtól, szembe állítja a környezetükkel, küzdelemre indítja a sátán ellen és nem lesz többé jelen az a hatalmas személyiség, a ki eddig helyettük is, az ő nevükben is viselte a harczot. A tanítványok új lelki élete szoros összefüggésben állott azokkal a reményekkel, a miket Jézus ébresztett bennük Isten országának közeli eljöveteléről. Ok voltak ennek az országnak első polgárai a földön s az ő lelki életük, magasabb erkölcsük az ősi ígéret első megvalósulása volt. Jézus maga naponként mélyebbre vonta őket annak a fényes látomásnak varázskörébe, a mi az ő szemei előtt kezdettől fogva ott lebegett és életének programmját képezte. Úgy, hogy mikor az elválásra került a sor, a tanítványok már rabjai voltak azon szent eszményeknek, a miket Jézus hozott e világra: a testvériségnek, a szabadságnak, a békességnek, annak a dicső jövőnek, mikor végre megszűnik a bűn, betegség, nyomor és Isten földi családja lesz az emberiség. Ezek a remények is Jézus távozó alakjával elhalványultak, az eszménykép kezdett szétfoszlani és úgy látszott, hogy nem marad a helyén más, mint a keserű csalódás, örökös sóvárgás és fájdalom. A tanítványok úgy érezték, hogy ha Jézus elhagyja őket a nélkül, hogy Isten országát megvalósította volna, árván és idegenül maradnak e földön, egy álomország hazátlan polgárai, a kik nem találják helyüket a világon s nem tudják többé elfelejteni azt a fenséges látomást, a mit az Úr mutatott nékik. Jézus, mikor búcsúbeszédét mondotta, bele látott tanítványai háborgó lelkébe s világossá lett előtte, hogy az emberi szívnek, ha győzni akar, nem a harcz után, hanem a harcz közben van legnagyobb szüksége békességre. Mert ha a tanítványok nem tudnak lelki békességet találni, ha mindig ilyen viharzó lesz a lelkük, mint most, ha szüntelen eszményeikért aggódnak, reményeiket siratják, új életük kincseiért remegnek, akkor -— és itt Jézus megdöbbenve látja a legnagyobb kísértést, a mi eltávozása után körül veszi majd ezt a kis csoportot —• akkor előbb-utóbb kimerülnek, kétségbeesnek és elfogadják azt a békességet, a mit a világ kínál nekik. A világ békességének pedig nagy ára van: oda kell adni érte az új életet is, meg a szent eszményeket is. A világ ^sak annak ad békességet, a ki meghódol előtte, együtt úszik az árral és lemond magasztos ambiczióiról. Ez volt az egyetlen kísértés, a mitől Jézus a maga programmját féltette: hogy maguk a kiválasztott munkások lemondanak a győzelemről a békesség kedvéért. Oh, mert a béke édes, mégha nagyon meg kell is fizetni! Az emberek csak kétféle békét ismernek: a győző fél diadalmas békéjét és a legyőzött szomorú rezignáczióját. Jézus ismerte a békességnek egy harmadik faját: a küzködő ember belső békességét, nyugalmat a harczok között. Ez a nyugalom tette őt is képessé arra, hogy fenntartsa a maga programmját, magasra emelje zászlaját akkor, a mikor ügye egészen reménytelennek, bukottnak látszott. Ennek a békének titkát ígérte meg a