Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

tanítványoknak, mikor az elválás óráját közeledni látta: „Az én békességemet adom néktek". Néhány nap múlva Jézus ott függött a keresztfán „kiterjesztett kezekkel felszegezve". És akkor a titok kitárult a tanítványok előtt, mert az elsápadt arcz körül glória ragyogott és a glóriának jelentése volt, a mit leolvashatott róla mindenki, a ki rátekintett: :

— Áldozd oda magad az eszményedért, az új életedért és a lelked békességet talál: az önfeláldozás méltósággal teljes nyugalmát. — A tanítványok megértették Jézust és küzdelmes életük megtelt békességgel. Ezért a békéért nem kellett lemondani eszményeikről, hanem csak önmagukról. Ne kérdezzük, hogy meddig tart a háború. De vigyázzunk, hogy a míg tart, részünk legyen a Haza szent eszményének odaáldozott élet békéjében. Ifj. Benkö István. A „REFORMÁTUS" EGYHÁZ TÖRVÉNYES NEVE ÉS A FŐRENDIHÁZ. A napilapokban bizonyára sokan olvasták, hogy a főrendiház szeptember 2-iki ülésének napirendjén szerepelt a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek egy átirata a főrendek névjegyzékében eddig használt „evangélikus református" elnevezésnek megváltoztatása iránt. A dolognak — mint értesülünk — az az előzménye, hogy a konventi elnökség régebb idő óta tapasztalta, hogy a főrendiház irományaiban egyházunk állandóan és következetesen régi nevével, mint „ev. ref." egyház szerepel. Abban a feltevésből, hogy elnézésről van szó, mely csak egyszerű figyelmeztetést igényel, előterjesztést tett a vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A főrendiház elnökének a miniszterhez küldött válaszából azonban kitűnt, hogy nem véletlennel állunk szemben s hogy a főrendiház elnökének aggályai vannak a konvent kérelmével szemben, úgy hogy a konventi elnökségnek ezek eloszlatására újabb indokolt előterjesztéssel kellett élnie. Az igazoló-bizottság egyházunknak a vallás- ós közoktatásügyi miniszter által is támogatott álláspontját tette magáévá. A főrendiház irományai nem örvendvén olvasóink sorában túlságos olvasottságnak, a jelentés közlésével jó szolgálatot vélünk tenni. A jelentés a következő : „A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr f. é. július hó 8-án 76.099. sz. a, a főrendiház elnökéhez intézett átiratában a magyarországi református egyház egyetemes konventjének egy felterjesztésére való hivatkozással intézkedést kért aziránt, hogy úgy a főrendek névjegyzékében, mint a főrendiház egyéb irataiban nevezett egyház eddigi „evangélikus református" elnevezése helyett az 1907. évi február hó 14-én Ő Felsége által jóváhagyott és megerősített református törvény 1. czikkének 1. §-a szerinti törvényes „református" elnevezés használtassók. F. évi augusztus hó 21-én 101.807. sz. a. kelt újabb átiratával pedig megküldötte a miniszter úr a legfelsőbb jóváhagyással és megerősítéssel ellátott egyházi törvény hivatalos szövegét. Ennek az egyházi törvénynek 1. §-a, melyre az egyetemes konvent az elnevezés helyesbbítése iránti igényét alapítja, a következőleg szól: „A magyarországi református egyház, mely országos törvényeinkben helvét hitvallású evangélikusnak, majd evangélikus reformátusnak neveztetik, magában foglalja a magyar koronához tartozó országok területén lévő összes református egyházközségeket. " Bár a törvényszakasz ezen szövege nem tartalmaz egyenes rendelkezést arra nézve, hogy az egyház eddigi elnevezése fenn nem tartható s csak a „református" elnevezés használható, annyi kétségtelen, hogy úgy az egyházi törvény minden rendelkezésében, mint a legfelsőbb jóváhagyást és megerősítést tartalmazó záradék a szóban lé vő^egy házról mindenütt mint „református" egyházról szól s ezzel közvetve magát az egyház elnevezését is jövőre nézve ekként állapítja meg. Másrészt tény az, hogy országos törvényeink sem. tartalmaznak egyenes rendelkezéseket a hazai protestánsegyházak elnevezése tekintetében s maga a szóban lévő egyház állami törvényeinkben mindig azzal az elnevezéssel van jelölve, a melyet az illető törvény létrejöttekor viselt. így a főrendiház reformjáról szóló 1885: VII. t.-cz. a nélkül, hogy az egyház elnevezésére vonatkozó rendelkezést tartalmazna, természetesen a keletkezése idején gyakorlatban volt „evangélikus református" elnevezést használta s miután a főrendek névjegyzéke ennek a törvénynek terminologiájához alkalmazkodott, csak ezzel az elnevezéssel szerepelhetett benne főrendiházi képviselői révén a szóban lévő egyház is. Hogy viszont az 1907-ben keletkezett egyházi törvény érvényben léte óta állami törvényeink is mérvadónak tekintik az abban megállapított új elnevezést, azt bizonyítják újabban létrejött állami költségvetési törvényeink, pl. az 1912: LXVI. t.-cz., mely az egyházak segélyezését tartalmazó költségvetési tételek során mindenütt „református egyház"-ról szól. Kétségtelen ugyan, hogy a főrendiháznak a benne képviselt egyházak elnevezése tekintetében eddig követett gyakorlata szempontjából az 1885. évi VII. t.-cz. ezen egyházakat érintő rendelkezései nem csupán inczi(lentális jelentőséggel bírnak s az azokban használt elnevezéstől való eltérésre a főrendek névjegyzékében eddig annál kevésbbé volt ok, mert a szóban levő egyházi törvény — melynek a hivatalos közlönyben is csak jóváhagyási záradéka tétetett közzé — annak idején a főrendiházzal nem közöltetett s az elnevezés megváltoztatása mindeddig illetékes helyről a főrendiházban szóba nem hozatott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr átirata után azonban az igazoló-bizottság, melyhez a főrendiház elnöke a kérdést javaslattétel végett utasította, a fentebb előadottak tekintetbe vételével nem zárkózhatik el attól, hogy az érdekelt egyháznak saját autonom hatáskörében megállapított s legfelsőbb jóváhagyással megerősített