Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

gasabb világból az emberi szív talajába, míg jobban megmaradtak azok a plánták, a melyek valahogyan magából ebből a talajból is kisarjadzanak. (Régebbi dogmatikusok a „természetes vallás", az „egyetemes kijelentés" neve alatt ismertették azt, a miben a mi „református keresztyén" vallásosságunk állani szokott.) De ha megvoltak ezek a történeti okok, itt a tizenkettedik órája, hogy jóvá tegyük káros hatásaikat és felemeljük ismét, mert nem most jutna fel oda először, egyházunk belső életének színvonalát a keresztyénség teljes, eredeti gazdagságának a magaslatára. De ép úgy ki fog tűnni a kérdés alapos tanulmányozásából az is, hogy ebben a munkában számolnunk kell a pozitívumokkal, melyek annyira, a mennyire még éltetik híveinket. Ezeket a meglevő élő elemeket a maguk teljes nagyságában, gazdagságában kell méltányolnunk és úgy kiegészítenünk azután a hiányzó még nagyobb és még gazdagabb elemekkel. • Nem azt kell, hogy kiérezze munkánkból a buzgó lelkek megmaradt serege, hogy az ő eddigi vallásossága helyett valami merőben újra akarjuk elvezetni, hanem azt, hogy az ő eddigi vallásossága sokkal többet rejtett magában és sokkal többet nyújthatott volna neki, mint gondolta és mi erre vezettük őt reá. Ismétlem, csak eszméltetésképen akartam rámutatni futtában erre a nagy kérdésre, egyházunk gyors és egészséges megújhodásának talán legnagyobb kérdésére, mely megérdemelné legtapasztaltabb munkásainak és legképzettebb gondolkozóinak beható tanulmányát. Ifj. Vidor János. MIT TEGYÜNK ERDÉLYI TESTVÉREINKÉRT? Kigyuladt körülöttünk a világnak az a tájéka is, a honnan eddig csak füstszag érzett. Erdély hegyi ösvényein Janku martalócz unokáinak hosszú sorai kígyóznak. A völgyek homályában íyenekiilők vonatának nyugtalan dübörgése üti a taktust a magyar föld szívveréséhez. A távolba vesző vidéken székely házak, magyar kálvinista templomok lángjától ölt piros arczot a türelmes égbolt. Itt közöttünk hontalanok árnyékai imbolyognak. Pihegő anyák, éhező gyermekek, véreink keresnek testvéri hajlékot, segítő kezet, egy darab kenyeret. Annyi idejük sem volt, iiogy vándorbotot vegyenek a kezükbe . . . A tigrisek már vonulnak a Királyhágón át a farkasok elé.. . Új tanítások íródnak, honvédek vérével, nemzedékek számára, — a kötelességről. A hol ilyen tanítások vannak, ott mi nem eshetünk abba a tévedésbe, hogy kitanítani akarjunk valakit a kötelességről. Ez szerénytelenség volna. Es felesleges. Magyar kálvinista Sión ! Te tudod, mi a kötelességed, Te érzed, hogy elérkezett számodra a bizonyságtevési alkalom. Most megmutathatod testvéri áldozatkészségedet, Mi tudjuk, hogy itt mindenki meg fogja tenni a kötelességét. A Prot. Egyházi és Iskolai Lap egyszerűen csak kijelenti illő szerénységgel, halk szóval, hogy a szerkesztőség készséggel közvetíti, czéljához juttatja az Erdélyből menekülő református lelkészek, tanítók s más hitsorsosaink családjainak segélyezésére szánt adományokat. Szerkesztőségünk a maga részéről 50 K-\sd ezennel megnyitja az adakozást. Menekült lelkész- és tanítótestvéreink munkaalkalmakat, megélhetési módot keresnek, ilyen tárgyú ajánlatokat készséggel közvetít s a segélyezést szervezi a Kálvin-Szövetség titkári hivatala (IX., Ráday-u. 28). Büszkén szögezzük itt le azt a tényt, hogy egyháztársadalmunk körében nem volt szükség segélyakczió megindítására. Megindult az magától mindenütt. Budapesten a Lorántffy Zsuzsánna-Egyesület ós a Bethánia-Egyesület szállást ad helyiségeiben menekült családoknak. — Nagy Ferencz, a pesti egyházmegye esperese meleghangú adakozási felhívást bocsátott ki s ő volt az első, a ki a maga gyülekezete (Veresegyháza) részéről 160 K-t küldött hozzánk a menekültek segélyezésére. Az újvidéki református egyház jelentette, hogy egy menekült lelkészt vagy tanítót alkalmaz megfelelő foglalkozásra, kinek ellátásáról s némi jövedelemről gondoskodik. — Mády Lajos újpesti lelkész szállást és ellátást ajánlott fel egy menekült lelkészcsalád számára. — Sáfár Béla váczi lelkész lakást ajánlott fel. —s —k. BELFÖLD. Kell-e a Lelkészegyesületnek kongresszust tartani? A Lelkészegyesület volt az, a mely legjobban nyilvántartotta a ref. lelkészi kar anyagi helyzetét és kért, követelt, sürgetett mindig mindenhol, kérve a meghallgattatást. Most, hogy az adócsökkentési segélyre az egyházak berendezkedtek, milliókra tehető kárt szenvedett a lelkészi kar. Ezt a kormány is elismerte, a mikor az ismert segélyt kiutalványozta. Ez azonban csak csöpp a tengerbe. Vájjon ki vegye fel most a tárgyalások elejtett fonalát, ha nem a Lelkészegyesület? A Lelkészegyesület volt az, a mely a szekularizáezió kérdésének a felvetésével óriási módon siettette az úgynevezett Altruista Bank megalakítását, most a háború feltótlen előtérbe állítja a földkérdés problémáját. Ebben az irányban is kell valami egyöntetű megállapodásra jutni a lelkészi karnak, honnan várjuk azt, ha nem a Lelkészegyesülettől ? A Lelkészegyesület határozottan kibontotta a beimisszió zászlaját és úgy lépett fel a ref. egyház előtt, mint a ki nemcsak legilletékesebb ennek a kérdésnek a vezetésére, de hajlandóságot is érez erre. Most itt van előttünk egy óriási munkamező. A hazatérő hősök, az itthon maradt özvegyek, árvák ügye, lelkigondozása. A háború iitütte sebek gyógyítása. Az ifjúságunk olyan irányú