Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-10 / 37. szám

szervezése, a mely biztosítékot nyújt arra, hogy egyházunk tagjai elég erősek lesznek lélekben a jövő elképzelhetetlen terheinek hordozására, sőt a mostani borzalmas pusztulás daczára is egy jobb jövő olyan biztos alapjait rakhatják le, a minőt semmi zivatar se fenyegethet megsemmisüléssel. Az adócsökkentési tíz év első korszaka mindjárt lezáródik. Minő irányelvek alapján menjük neki a második tíz évnek? Csak egy pár kérdés, a mely ott ég mindnyájunk lelkében s a melyekre — mint legilletékesebb tényezőtől — feleletet, sőt irányítást a Lelkészegyesülettől várunk és kérünk. Egy 0RLE-tag. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai ref. egyházmegye augusztus hó 29-én tartotta meg Szekszárdon a vármegyeház nagytermében közgyűlését Kátai Endre esperes és dr. Szilassy Aladár v. b. t. t. elnöklete alatt. A közgyűlésen a lelkészi kar, egy élemedett beteg tagját kivéve, teljes számban megjelent. Nem úgy azonban a közgyűlés világi tagjai, a kik jórészben hivatalnok emberek lévén, a mai idők miatt csak feles számban jelenhettek meg. A tárgysorozat 37 pontból állott, melyek legnagyobb részben a megszokott ügykörben mozogtak, kivévén a reformáczió 400 éves megünneplése és a nagygerezsdi egyezség ügyét, melyeket elég széles alapokon és nagy érdeklődés mellett tárgyaltak le. A reformáczió 400. évfordulójának megünneplésére nézve elfogadta a'közgyűlés azon javaslatot, hogy az a gyülekezeti élet külső megnyilvánulásaiban is minél szélesebb körökre kiterjedve ünnepeltessék meg, azontúl pedig úgy a magyar ref. közegyház, mint különösen a mi dunamelléki egyházkerületünk budapesti egyházában monumentális intézmények létesítése által megörökíttessék. A nagygerezsdi egyezség megszűntével traktus gyűlésünk azon előadói javaslat álláspontjára helyezkedett, hogy magyar ref. egyházunk lehetőleg a két prot. egyház közötti testvéries viszony ápolására, fönntartására törekedjék, azon filiálisokban vagy fiókegyházakban pedig, a hol mindkét felekezetnek vannak nagyobb számmal hivei, igyekezzenek felső egyházhatósági jóváhagyás mellett egyezséget kötni mindkét felekezet jogos igényeinek kielégítésére. Volt még az esperesi jelentésnek egy szokatlan, vagy legalább -is nagyritkán előforduló tárgya. Ugyanis a lelkészi karnak egy magát megnevezni nem akaró tagja 400 K-t ajánlott fel a traktusnak oly czélból, hogy abból 100 K a traktus nevében a nemrégiben hírlapikig tárgyalt és még ezután megvalósítandó lelkész- és tanítóbetegsegélyző-intézmény javára tartassék fönn és annak idején folyósíttassék. 300 K pedig — tekintettel a mai idők rendkívüli drágaságára — a gyűlés napján rend-^ szerint tartatni szokott közebéd költségeire fordíttassék, hogy a drágaság miatt azt beszüntetni ne kelljen. Az egyházmegyei közgyűlés a világi elnök indítványára a felajánlott 400 K-t hálás köszönettel elfogadta, a kitűzött czél első részéhez készségesen hozzájárult, a második feltételt azonban oda módosítja, hogy a 300 K az egyházmegye közpénztárába helyeztessék és alkalmilag majd közegyházi jótékony czélokra fordíttassék. Az 'egyházkerületi közgyűlésre képviselőkül Szakács Imre ós Kovács Sebestyén Enclre tanácsbírák küldettek ki. A közgyűlés délelőtt befejeztetett, délután 4 órakor bírósági ülés volt, melyen érdemleges bírósági tárgyalás nem volt, hanem csak az időszaki bíróság alakíttatott meg. K. A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. A felsőbaranyai egyházmegye augusztus 29-én tartotta évi rendes közgyűlését Harkányban. Már előző napon szép számmal összegyülekeztek a közgyűlés tagjai, hogy a bizottsági üléseken, előértekezletekén megbeszéljék a fontosabb tárgyakat és így előkészítsék a gyűlés nyugodt és gyors lefolyását. Főként e fontos előértekezleteknek tulajdonítható, hogy a gyűlés a 62 pontból álló tárgysorozatot alig pár óra alatt teljesen letárgyalta. A gyűlés megalakulása és megnyitása után az újonnan választott lelkészi tanácsbírák: Nyáry Pál és Bocsor László esküt tettek. Majd Szabó. Károly lelkészi főjegyző és tanácsbíró személyi okokkal indokolt lemondása került tárgyalás alá, melyet a közgyűlés — teljes mértékben helyeselve esperesének a lemondó áltál kifogásolt eljárását — egyhangúlag elfogadott. Az esperesi jelentés fontosabb megállapításai é« adatai: a háborúnak az itthonmaradottak vallásos életére, közelebbről a templomlátogatásra való hatása elszomorító. Ez irtózatos megpróbáltatás a legtöbb ember lelkéből nem tudja kiváltani a mélyebb, belsőbb vallásos érzületet és életet. A fokozottabb munka, mely az itthon maradt kevesekre hárul, okul szolgál, hogv elmaradjanak az Isten házától. Nemcsak vasárnap délután üres sok helyen a templom, hanem délelőtt is alig akad néhány istenigéjét szomjúhozó lélek. Némely helyen még a frontról szabadságra hazajövő vagy üdülésre hazabocsátott lábbadozó katonák (kerül köztük tanító is) sem keresik fel a templomot. Viszont más helyeken az ilyen megpróbáltaknak első clolga a nyilvános hálaadás. Az Isten dicsőségére való adakozás közel háromszorosra növekedett. (1915-ben 15,429 K volt.) A III—IV. hadikölcsönre egyházaink és híveink közel kétmillió koronát jegyeztek. Ezzel a jegyzések összege 3.343,000 K. Ujabban tábori lelkészi szolgálatra behívattak: Kovács Ferencz peterdi, Csánky János drávapalkonyai, Kulifay Elek tésenfai, Soós István diósviszlói lelkészek. Hadbavonult tanítóink közül az elmúlt évben négyen kerültek hadifogságba. Hősi halált halt: Makay Márton bissei tanító. Az egyházasharaszti gyülekezet lelkészének 600,