Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

zatos imádkozás, kitartó bibliaolvasás, csendes, hűséges szolgálat. Hitünket ezzel nyerhetjük meg, ezzel növel­hetjük s ezzel tarthatjuk meg. al. A HARMADIK HÁBORÚS TANÉV. Ki hitte volna, hogy még egy legyen ?! De hiába minden kesergés, számítgatás, itt van előttünk rémeivel és egyre fokozódó nehézségeivel. Ki tagadhatná, hogy most, a harmadik esztendőben, sokban változtak nézeteink, reményeink a háború hatásait, következményeit illetőleg ? Nem számítottunk ennyi veszteségre, közelebbről, a mi az iskolák egy részét illeti, nem számítottunk hadi érett­ségikre, tanfolyamokra; arra sem gondoltunk, hogy alig 18 éves fiaink is mennek az iskolák padjaiból, nagy, vért és életet vevő szolgálatba, mennek szenvedni és letenni az életet, a melyet alig ismertek és a melytől annyit és mást vártak! A szomorú végleges statisztika majd csak ezután készül, de annyit már most is megállapíthatunk, hogy iskoláink minden fokon, már eddig is az első sorokban álltak mindenütt, a hol a hazáért való áldozatról volt szó. A háborús tanévek iskolai értesítői szomorúan érde­kes és értékes annelesek lesznek a jövő nemzedék szá­mára ! A mostani harmadik háborús tanév, érzi mindenki, nehezebb lesz elődjeinél. A feltornyosuló bajok között nehezebb lesz az amúgy is nehéz munka a mely az isko­lákra vár. Sokat írtak, tanácskoztak mindenütt arról, hogy milyen hatásai vannak a háborúnak az ifjú lelkekre. Úgy hisszük, sok tekintetben változtak és változnak a háború elején elhangzott vélemények. Hogy mi lesz ezután, milyen érzelmeket vált ki nagyokból, kicsinyekből a béke, a mely után annyira sóvárgunk, hogy ez milyen helyzeteket teremt, ki tudná ezt még rubrikákba szedni, de úgy hisz­sziik, hogy tanárok és tanítók egyező értelemmel tesznek most bizonyságot arról, hogy, az eddigieket mérlegre vetve, abban a serpenyőben van a nagyobb súly, a mely a ve­szedelmeket, káros kísértéseket, megromlásokat hordozza. Elmentek az apák, sokan nagyon messzire; itt maradtak a könnyes szemű, bánatos, nehéz vagy nagyon is könnyű szívű anyák, ezekre szakadt a sok nehéz gond, felelős­ségteljes munka, ezekre maradtak az amúgy is nehezen kezelhető serdülök. Hányan maradtak közülük erős kezek vezetése, vigyázó szemek őrködése nélkül! És azok, a kik azelőtt még „gyerek" számba mentek, ezek most a „nagyok", a legények, a kik azt hiszik, hogy mindenben úgy élhetnek, mint azok, a kik elmentek. Tisztelet és elismerés azoknak, a kiknek ebben az évben háromszoros terhek és nehézségek hordozására kell készülődniük. Azok a fegyverek, argumentumok, szó­lamok, a melyek a háború elején használatban voltak, részben már elkoptak. A lelki egyensúlyt megbolygató, kezeket bénító, erőket gúzsbakötő érzelmeket kell távol tartanunk ezekben a nehéz napokban a magunk és má­sok lelkétől egyaránt. A ránk boruló veszteségek, nehéz­ségek, nélkülözések között, kinek van nagyobb szüksége tiszta, bátor szívre, csüggedéstől ment erős lélekre, mint annak, a ki ifjú lelkekkel, a jobb jövő hordozóival áll szemben ?! Nem könnyű győzelmekről, nem a remények gyors megvalósulásáról lesz szó és egyetlen olyan dolog­ról sem, a mely emberi lelkekbe azt a hitet plántálja, hogy a háború valami könnyű, játszi, természetes dolog, hanem főleg arról, hogy a háború és a vele járó szenvedés egyike a legnagyobbaknak azon csapások között, a me­lyek az emberre bűnei miatt reázúdulnak. Ez a sok áldo­zat ! Nagy és drága érték mindaz, a miért történt. Annak a nemzedéknek kell legmélyebben átérezni ezt, a melyre ily nagy feladatok várnak! És mikor lehetett a bűnt, léhaságot, gyáva ki- és elbúvást jobban megútálni; mint épen most, ezekben az időkben'?! Előre tekintünk, látjuk a nehézségeket, nemcsak a szellemieket, hanem az anyagiakat is. Az eddigi jó alma materek is kénytelenek megvonni sok mindent azoktól, a kik dajkálásukra bízatnak. Több helyen bezárulnak erre az esztendőre a konviktusok ajtai. Hát a többi koszt­adók?! Hogy megfogyatkozik ezeknek a száma és ho­gyan megnövekedik az az összeg, a melyet szülőknek idegenben tanuló gyermekeikért íizetniök kell. Aggódva gondolunk mindezekre, különösen az egyház szolgáira és arra is, hogy hány szegény, derék ifjúnak és leány­nak kell távol maradni legyőzhetlen anyagi nehézségek miatt a múzsák hajlékaitól. De nem aggódunk; tépelődünk, mint olyanok, a kiknek reménységük nincsen. Fölfelé tekintünk, onnan kérünk erőt, áldást iskoláinkra s mindazokra, a kik előtt kapuik kitárulnak és a kik készülődnek a nagy felelős­séggel terhes munkára. Szolgáljon minden, a mi iskoláinkban ebben a har­madik nehéz háborús tanévben történik, Isten nagy nevé­nek dicsőségére! p. A MIRE MOST IGEN ALKALMASAK AZ IDŐK . . . Többféle kérdést lehetne e czím alá foglalni s ebben az esetben ilyen irányú állandó rovat sokat hasz­nálna. íme egy dolog, mely önként kínálkozik: A teme­tési pompa elfajulása ellen most lehet eredményesen fellépni, vagy soha. Pesti egyházmegyénk lelkészértekez­lete érintette ezt a tárgyat; igaz, hogy mellékesen. A mit illusztrálás gyanánt az uralkodó állapotok felől felhoztak, túlontúl elegendő. Érdemleges állásfoglalás mégsem tör­tént, mert a dolog csak mellesleg jött szóba. Pedig az idők jele ezzel a növekedő bajjal is leszámolásra int. Hogy mennyi maradjon meg a tisztességtételből a halál nagy demokrácziájában, az most nem tartozik ide. A kik majd körvonalazni fogják, azokat minden szélső­ségtől óvni fogja hitvallásunknak az a fejezete, mely így kezdődik: „A hivők testei, mint a Szentlélek templomai, a melyek — a mint helyesen hisszük — az utolsó napon fel fognak támadni, a szentírás parancsolata szerint tisz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom