Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-03 / 36. szám

zatos imádkozás, kitartó bibliaolvasás, csendes, hűséges szolgálat. Hitünket ezzel nyerhetjük meg, ezzel növelhetjük s ezzel tarthatjuk meg. al. A HARMADIK HÁBORÚS TANÉV. Ki hitte volna, hogy még egy legyen ?! De hiába minden kesergés, számítgatás, itt van előttünk rémeivel és egyre fokozódó nehézségeivel. Ki tagadhatná, hogy most, a harmadik esztendőben, sokban változtak nézeteink, reményeink a háború hatásait, következményeit illetőleg ? Nem számítottunk ennyi veszteségre, közelebbről, a mi az iskolák egy részét illeti, nem számítottunk hadi érettségikre, tanfolyamokra; arra sem gondoltunk, hogy alig 18 éves fiaink is mennek az iskolák padjaiból, nagy, vért és életet vevő szolgálatba, mennek szenvedni és letenni az életet, a melyet alig ismertek és a melytől annyit és mást vártak! A szomorú végleges statisztika majd csak ezután készül, de annyit már most is megállapíthatunk, hogy iskoláink minden fokon, már eddig is az első sorokban álltak mindenütt, a hol a hazáért való áldozatról volt szó. A háborús tanévek iskolai értesítői szomorúan érdekes és értékes annelesek lesznek a jövő nemzedék számára ! A mostani harmadik háborús tanév, érzi mindenki, nehezebb lesz elődjeinél. A feltornyosuló bajok között nehezebb lesz az amúgy is nehéz munka a mely az iskolákra vár. Sokat írtak, tanácskoztak mindenütt arról, hogy milyen hatásai vannak a háborúnak az ifjú lelkekre. Úgy hisszük, sok tekintetben változtak és változnak a háború elején elhangzott vélemények. Hogy mi lesz ezután, milyen érzelmeket vált ki nagyokból, kicsinyekből a béke, a mely után annyira sóvárgunk, hogy ez milyen helyzeteket teremt, ki tudná ezt még rubrikákba szedni, de úgy hiszsziik, hogy tanárok és tanítók egyező értelemmel tesznek most bizonyságot arról, hogy, az eddigieket mérlegre vetve, abban a serpenyőben van a nagyobb súly, a mely a veszedelmeket, káros kísértéseket, megromlásokat hordozza. Elmentek az apák, sokan nagyon messzire; itt maradtak a könnyes szemű, bánatos, nehéz vagy nagyon is könnyű szívű anyák, ezekre szakadt a sok nehéz gond, felelősségteljes munka, ezekre maradtak az amúgy is nehezen kezelhető serdülök. Hányan maradtak közülük erős kezek vezetése, vigyázó szemek őrködése nélkül! És azok, a kik azelőtt még „gyerek" számba mentek, ezek most a „nagyok", a legények, a kik azt hiszik, hogy mindenben úgy élhetnek, mint azok, a kik elmentek. Tisztelet és elismerés azoknak, a kiknek ebben az évben háromszoros terhek és nehézségek hordozására kell készülődniük. Azok a fegyverek, argumentumok, szólamok, a melyek a háború elején használatban voltak, részben már elkoptak. A lelki egyensúlyt megbolygató, kezeket bénító, erőket gúzsbakötő érzelmeket kell távol tartanunk ezekben a nehéz napokban a magunk és mások lelkétől egyaránt. A ránk boruló veszteségek, nehézségek, nélkülözések között, kinek van nagyobb szüksége tiszta, bátor szívre, csüggedéstől ment erős lélekre, mint annak, a ki ifjú lelkekkel, a jobb jövő hordozóival áll szemben ?! Nem könnyű győzelmekről, nem a remények gyors megvalósulásáról lesz szó és egyetlen olyan dologról sem, a mely emberi lelkekbe azt a hitet plántálja, hogy a háború valami könnyű, játszi, természetes dolog, hanem főleg arról, hogy a háború és a vele járó szenvedés egyike a legnagyobbaknak azon csapások között, a melyek az emberre bűnei miatt reázúdulnak. Ez a sok áldozat ! Nagy és drága érték mindaz, a miért történt. Annak a nemzedéknek kell legmélyebben átérezni ezt, a melyre ily nagy feladatok várnak! És mikor lehetett a bűnt, léhaságot, gyáva ki- és elbúvást jobban megútálni; mint épen most, ezekben az időkben'?! Előre tekintünk, látjuk a nehézségeket, nemcsak a szellemieket, hanem az anyagiakat is. Az eddigi jó alma materek is kénytelenek megvonni sok mindent azoktól, a kik dajkálásukra bízatnak. Több helyen bezárulnak erre az esztendőre a konviktusok ajtai. Hát a többi kosztadók?! Hogy megfogyatkozik ezeknek a száma és hogyan megnövekedik az az összeg, a melyet szülőknek idegenben tanuló gyermekeikért íizetniök kell. Aggódva gondolunk mindezekre, különösen az egyház szolgáira és arra is, hogy hány szegény, derék ifjúnak és leánynak kell távol maradni legyőzhetlen anyagi nehézségek miatt a múzsák hajlékaitól. De nem aggódunk; tépelődünk, mint olyanok, a kiknek reménységük nincsen. Fölfelé tekintünk, onnan kérünk erőt, áldást iskoláinkra s mindazokra, a kik előtt kapuik kitárulnak és a kik készülődnek a nagy felelősséggel terhes munkára. Szolgáljon minden, a mi iskoláinkban ebben a harmadik nehéz háborús tanévben történik, Isten nagy nevének dicsőségére! p. A MIRE MOST IGEN ALKALMASAK AZ IDŐK . . . Többféle kérdést lehetne e czím alá foglalni s ebben az esetben ilyen irányú állandó rovat sokat használna. íme egy dolog, mely önként kínálkozik: A temetési pompa elfajulása ellen most lehet eredményesen fellépni, vagy soha. Pesti egyházmegyénk lelkészértekezlete érintette ezt a tárgyat; igaz, hogy mellékesen. A mit illusztrálás gyanánt az uralkodó állapotok felől felhoztak, túlontúl elegendő. Érdemleges állásfoglalás mégsem történt, mert a dolog csak mellesleg jött szóba. Pedig az idők jele ezzel a növekedő bajjal is leszámolásra int. Hogy mennyi maradjon meg a tisztességtételből a halál nagy demokrácziájában, az most nem tartozik ide. A kik majd körvonalazni fogják, azokat minden szélsőségtől óvni fogja hitvallásunknak az a fejezete, mely így kezdődik: „A hivők testei, mint a Szentlélek templomai, a melyek — a mint helyesen hisszük — az utolsó napon fel fognak támadni, a szentírás parancsolata szerint tisz-