Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

László váczhartyáni lelkész. A stóla-iigy szabályozásának megbeszélése. Áz egységes liturgia kérdésének megbeszélése. Esetleges indítványok. Haranglevétel a Fasorban. A budapesti városligeti fasori ref. templom két kisebb harangját (688 kg) mult héten már elszállíttatta a hadvezetőség. Ez alkalommal tartott ünnepi intentiszteleten Arokháty Béla prédikált Esaiás 11:4. alapján. A debreczeni Katona-Otthon augusztus 20-án délelőtt fogja leleplezni József főherczeg plakettjét. Az egész város érdeklődésére számot tartó ünnepség védnökei báró Hazai Samu honvédelmi miniszter és felesége, a kik megígérték, hogy a leleplezési ünnepségen résztvesznek. Egyházmegyei gyűlés. A solti egyházmegye szeptember 6-án tartja őszi közgyűlését Kunszentmiklóson. Kitüntetés. Lukácsy Imre dunavecsei lelkészt, az ottani Vöröskereszt íiókegylet társelnökét, Ferencz Salvátor főherczeg a II. oszt. ezüst éremmel tüntette ki. Emlékünnep. A kassai ág. h. ev. I. és II. egyházak templomuk felszentelésének 100 éves évfordulóját f. évi augusztus hó 20-án, vasárnap d. e. 10 órakor kezdődő istentisztelet kereten belül fogják megünnepelni. Gróf Tisza Imre emlékezete. Az ifjan elhunyt gróf Tisza Imre emlékezetét eddig is több nemes czélú alapítvány örökíti meg Nagyszalontán. Újabban a szalontai főgimnázium ifjúsági segítőegyesületének alapjára folyik a gyűjtés és az igazgatónál levő íven eddig 5000 koronán felüli összeg gyűlt össze. Adományok. A vak katonák bibliáira Békésy Juczi Nagyenyedről 4, Fráter Zsófi Budapest újból 10, Schneider Pál lelkész Berkiről újból 16 K 16 f-t, Báthori Dániel újpesti s.-lelkész 4 K-t küldött. ISKOLA. Az ág. hitv. ev. egyház theol. akadémiái az 1915/16-ik tanévben. Az ev. egyháznak három theol. akadémiája van. A pozsonyi az egyetemes egyházé; ez gyakorolja felette a „soros" püspökök útján a közvetlen felügyeletet; az eperjesinek a tiszai, a soproninak a tiszántúli kerület a fenntartója és közvetlen felügyelője. Pozsonyban 66, Eperjesen 45, Sopronban 25 hallgató volt a második háborús tanévben. Feltűnő, hogy Pozsonyban az I. évfolyamon is 14 növendék volt, míg a másik két főiskolában csak 3—3 volt az I. éves hallgatók száma. Ott is minden theol. akadémia kivette részét többékevésbbé a háborús munkákból. Az ev. theologusok körében is volt mindjárt kezdetben „háborús mozgolódás", a mely azután a tanárkarok és felsőbbség vezetése folytán a hazának szolgálni és a háborús munkákban résztvenni óhajtókat részben a kórházi, diakonusi, részben más megfelelő munkaterekre irányította. A pozsonyi theologusoknak több mint fele kórházi szolgálatot vállalt, eleinte Pozsonyban, később, mint az értesítő mondja, a trónörökös kívánságára, ausztriai kórházakban. Ezeket az egyetemes felügyelő megbízása folytán Hornyánszky Aladár meglátogatta. Erről a látogatásról érdekes jelentést olvasunk az értesítő elején. 26-an voltak Klagenfurtban, 19-en Villachban, a kik közül 15-öt rövid idő múlva munkahiány miatt visszaküldték; a visszatértek Pozsonyban nyertek alkalmazást; 5-en két kisebb kórházban nyertek elhelyezést. A jelentésből látjuk, hogy mint másutt is, részben a beosztás, részben a bánásmód és ellátás miatt sok panasz merült fel, a mit a kiküldött tanár igyekezett tapintatosan elintézni. A dolog vége mégis az lett, hogy két hallgató kivételével, deczemberben a hadügyminisztérium a növendékeket hazarendelte pozsonyi kórházi szolgálatra. A tanév végén újból 18 hallgató ment el diakónusnak az Isonzó-frontra. — Eperjesen mindössze négy hallgató volt betegápoló; többen mint a Belmisszió Egyesijét tagjai az eperjesi Katona-Otthonban teljesítettek szép szolgálatot. — A soproni theologusok közül a kórházi ápolásban elfoglaltak — számuk nincs feltüntetve — a tanév elején elbocsátást nyertek s így ott a háború a rendes menetre nem hatott zavarólag. Az ev. theol. akadémiák tehát abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy egy hallgatójuk sem esett áldozatul a véres háborúnak. Hányan estek el a más pályákon levő ifjak közül! Mily nagy privilégium! Vájjon eszükbe veszik-e ezt a theol. akadémiák hallgatói ? Mindent figyelembe véve, talán nem is helyes dolog most siránkozni azon, hogy theologusaink száma a háború folytán megcsappant és hogy hallgatóink közül többen tanulmányaikban visszamaradnak és nem kollokválhatnak. Sajnálhatjuk-e ezt az aránylag kis áldozatot, kis pótolható veszteséget'? ! Nem helyes hát ifjainkat mindenáron visszatartani a hivatásuknak megfelelő szolgálattól. Megmarad számukra az élet és ennek birtokában majd pótolhatják a mulasztásokat. Hát azoknak ezrei, a kikre ráborult az éjszaka és a kiknek kollokviuma örökre elmaradt! De meg talán nem is árt, ha a theologusok legalább ott a kórházban állnak szemben szenvedéssel, halállal, a melyből oly bőségesen kijut másoknak és praxisból is megtanulják a diakonusi szolgálatot, a melyről annyit prédikálunk. Természetesen, azoknak mulasztásai, a kik semmiféle háborús szolgálatot nem végeznek, a kik nyugodtan élvezik a nekik adott privilégiumokat, most valósággal bűnszámba mennek. Az ev. egyház is minden tőle telhetőt elkövet arra nézve, hogy többnyire szegényebb sorsú hallgatói számára — ott is ezek vannak túlyomó számmal — a megélhetést most a nehéz időkben is lehetővé tegye. Eperjesen, Pozsonyban „Otthonuk" van a theologusoknak, Sopronban is, mint az értesítő mondja, a „lehető legjutányosabb áron" kapnak a jövőben is ellátást a növendékek, és pedig mert itt a konviktusi helyiségekben kórház van, egy vendéglőben (a mult évben 36 K volt az ellátási díj). Eperjesen 10 év óta áll fenn az Otthon dr. Szlávik Mátyás buzgó vezetése mellett és ott két esperesség tett a mult évben is alapítványt a kebelükből tanuló iíjak számára. Követésreméltó szép példa! Itt az internátusi díj 160 K, a köztartás díja 250 K volt (jövőre 300 K). De volt 13,000 K-ra menő jótétemény. Eperjesen minden vidéki theologus kötelezve van az otthonban való lakásra (46 hely van), Pozsonyban 130 theologus számára van hely, a díj itt 160 K, ezért ebédet is