Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-20 / 34. szám

kapnak. Itt is sok ösztön- és segélydíj van. Megjegyezzük még, hogy csak Eperjesen nincs tandíj; ez Pozsonyban évi 44, Sopronban évi 46 K, a melyet senkinek sem engednek el. Nagy mozgalmat idézett fel az ev. theol. akadémiák életében az egyesítés, illetőleg a theol. fakultás ügye. Az utóbbira nézve Pozsony és Eperjes között volt és foly még most is élénk vetélkedés. Pozsony és a pártján lévők az ottani egyetemmel kapcsolatban óhajtják megvalósítani a fakultást, az eperjesiek az ott felállítandó állami egyetem és ezzel kapcsolatos fakultás mellett kardoskodnak; a soproniak csak szemináriumra számítanak. A pozsonyiak mindenesetre közelebb állnak a megvalósítható czélhoz; az eperjesiek egyik argumentuma, hogy a tlieologia mellett van népes jogakadémiájuk ; ezek mellé csak még egy bölcsészeti fakultás kellene és meglenne az egyetem. Sikeres, békés elintézést kívánunk! p. A kecskeméti ref. főgimnázium igazgatósága ez úton is tudomására hozza az érdeklődőknek, hogy az uralkodó s emelkedésében kiszámíthatatlan drágaság miatt, vállalkozó hiányában a kecskeméti ref. főiskolai konviktust a jövő 1916—17-ik iskolai évben kénytelenek vagyunk felfüggeszteni. Konviktus tehát nem lesz, de a konviktusi alapítványok czéljukra fognak fordíttatni, azért, hogy azok kamataiból az érdemes szegénysorsú tanulók több, kevesebb segélyt kaphassanak. Már most felkérem tehát az érdekelt szülőket, illetőleg gyámokat egyfelől, hogy a segély iránti kérvényüket iskolai és új keletű szegénységi bizonyítvánnyal felszerelve az egyháztanácshoz czímezve, augusztus 25-ig alulírotthoz nyújtsák be, másfelől, hogy igyekezzenek fiuk, illetőleg gyámoltjuk részére valamely családnál, a milyenek alulírottnál nagyszámmal vannak előjegyezve, helyet biztosítani. Kecskeméten, 1916 aug. 9. Katona Mihály, igazgató. EGYESÜLET. A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek hadifogolygyámolító munkája. Nagy feladatot vállalt a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek magyar szövetsége, a mikor megkezdte hadifogolygyámolító munkáját a Világszövetség titkárainak segítségével Olasz- és Oroszországban. Sokan bizonyos aggodalommal néztek e vállalkozás elé, előre látván annak nagy arányait ós a szövetség rendelkezésére álló szerény eszközöket. Az aggodalom nem volt jogosult, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mint nő a szövetség hadifogolygyámolító munkája, épp úgy nőnek eszközei is. El lehet mondani, hogy a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetsége sikerrel és váratlan eredménnyel oldja meg hatalmas feladatát. A munka három főrészből áll. Levélközvetítés, póhzközvetítés és tudakozódás. Naponta csak Oroszországba átlag 200 levelet küld el a szövetség irodája. A levelek és minden egyéb küldemény Budapestről egyenesen Stockholmba, a svéd Keresztyén Ifjúsági Egyesületek országos titkárához megy, a ki azokat azonnal továbbítja a Világszövetség petrogradi irodájába, a mely oroszországi belföldi küldeménykópen adja fel őket. így a Szövetség által küldött levelek nemcsak gyorsaságban, de biztosságban is nyernek. Számos köszönő-levél és hálairat igazolja, hogy 16, 18 hónap után a Szövetség által küldött lapok voltak az elsők, a melyeket hadifoglyaink hozzátartozóiktól megkaptak. Legjobban bevált azonban a pénzközvetítés. Ennek arányairól és mikéntjéről a helyszűke miatt a jövő számban emlékezünk meg. A Bethánia belmissziói egyesület ifj. Beichert Gyula volt kaposszekcsői lelkészt választotta meg titkárává, a ki lelkészi állásáról lemondva, Budapestre jött s itt a Deák-téri magyar lelkész mellett vállalt segédlelkészi állást. GYÁ S ZRÓ V AT. Mély megilletődéssel vettük a szomorú hírt, hogy Széky Géza gerjeni ref. lelkész és Csekey Krisztina fia: Széky Zoltán, a zilahi ref. főgimnáziumnak volt jeles tanulója, budapesti theol, akadémiánk beírt I. éves növendéke, a kecskeméti 38-ik gy.-e. hadapródja, a Lipa melletti nehéz harezokban kötelességének hű teljesítése közben, srapnelltől halántékon találva, augusztus 6-án, életének 19-ik évében hősi halált halt. Komoly törekvésű. mély "vallásos érzésű, nagy reményekre jogosító ifjú volt a drága áldozat . . . Hűséges, engedelmes, jó fiú volt, szerető testvér, a bánatos szülőknek, a kik mult évben temették egy fiukat és most egy másik derék fiuk eltűntén is keseregnek, öröme és büszkesége. — Eleste vesztesége intézetünknek, egyházunknak is. Igaz, mély hivatásérzéssel és lelkesedéssel óhajtotta az Űr szolgálatára szentelni a tőle vett értékes lelki és testi ajándékokat. Nem így történt . . . Lelke egy szempillantás alatt, fájdalom nélkül röppent oda Ahhoz, a kivel már itt sokat társalgott és a kinek igéjéből nehéz szolgálata közben is erőt és vigasztalást vett a maga és mások számára. Feljebbvalói, bajtársai és a reábízottak tisztelték, szerették. A stojanovi temetőben helyezték nyugalomra. A mélyen lesújtott család nagy gyászában igaz atyafiúi részvéttel osztozunk. Emlékét mi is kegyelettel, szeretettel őrizzük ! Csiba Márton marczalházai lelkész, életének 74., lelkipásztorkodásának 44. évében, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. Áldott legyen emlékezete! Felelős szerkesztő: B. Pap István.