Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-20 / 34. szám
19 .22 .), csak most értjük meg igazán, hogy mit jelentene az, ha Isten uralkodna mirajtunk s 0 kormányozná szívünket. És most, a mikor a föld minden népének gyásza, nyomorúsága és betegsége újból Istenre utal bennünket, a kinél egyedül találunk vigaszt, békességet ós gyógyulást, érezzük igazán, hogy nekünk, a kik Krisztus örökösei vagyunk, a kikre hagyatott a nagy krisztusi czélok betöltése, eszmények valóra váltása, nekünk még többet kell fáradnunk, még buzgóbban kell imádkoznunk, hogy minél hamarabb jöjjön el a mi Atyánk és Istenünk országa. Ámen. Gzanik Béla. ELVÁLÁS — ÚJ MEGEGYEZÉS. A nagygeresdi egyezség már 1914 deczember 31-én megszűnt. Az egyezséget az ev. egyház egyetemes közgyűlése mondta fel. Egyetemes konventünk a felmondást tudomásul vette ós 64/1915. sz. határozatával a maga részéről megtette a megszűnés folytán szükséges intézkedést. Felhívta az összes egyházkerületeket arra, hogy a felmerülő konkrét eseteket tegyék mindenütt alapos tanulmány tárgyává és a csatlakozó viszonyban volt egyházaink és iskoláinkban úgy a lelkigondozás, mint tanítás, nevelésügy ós vallásoktatás tekintetében tegyék meg mindazokat az intézkedéseket, melyek ref. egyházunk érdekeinek és híveink javának biztosítására szükségesnek mutatkoznak. Egészen konkrét természetű esetekről lévén szó,' mondta tovább a jelzett határozat, az egyetemes konvent azokra általános érvényű szabályokat nem állapít-^ hat meg, hanem az ő hatáskörébe utalt intézkedéseket minden egyes hosszú felterjesztett kérdésben annak egyéni tényálladékához képest fogja megtenni. Ebből kifolyólag a mi egyházkerületünk 34/1916 sz. közgyűlési határozatával utasította az egyházmegyéket a szükséges intézkedésekre vonatkozó javaslatoknak a legközelebbi ker. közgyűlés elé való terjesztésére. Foglalkoznak tehát ezzel a kérdéssel az Összes egyházmegyék, kerületek és végül majd ismét a konvent. Talán nem lesz érdektelen lapunk olvasói előtt, ha erre, a most oly aktuális ügyre vonatkozólag néhány megjegyzést teszünk. Természetesen nincs semmi értelme annak, hogy sokat beszéljünk az immár megboldogult nagygeresdi egyezségről, a megszűnés okairól stb. De mégis bizonyos fájó érzéssel mutatunk reá arra a tényre, hogy az egyezség épen akkor szűnt meg, a mikor a legtöbb szó esett unióról, Prot. Szövetségről, közös nyomdáról, együttes társadalmi, irodalmi stb. munkáról, most, a mikor mi, magyar reformátusok is készülődünk annak az évfordulónak megünnepléséhez, a mely a wittenbergi nagy eseményre emlékeztet. Ha figyelemmel elolvassuk a nagygeresdi egyezséget, ha megértő lélekkel mérlegeljük annak most már hatályukat vesztett rendelkezéseit ós különösen azokat a panaszokat, szemrehányásokat, a melyek ezek ellen kölcsönösen felhangzottak, könnyen reájövünk arra, hogy a felmondás oka a lényegtelen, sőt jórészben anyagi dolgokra vonatkozó féltékenykedés ós önzés volt. Mert valóban be kell ismerni, hogy ha mindkét egyházat jobban hatalmába ejtette volna a krisztusi szolgálat ideális teljesítése, az egy szükséges dolog utáni kiolthatatlan, mohó vágyakozás, akkor kevesebb ideje maradt volna az egyezség megszüntetésére vezető szőrszáthasogatásra, kicsinyeskedő mérlegelésre, szeretetlen megítélésre. A szervezeti uniót viszonyaink között mindig utópiának tartottam, de mindenütt, ahol erre alkalmam nyílt, szószólója, előmozdítója voltam a testvéries együttélést, fejlődést biztosító egyezségnek. Hosszabb ideig szolgáltam olyan gyülekezetben, a hol az evangélikusok csatlakozott viszonyban voltak híveimmel és sok éven át osztottam ugyanarról az egy tányérról kenyeret és ostyát az úrvacsora alkalmával. A megszűnt egyezség szerint a két testvéregyház hivei négyféle viszonyban lehettek egymással, a) Mint ugyanazon városban vagy községben lévő két teljesen önálló gyülekezet hivei, b) mint szerződéssel egyesült anya- vagy leányegyházközség tagjai, c) mint nem egyesült, csak csatlakozott anya- vagy leányegyházközségbeii hivek, cl) mint szórványokban élő hivek. A mi az elsőt illeti, az egyezség megszűnése semmi különleges intézkedést nem igényel. Az illető lelkészek tetszésétől függ majd ezután, hogy kisegítik-e egymást akadályoztatásuk esetén, valamint az is. hogy a stóla ügyét egymásközött miként rendezik. A mi a második osztályba tartozó egyének anyavagy leányegyházközségek jogviszonyait illeti, ott, a hol a két testvéregyliáz által szankczionált külön szerződés van, ezeket az egyezség felmondása nem érinti. Nem érinti a felmondás a negyedik kategória szerint szórványokban együtt élő híveink eddigi helyzetét sem. De mint a konventi és kerületi utasításból is látható, az egyezség felmondása különösen a csatlakozott viszonyban élt híveink helyzetében idézett elő lényeges és különleges intézkedéseket provokáló változást. A nagygeresdi egyezségnek az a részlete, a mely ezekre vonatkozott (a III.), adott legtöbb okot a kölcsönös panaszra, vádaskodásra. Csatlakozott híveink azok voltak, akik minden önálló szervezet nélkül valamely ev. anya- vagy leányegyházközség kötelékébe tartoztak és a kiket eddig az ev. egyház illető szervei (lelkész, tanító) voltak kötelesek az egyezségben megállapított feltételek szerint lelkigondozásban részesíteni. Ennek ellenében természetesen mi is hasonló szolgálatra voltunk kötelezve a hozzánk csatlakozott ev. hívekkel szemben. Az egyezséggel megszűnt a kötelezettség és megszűntek azok a feltételek, a melyek ezzel kapcsolatosak voltak. Nem részletezzük az egyezségben foglalt feltételeket, csak arra mutatunk reá, hogy különösen az a pont adott sok panaszra alkalmat, a mely a csatlakozott hívek adózási kötelezettségére és a befolyó adóknak kezelésére, megosztására vonatkozott. Az egyezség szerint ugyanis az illető anya- vagy leányegyház vetette ki a csatlakozottakra az adót és pedig annyit, a mennyit saját híveire vetett, de köteles volt a befolyt járandóság felét a csatlakozottak javára áttenni
