Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-23 / 4. szám

Otvenkilenczedik évfolyam. 4-ik SZam. Budapest, 1916. január 23. PROTESTÁNS egy 4: AZ ílí^j^ ü 5 KOI •A A P Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX.. Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A kenyér. Dr. Patay Pál. — Vezérozikk: A jövő feladatai. Bernát István. — Belföld: Egy új munka. Orth Ambrusné. — Külföld : Németország. Oroszország. Barát József. — A mi ügyünk: Szövetségünk közgyűlése és konfereneziája.p. — Irodalom : Torró Miklós: Brassay Zoltán jogász úr kálváriája. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A kenyér. Voltak többen, a kik Jézusban nagy költőt is láttak. Nem alaptalanul. A tüneményvilág az ő páratlan intuicziója előtt engedelmesen felkínálkozó hasonlat volt, hogy általa az örökkévaló világ nagy igazságait megértesse, szemléltesse. Jézus előtt is, mint minden nagy költő előtt úgy ttínt fel a tüneményvilág, mint Goethe előtt, a ki ebben a mondatban fejezte ki erről tapasztalatát : Alles Vergángliche ist nur ein Gleichniss. Jézus azonban nemcsak költő volt. A hasonlatokkal azokat a nagy titkokat jelentette ki az Atyáról, a melyeket csak ő ismert, a mely ismeret birtokába őt nem költői zsenije, hanem az Atyával való lényegbeli egysége juttatta. Van-e olyan költő vagy vallásalapító a világon, a ki például a tüiieményvilágnak jellegzetes termékével, a kenyérrel annyi isteni gondolatot, kijelentést közölt volna az emberiséggel, mint ő? Milyen hétköznapi dolog is volt a kenyér Jézus előtt, és milyen misztérium hordozója lett ő utána? A kenyérkérdéssel megkísértetése alkalmával foglalkozik először. „Negyven napig kísérteték az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban, de mikor azok elmúltak, végre megéhezék. És monda neki az ördög, ha Isten fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus pedig felele neki: Meg van írva, nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével." Nem értjük meg igazán ezt a feltétlenül Jézustól származó tudósítást, ha össze nem vetjük a V. Mózes 8 : 3. verssel, a melyben a negyven esztendeig bujdosó zsidó népnek mondja Mózes, hogy Isten „megsanyargata téged és megéheztete, aztán pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja neked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. Jézus bibliája az ótestamentum volt, a melyet nagyon jól, a legtöbb helyütt szószerint ismert, olyan sok volt a hasonlóság a zsidó nép helyzete és az Ő helyzete között. A zsidó nép 40 évi bujdosás után egy megalapítandó ország határánál áll, a Jahve már megpróbálta az ő népét, mi lakik a szívében, megtartja-e a parancsát, vagy nem ? (V. Mózes 8 : 2.) Megéheztette, de a próba után mennyei kenyérrel táplálta, a mely az Úr szájából származott. 0 most töltötte el a 40 napi böjtöt, az előkészület idejét. Egy megalapítandó ország, Isten országa határánál áll. Megéhezik. Elmélkedését megzavarja a kísértő. Belekapcsolja kísértő gondolatait Jézus elmélkedésébe. Épen ott, a hol elhagyta: a kenyérnél. — „Próbáld ki Isten hűségét, Ígéretének valódiságát. A keresztelésnél ezelőtt csak 40 nappal kenettél fel a Szentlélek által, szerelmes fiúvá. Nos, ha Isten fia vagy csakugyan, próbáld ki hatalmadat, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré!" A zsidó népnél is nyilvánvalóvá lett, hogy mi lakik a szívében. Jézusnál is dicsőséges győzelemmé változott át a kísértés. Erősen állt-e sziklán: „Meg vagyon írva". Hasztalan iktatta be a Sátán a kísértést a Jézus elmélkedésének folyamába, az irány maradt a régi, a győztes. Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. A mint a zsidó nép a próba után elégséges mannával rendelkezett, eledele megszaporodott, úgy Jézus sem látott szükséget soha, még ha ötezred- vagy hétezredmagával volt is. Az éhezőket jól tartotta, még teli kosár maradékról is tudósítanak forrásaink. Milyen felséges kijelentések hordozójává lett a prózai kenyér! Az Atya napról napra való hűséges gondviseléséről taníthatott volna-e szebben valaki, mint a Fiú, a ki saját tapasztalatából merte ajánlani tanítvá-