Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Nyereség — veszteség. Dr. Patay Pál. — Vezérczikk : A harmadik, p. — Tárcza: Huszár György emléke. Horváth ^József. — A mi ügyünk: Szövetségünk január 18—21-iki lelkészi konferencziájának programmja. (K.) — Irodalom : Vargha Gyula költeményei. Murahözy Gyula. — Egyház. — Iskola, — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Nyereség -— veszteség-. A melyek nekem nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Filippi. 3.;

. uornm — dptrinientum" = „nyereség — veszteség." Régen megcsinálta Pál apostol már a számadását, a filippi levélben aztán újra átnézte: A melyek azonban nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Igen, régen. Amaz elfelejthetetlen találkozás után a damaszkuszi úton. Egymaga végezte a számadást Istenével. Még az apostoltársait sem avatta egyelőre bele. „Nem mentem Jeruzsálembe az apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába és ismét Damaszkuszba" — irja a galatáknak. Egy zsidó rabbinak az a felfogása Pálról, hogy megalkudott a mózesi törvények szigorúságával, engedményeket tett, hogy a pogányokat zsidókká tehesse. Jó zsidó maradt mindvégig. Lehetetlennek tartja, hogy olyan értelemben keresztyén lett volna, mint mi. Lehetetlennek tartja, hogy a zsidó kiváltságokra ne legyen büszke a csak egy kicsit jóravaló „zsidó" is. íme, ma is vannak, a kik „nyereségnek tartják azt, a mit Saul is annak tartott. Nem is dobta el a zsidó kiváltságokat magától, csak a Krisztussal való találkozás után a megfelelő fokra helyezte az értékek skáláján. A tiszta héber származás, az Ábrahám családjából, Benjámin törzséből való eredet, a mely valamikor a legnagyobb nyeresége, büszkesége volt, a Szent Lélektől való születéssel, Krisztus testéhez való tartozással szemben kárnak, veszteségnek tlint fel szemében. A kétféle állapotot összevetve ezt az eredményt kapta: A régi: veszteség — az új: nyereség. Krisztust nem hagyhatjuk ki a Pál számvetéséből, a Krisztuslátomás nélkül sem a rabbi-vélekedés, sem a raczionálista magyarázat meg nem fejti az eredményt, a melyre Pál eljutott. Valamikor a öramaliel iskolájában szerzett írástudomány, áz atyai hagyományok ismerete nyeresége volt, a megtérése után a Krisztus ismeretének gazdagságával összevetve veszteségnek, -szemétnek tűnt fel. Igen, de ez a régi számadás eredménye volt! Azóta évtizedek multak el. Az apostolság anyagilag semmit — de semmit nem hozott! Hozott ellenben korbácsütést, háromszor negyvenet egy hiján, hozott megköveztetést, veszedelmet vizén, szárazon. Hozott fogságot. Itt van Rómában most is fogságban. Átnézi a légi számadást. Mit mutat a nyereség-, veszteségrovat? „Sőt annak felette most is kárnak, szemétnek ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek." Évtizedek múlva is ugyanazt az eredményt mntatja a számadás. Újesztendő van! Készítsünk számadást. A legelső dolog az, hogy megállapítsam magamról: Végleg leszámoltam-e már egyszer, úgy hogy most csak át kell néznem dolgaimat, hogy egyezík-e az első, felejthetetlen, döntő számadás eredményével, vagy pedig most kell először a döntő számadást készítenem ? Volt-e már életemnek olyan ideje, a melyben Krisztussal találkozva, a régi „nyereséget" átírtam a veszteségrovatba s a nyereségrovatban új, folyton szaporodó lelki kincsek, átélések kerültek ? Ha nem volt, ragadjuk meg ezt az újévi alkalmat! Anyagi jólét, gondtalan élet, tudomány, jó környezet, munkakedv, siker, mind érdekes a maga helyén, de hogy a „maga helyére" tudjuk helyezni igazán, Krisztusnak kell lelkünket átformálnia. A Krisztusban nyert békesség, bűnbocsánat, örökélethez képest mindez még a „maga helyén" szemlélve is szemét, veszteség. Ha már megtörtént a nagy számadás életünkben, vizsgáljuk át újra becsületesen lelkünket, titkos reményeinket, terveinket, helyeseljük-e a régi számadás eredményét? Nem czáfoltunk-e rá életünkkel az első számadásnak megállapítására? Sokunknak kell mélységes bűnbánatot tartanunk, erős