Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-13 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő': Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Maradj velünk! Dusza Béla. — Vezérczikk: A felekezetenkívüli baptisták. Dr. K. I. — Második czikk : Kecskemétiek terve. Sebestyén Jenő. — Krónika: Tartsunk-e az idén kongresszust ? — Belföld : A Magyar Prot. Irodalmi Társaság megalakulásának előzményei. II Révész Kálmán. A katholikusok. Muraközy Gyula. -Ami ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Maradj velünk! „Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velők maradjon/' (Lk. 24, 29.) Jézus Krisztus úgy jelenik meg ma is az ember1 lélek előtt, mint egykor az emmausi tanítványok előtt. Azóta jár szüntelenül ezen a földön ; évszázadok teltek el, milliók találkoztak Vele, nagy részük kikerülte, elmellőzte, igen kevesen vették észre és méltatták arra, hogy befogadják és Vele járjanak szüntelen. Ma is szerte jár az Úr Jézus, megjelenik közöttünk, elmegy mellettünk. Boldog ember az, a ki meglátja Őt, felismeri Benne Megváltóját és Vele együtt, az 0 társaságában éli életét. A világháború —- ez köti le most minden figyelmünket és érdeklődésünket, erre applikálom textusomat — sötétségbe, esti, hogy ne mondjam, éjszakai homályba borította az eget, átláthatatlan fátyollal fedte be egyének, családok, nemzetek jövendőjét. Mi lesz? Mi következik ezután? Estéjén vagyunk-e már a háborúnak? A végén tartunk-e, vagy talán még a közepéig sem jutottunkéi? Sötétség, pusztulás, gyász mindenfelé. Ki gyújt világosságot a sötétségben ? Ki vet véget a rettentő pusztulásnak, ki törli le a sok könnj^et ? Egy a mi feleletünk, több nem lehet: Jézus Krisztus. Ő tűnik fel előttünk mérhetetlen magasságban dicsőségesen, fenségesen, mint egy király; jár közöttünk, elmegy mellettünk szelíden és alázatosan, mint egy szolga. Amint járja az emberek közt végtelen útját, egyszer legalább elmegy mindenki mellett, várja, hogy megszólítsák, kérjék, kényszerítsék: „Maradj velünk!" Egy beteg mellett hosszabb időt töltöttem. Alkalmam volt megfigyelni, hogy két dologtól félt: a sötétségtől és az egyedülléttől. Ha Jézus nincs velünk, sötétségben élünk, még ha a teljes déli nap ragyog is felettünk. Ha Jézus nincs velünk, a halál árnyékának völgyében egyedül érezzük magunkat, még ha ezer meg ezer ember tolong is körülöttünk. Ha Jézus velünk van, az éjszaka sötétségében is világosságban élünk és ha mértföldnyi távolságban nincs körülöttünk ember, még sem vagyunk egyedül és nem félünk. „Maradj velünk, mert immár beestvéledik és a nap lehanyatlott!" Sötétedik! Nemzetünk égboltja elborul. Millió veszteség emberben, anyagban. Csonkák, bénák, betegek segélykiáltása hangzik. Özvegyek és árvák szomorú sors elébe néznek. Ki ad nekik kenyeret ? Ki biztosítja jövendőjüket ? Jézus Krisztusnak sok dolga akadna ma. Végezzék a munkát az 0 követői, szolgái az 0 erejével. Vezessék az Úrhoz a gyermekeket, neveljenek jobb, hivőbb nemzedékeket. Ismertessék meg a szabadulás útját a betegekkel, sebesültekkel, szenvedőkkel. A beteg, szenvedő ember jobban megközelíthető, könnyebben meghallgatja és veszi be az evangéliumot. Annál biztosabb egy nemzet jövendője, minél többen hisznek tagjai közül a Jézus Krisztusban. Ha így munkálkodunk, eljön a hajnal, felkel a nap, még ha a legrosszabbul üt is ki reánk nézve a világháború. Es ha nem hirdetjük az élő Krisztust, nem vezetünk hozzá lelkeket, megmarad, sőt feketébb lesz a sötétség, még ha a legkedvezőbb békét sikerül is megkötnünk. Azok, a kiknek lelkébe már bement és lakozást vett az Ur, vigyázzanak, hogy el ne távozzék, hanem velük maradjon és azután vigyék Őt magukkal új házba, új környezetbe, hogy általa mások élete is boldoggá, bizonyossá legyen! Urunk! „-Maradj velünk!" Dusza Béla.