Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZhl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: IS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetség; tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Ecce Deus! Dr. Molnár Jenő. — Vezércziktt: Az Ürvacsorai kehely, —al. — Második czikk: Tanterv, tankönyv, tanító. III. Fiers Elek. — Tárcza: Az égi krajezár. Muraközy Gyula. — Belföld: A Magyar Prot. Irodalmi Társaság megalakulásának előzményei. I. Révész Kálmán. Megjegyzések az úrvacsora-•vitához. Ágoston Sándor. — Külföldi hírek. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat. — Hirdetések. vesen vannak ezek s mennyien hullottak alá. Ölelj át szorosan s tekints alá egy verembe. Mit látsz ? Átkozódó és üvöltő párokat. Ezek haladtak el az imént még kaczagva előttünk s most a hős hajánál hurczolja az „egyetlent". Más veremben csönd van. Itt beletörődtek a nagy bukásba. Almokat siratnak, érzést hazudnak. Szálljunk alá egy verembe. Lásd, ezek mind egymáshoz vannak kapcsolva; közlekedés, törvények, üzlet, konczért való marakodás. Tudósok és művészek a fönntvaló világról beszélnek az alvilág szomorú, véresmarkú lakóinak . . . De föl innen a mi világunkba, a hívők szépséges kertjébe, hol az Elet paródiája helyett az Fjet himnusza zeng! Föl a hívek országába! ..." * A hívőké s nem a tömegé az ország, az Elet —• ez az alvilág sötét arczií lakóiról szóló legenda mély tanítása. Hőseiben, prófétáiban és látnokaiban, a nagy hívőkben él igazán a tömeg. Új világok mélybe merülő alapkövei ezek a tömeg számára. Sohasem volna szabad megvetni a tömeget, mert olyan ez, mint az érez, mely egyformán rejt magában drágakövet és salakot. Az Eleinek igazi könyve ez, a hol némán feküsznek egymásra a lapok s a ki lapozni tud benne, csodálatos tanítást talál ott az Elet rejtelmeiről. Ama názáreti férfiú szerette a tömeget szemlélni, hiszen minden arezon, minden mozdulatban olvashatta az Elet mindig megújuló történetét . . . Igen, 0 szerette maga köré gyűjteni a sokaságot s beszélni nékik példázatos nyelven az Országról, mely bennük van, de a mit egy alvilág árnya homályba takar . . . Távoli, végtelen világok hírnöke, áldása a napsugár, a mint végigcsókolja az Oczeánok tükrét, megtörik, meghal a csókban. A mélységek elzárkóznak előtte. A világosság ereje ép így törik meg a tömeg mélységein. — Csodálatos, hogy a sugár akkor lesz világosságá, a mikor megtörik. A fénynek és világosságnak minő kiapadhatatlan forrásává lett a Mester, ki megtöretett, mert az országról tanított. így akarta Isten, hogy a tömeg telje-Az Élet Könyvéből. Écce Deus! „Jöjjön el a te országod .. Mt 6.1

0

. Gothama herczeg — tanítja egy színes, szimbolikus keleti legenda — egyszer így fordult tanítójához: „Oh, Mester, engedd ismernem azoknak életét, a kik kérteinken kívül élnek. Fürdenek-e a fényben, mely felülről, a minden világosság Urától hull reájuk, tudnak-e örülni, szépen tánczolni, kardalt énekelni, vagy csak teherviselésre és lánczhordásra születtek?" A Mester arcza szomorú lett. Sokáig hallgatott s azután szelíden megfogta ifjú tanítványa kezét s vitte, vezette hegyen föl, hegyen le, egészen az örök hó birodalmában levő barlangjáig. Egy óriási gyémánt hintett ott belől csodálatosan tiszta fényt mindenre; az ifjú herczeg egy smaragd zsámolyra iilt, közel a barlang szájához, fejét Mestere térdeire hajtotta s álmodó tekintettel gyönyörködött a drágaköveken megtörő sugarak színpompájában. „Gyermekem —- kezdett szólani az ősz Mester —, az örök hó birodalma réges-régen egy gyönyörű kert volt. Itt éltek az első emberek. Eletük szépséges játék volt s a mikor eljátszották, maguk is fénysugárrá és virágillattá váltak. Azután megszületett szívükben a több utáni vágy. Ki akarták játszani Alkotójukat, mire ez az alvilágba száműzte őket s hóval fedte be előttük a szépségek kertjét. A hivek még mindig ott lakoznak, de az engedetlenek csak havat láthatnak. íme, tekints ki, évezredek történetét fogod látni. A barlang előtt végtelen sorban emberek vonulnak el. Itjú és leány, játszadozó párok . . . Most lépjünk ki . . . Széthajtom a páfrányleveleket és lásd, a gondatlanul haladók lába alatt milliónyi farkasverem nyílik ... Ez a nagy próba, min át kell haladniok. Az engedetlenek az alvilágba valók. Nézd azokat, a kik boldogan továbbmennék ! Hitük s szeretetük megtartotta őket. Mily ke-