Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-25 / 26. szám

PROTESTÁNS EGYHAZbl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Jielsö munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre: 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövétség: tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kóthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TABTALOM. Az Élet Könyvéből; Munka a íomok között, p. — Vezórczikk: Tanévvégi gondolatok. II. Dr. E. I. — Tárcza: Baksay Sándor. II. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld: A budapesti ref. egyház emlékünnepélye, p. — Nekrolog : Mészáros János. p. — Irodalom. — Egyház. — Iskola : Mészáros János és a kecskeméti főiskola. Dr. Kováts Andor. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Nehemiás II. u

. Munka a romok között.4 Valahányszor valami dicső, szinte kivihetetlennek tetsző terv megvalósításáról, küzdelmes alkotásokról van szó, mindannyiszor feltűnik előttünk a régmúlt történet egy dicső alakja: Nehemiás, a hatalmas perzsa király pohárnoka. Ott élt a királyi udvarban, jólétben, bőségben, de a midőn meghallotta, hogy hazájában, Jeruzsálemben, honfitársai nyomorúságban, gyalázatban vannak, hogy Jeruzsálem kőfalai porban hevernek, felkerekedett, ott hagyott mindent és ezer veszély, ellenmondás között, de Istenben bízó lelkének egész erejével, talentumainak teljes odaszentelésével hozzáfogott a lehetetlennek látszó feladathoz és csodás energiával megépítette Jeruzsálem kőfalait. A felhívó szózat, a mely ajkairól munkája kezdetén elhangzott, de maga a Nehemiás-név, a nehemiási küzdelmes munka is szálló igévé lett évezredeken át és mindenütt, a hol emberi erőknek isteni nagy czélokra való odavetéséről, együttes, buzgó, küzdelmes munkárpl, áldozatkészségről volt szó, felhangzott a szózat: Jertek. építsünk! építsük meg Jeruzsálem kőfalait. A mai ünnepen arról emlékezünk, hogy 100 évvel ezelőtt ide, erre a puszta, városon kívüli helyre, az egykori temetőbe jöttek Nehemiás-lelkű és buzgalmú emberek, lelkükben azzal a szent elhatározással, ajkukon ezzel a felhívással : jertek, építsünk! Építsünk itt házat, hajlékot az Úrnak tiszteletére. Isten előtti mély alázattal, hálaadással emlékezzünk erről a múltról, felfelé és előre tekinteni tudó, prófétalelkű Nehemiásokról, hiszen íme, mi is élvezzük az ő hitüknek, 1 elkesültségüknek, munkájuknak gyümölcsét. De a múltról más fog emlékezni, én a jelen és a jövő feladatairól szólok és ezért fordulok a gyülekezethez * * Részlet a Kálvin-téren június hó 18-án elmondott beszédből. ezzel a felhívással: Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalait ! Voltak és vannak porbaomlott kőfalak. Mint az árny a fényt, úgy követte eleitől kezdve az építést a romlás. Az alkotás vágyát az örökkévaló plántálta az emberi lélekbe. Az ember eleitől kezdve magasba szárnyaló vágyakkal tekintett felfelé, akart, tudott nagyot, kivihetetlennek látszót gondolni és gondolatainak, vágyainak megfelelően tudott nagy alkotásokba fogni. De hányszor történt, hogy a mit egyik kezével épített, azt a másikkal lerombolta. Voltak és vannak romok. Mindaz, a mit az ember alkotott, az enyészetnek szól! És nemcsak pusztító elemek, hanem rombolásra szánt eszközök is vannak. Mint pusztulnak általuk drága, becses értékek! És ha csak kőből épiilt templomok, alkotások múlásáról lenne szó! Vannak drágább értékek is : Nem tudjátok, hogy ti Isten templomai vagytok és Isten lelke lakozik ti bennetek?! Nem romnak s idétlen kőrakásnak teremtett bennünket az Örökkévaló, hanem, hogy mindegyikünk egy-egy előkövekből alkotott templom legyen és mutasson .ég felé. És ha a Nehemiások sűrű könnyhullatások között gondoltak a porba omlott kőfalakra, megfertőztetett házakra, a templom kincseire, mennyivel nagyobb fájdalommal gondolunk Isten templomainak, embereknek százezreire, a kik emberkéz által pusztítva hullottak porba. Emberroncsok, élő roncsok! Siralmas látványok, siralmasabbak Jeruzsálem leomlott kőfalainál, tűzben megégetett kapuinál. És nemcsak azokról emlékezünk, a kikre most mindnyájan oly mély megindultsággal gondolunk, de eszünkbe vesszük azokat is, a kiket az élet nyomorúságai, szenvedései vagy önnön bűneik, pusztuló szenvedélyeik sújtottak porba. Mennyi rom. mennyi pusztulás és én épen azért mondom a nehemiási szózatot: Keljünk fel, menjünk gyógyítani, sebeket kötözgetni, Isten élő templomait építgetni . .. Voltak és vannak hideg közönyös lelkek, a kik a romlás és pusztulás idejét is a maguk önző czéljaira