Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-18 / 25. szám

egyesületi életünk legfontosabb eseményeinek. Nemcsak meglepő anyagi eredményei által, hanem főképen azért, mert munkánkat közelvitte igen sok áldozatkész érdeklődő szívéhez és az által biztosította annak jövendő nagyobbszabású fejlődését. A húsvéti vásár munkásaival és adakozóival újra a D. V. fenti számához kell utalnom a m. t. érdeklődő közönséget. De úgy érzem, hogy kötelességem itt is leghalásabb köszönetünket fejezni ki illusztris védnökeink, hatos bizottságunk, háziasszonyaink, pártfogóink és különösen az egésznek agitáló lelke : dr. Szőts Farkasné nt. asszony iránt. Külön meg kell emlékeznem a nagyközönséggel való érintkezésünk kapcsán egyesületünknek 1916 február 27-én tartott imanapjáról. Ezen a napon a Keresztyén Diákok Világszövetségének keretébe i

tartozó összes nemzeti mozgalmak és helyi csapatok egyszerre borultak Isten elé a közös ügy érdekében. Ez a napot mi arra használtuk fel, hogy az összes fővárosi prot. templomokban egy és ugyanazon időben ismertettük mozgalmunk ügyét a nagyközönség előtt. Ezzel egyszerre akartuk átfogni a fővárosnak irántunk érdeklődő közönségét. Körülbelül 1800-an hallgatták ismertetésünket, szükségeinket és hisszük, hogy sokaknak lelkében hálás talajra találtak a pazarul szórt magvak. Ezt a bevált próbálkozásunkat, mint „diáknapot", rendszeresíteni fogjuk gyülekezeteinkben. * Végére érve mondanivalóimnak, lehetetlen lezárni azt annak a hálateljes megállapítása nélkül, hogy a háború, ha egyik irányban megapasztotta is munkánkat, egy másik irányban épen az váltotta valóra régi reménységünket és ezáltal nem sejtett fejlődést és lehetőségeket nyitott meg egyesületünk előtt. Most már csak rövid idő kérdése, hogy a nagyközönség lelkes támogatása mellett diákotthonokat — igaz családias otthonokat — állíthatunk fel a főváros különböző pontján és ezáltal is megpróbáljuk végezni diákságunk evangéliumi nevelésének sürgős munkáját. Közel érezzük magunkat annak a megvalósulásához is, hogy hazatérő barátaink munkaerejének egy részét szocziális munkák alakjábbn értékesítsük a nemzeti és társadalmi élet számára. A garanczia rá ott van e két évnek az örömteljes tapasztalataiban ós abban a hitben, hogy a ki elkezdte a jó dolgot általunk, el is fogja végezni azt. Deme László. Falusi levél.* Nagy, elvi harczok addig szépek, míg csak elvi kérdések körül forognak és nem nyomulnak előtérbe nevek, a kik iránti rokonszenv vagy ellenszenv lesülyeszti az elvi harczot a személyi kérdés alacsony nívójára. Ezt a szabályt mindig szem előtt tartom és ha: ad honiméin megyek, nem a személyt bántom, hanem az elvet, a * Ezt a pünkösti számunkból kimaradt levelet helyreigazításként küzöljük és vele ezt a vitát lezárjuk. gyarlóságot, a vétket, a melyet képvisel, igyekezvén a klinikai gyakorlat szerint a sebet a gyógyulásért vágni, nem pedig a test fájdalmáért! Ezzel az intenczióval kiáltottam vétót, midőn a Lelkészegyesület „V"-je a „liberalizmuson alapuló kálvinizmus" védelmére kél, mely liberalizmusnak ma a Világ és a Nyugat' a temploma, holott a kálvinizmusnak alapja csak az evangélium lehet, a helvetica confessioban kifejezett világos vallástétel szerint! Ez a tiszta értelme, kedves szerkesztő uram, az én falusi levelemnek, melybe a „Városi levél" szeretné beleszuggerálni, hogy Adyt vértanúvá teszem, azzal, hogy őt kidobni igyekszem az egyházból: hogy: „borjúk csodája legyen!" • ; Tiszta lelkiismerettel mondom, hogy ez eszem ágában sem volt! Adynak sem nevét, sem személyét, sem értékét nem bántottam, nem is akartam. Csak „V" álláspontja ellen foglaltam állást, mely a felé a kálvinizmus felé hajlik, mely a „köldöknéző" jelzővel képes ellátni az imádkozó és Isten dicsőségéért hadakozó kálvinizmust és azt előbbre helyezi ennél! Ez szomorú, kedves szerkesztő uram! Ebből a felfogásból ered azután az a szomorú, színtelen, élettelen kálvinizmus, a mely üressé teszi a falusi és a szép budai templomot és a melyet ostorozni eléggé, míg élek, meg nem szíinök. Még pedig: épen a Krisztus példáján okulva, a ki megmondotta a farizeusoknak hogy: festett koporsók és ostorral verte ki a kufárokat az ő Atyja házából! Jézus gyengéd és könyörülő szeretetre hajló csak a megtérő bűnössel szemben volt, de a megátalkodottra ^zt mondá, jobb volna malomkő a nyakán, hogy tongerbe vettessék ! Csakhogy a ma egyházi emberei közül sokan a disztingválásban gyengék, midőn Jézus gyengédségével és szeretetével eltakargatják a bűnt, bekötözik a sebet ós ki nem fakad, hanem fertőzteti a testet. Csak hogy legyen „békesség", „szent szeretet", a melyben több a rothadás és a veszedelem, mert életet, javulást akadályoz meg! Ezért züllenek gyülekezetek, ezért pusztulnak egyházak és ezért hidegednek: lelkek! Hány ilyen szeretettel betakargatott seb van egyházunk testén, azt tán H. B. bátyám is érezte és tudja már működése folyamán! A seb kivágni és kitisztítani való, csak — bátorság hiányzik hozzá sokszor! Nyilvánvaló, hogy a védelembe vett Adyt én nem bántottam ! Boldogítsa őt liberalizmusa és világosítsa meg őt a Városi levél világossága. • A kategorikus kérdésre : hogy olvastam- e Ady munkáit és ismerem-e őt ? Munkáit: igenis, falusi magányomban olvastam, mert nem zárom el lelkem a modern haladás elől és épen azért végtelen fájdalommal kell látnom, hogy ez a szép tehetség nem Isten dicsőségéért hadakozik, hanem, mint a kormánylapát nélküli hajó, melyen sok az utas és a municzió, maga körül forog nagy íveletben. össze-vissza ós sem maga a hajó nem jut kikötőbe, sem pedig utasait nem tudja a biztos kikötőbe: a Jézus által kijelentett boldogságra és Isten országába eljuttatni!