Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-11 / 24. szám

dőn az ország fővárosa a törököktől visszafoglaltatott, megkezdődött az elnyomatás és üldözések kora, mely 112 évig tartott. A város a nyert szabadalmára hivatkozva, megfosztotta a reformátusokat polgári jogaiktól, s kényszerítette őket, hogy házaikat eladják. Hitsorsosaink semmiféle közszolgálatra nem alkalmaztattak s a kik itt tartózkodtak — többnyire iparossegédek, szolgák vagy szolgálók —, azok a római egyház különböző szertartásain való részvételre köteleztettek. De csudálatosak az Istennek dolgai, ki semmiből hozta létre a világot és a sötétségből világosságot teremtett ! Az 1781-ik évben végre kiadatott a türelmi parancs, a mely megengedte, hogy a reformátusok is templomot építhessenek és evangéliumi hitük szerint imádhassák a kegyelem Istenét. Nem csuda, hogy a 112 évig tartó nélkülözés után a hívek éhezték és szomjúhozták az evangéliumi igazságot és hitünk akkori nagyságát, egy Teleki József, Ráday G-edeon, Vay József, Szilassy József hozzáláttak. hogy a poraiban eltemetett pesti református egyházat új életre keltsék. Felhívást intéztek az összes magyarhoni református egyházakhoz, hogy buzgó igyekezetükben őket támogassák. Felhívásuk nem is maradt elhangzó szó a pusztában. Közelben és távolban egyesek és egyházközségek vetekedve hozták filléreiket, százaikat és ezreiket, hogy itt az ország szívében hajlékot építsenek a magasságos Istennek, mely hirdesse az Úrnak dicsőségét, az ö erejét és csuda dolgait, melyeket cselekedett. Elődeinknek buzgóságát, az Istenháza iránti szeretetét siker koronázta s az újra alakult pesti egyház első lelkipásztora, Báthory Gábor 1796 nov. 13-án megtartotta beköszöntőbeszédét. A gyülekezet kilencz éven át bérelt helyiségben tartotta istentiszteletét, míg végre a mostani Kálvin-téri telkén, mely azelőtt temető volt, felépült a paplak és abban az imaterem, a melyben 1805. év őszén megzendült a hívek ajkán az igaz Isten tiszteletének dicséneke. Az imaterem, néha eleinte igen tágas volt, nemsokára szűknek bizonyult, s már 10 év múlva egy állandó templom építéséről kezdtek gondolkozni elődeink. E buzgó igyekezetükben is megsegítette a jó Isten, mert a tervbe vett templomnak, ennek a mi Kálvin-téri tem• plómunknak alapkövét épen most 100 éve, 1816 június 12-én dicsőült József nádor áldott emlékű neje, Hermina főherczegnő letette. Áldassék ezért az Úrnak neve, ki szent Lelke által megalkotta, megvédte és megnövelte anyaszentegyházát és szent igéjének szövétnekét ebben folytonosan lobogtatta! Kívánatos azonban, hogy a midőn megemlékezünk á pünkösti szentléleknek a mi egyr

házunk újraéledésében s templomunk felépítésében is megnyilatkozott csudás erejéről: ne állapodjunk meg a félúton, hanem kérjük a jó Istennek kegyelmét, hogy árassza ki reánk is az ő szent lelkét, hogy a reánk váró nagy feladatoknak híven megfeledhessünk. Mert nagy feladatok állanak előttünk, melyek elől kitérnünk nem szabad. Gondoskodnunk kell mindenek felett minél több istentiszteleti helyről, templomokról, hol a lélek kibuzoghassa örömét és bánatát és a híveknek ne kelljen visszatérniük —- mint eddig gyakran megtörtént — a nélkül, hogy hallgathatták volna az Isten igéjét és könyörgéseiket a gyülekezet könyörgésével egyesíthették volna, sőt még itt sem szabad megállapodnunk, hanem gondoskodnunk kellene különböző, az evangélium szellemében munkálkodó oly intézmények létesítéséről is, melyekre a budapesti egyháztanács elnökségének ismert emlékirata rámutat, s melyek, mint csörgedező kis patakok, mindenfelé virulást és áldásthozó tenyészetet képesek teremteni. Erős a hitem, hogy ebben az igyekezetünkben is megsegít minket az Istennek mindent jóra vezető szent Lelke. Oh, mert az örökké munkás lelke, ez az a csudás hatalom, mely a keresztyén egyházat megteremtette és ma is folyton építi. A Szentlélek, ez az a hatalom, mely mindazt a nagyot, dicsőt és szépet, mit az emberiség története felmutat, létrehozta. Ez az isteni erő, mely az ember szívét megnemesítve és akaratát megszentelve, őt életczéljának tisztább felfogására és készebb megvalósítására segíti. Ez az a szent tűz, mely az embert az Istennek tetsző dolgok munkálására hevíti, erőt, vigasztalást és reményt kölcsönözvén lelkének, ha az a feladat nagyságától visszaretten vagy az akadályok sokasága miatt csüggedem. Ez gyújtja meg a kegyes szív oltárán a hitnek, reménynek és szeretetnek lángját és táplálja az ima hevével. Vigyázzunk azért, meg ne oltsuk Istennek ama lelkét mi bennünk; sőt inkább teljesedjünk be mindnyájan szentlélekkel. Gyúljon fel a mi keblünkben is a lelkesedésnek szent lángja minden szép, jó és igaz iránt és láttassék meg a mi életünkben is a Szentléleknek gyümölcse: a szeretet, öröm, békesség, békességes tűrés, kegyelmesség, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség! (Gal. 5.2

2

.) Petri Elek. TÁRCZA. A magyar katona.* Megdobban a szívünk s lelkűnkön a szeretet, hála, csodálat és büszkeség érzése árad el, ha gondolunk rája, mikor nevét halljuk. És van-e olyan rövid időrésze most életünknek, a mikor — nappali munkánkban, estvéli lenyugvásunk és reggeli fölserkenésünk első pillanatában — reá ne gondolnánk ? A magyar katonára. Én az én katonámra, te a tiédre és mindnyájan mindre, az édes mindnyájunk magyar katonáira. Mert kiaek nincs most katonája, a kire gondolva megreszket a szívé s a kit szerető gondjával, sokszor * Most jelent meg Lampérth Gézának „A Magyar katona ezer éven át" cz. szép, aktuális könyve. Ebből közöljük eít a mutatványt azzal a megjegyzéssel, hogy a szerző költői, magyaros stílusban megírt, poétikus részletekben is bövölködő könyve bizonyára nagy rokonszenvvel fog találkozni.