Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-06-04 / 23. szám
á 8 fill.-t. 208,454 K járulékot és 13,040 K volt a hátralék 1914-ről. Érdekes, liogy a háború alatt a hátralék minden egyházkerületben jelentékenyen csökkent, mert míg az 1913. év végével több mint 17,000 K volt a hátralék, addig, mint a. jelentés mondja, a mult év végével mindössze 3100 K maradt hátralékban, vagyis a mult évben 218,393*36 K volt a közalap bevétele az egyházközségi járulékokból. Hatalmas összeg ! A közalap összes bevétele volt 774,2*28, kiadása 324,146 K. Ebből a misszió 53,000, a lelkészi nyugdíjintézet 68,212, a diakonisszaképzo 6000 K-t kapott, tőkekamatsegélyre ment 159,819, tőkeképzősegélyekre 23,940, egyszersmindenkori segélyek 10,200. K. A vagyonhoz csatolt pénztári maradvánnyal együtt a közalap vagyona volt az 1915. év végén 6.661,767 K. Ennek az évnek a végén már eléri a hét milliót. A közalappal kapcsolatban kell megemlékezni arról a hatalmas segítségről, a melyet az egyetemes egyház a tökekamatsegélyek révén az egyházközségeknek eleddig nyújthatott. 4.385,900 K-t tett ki a mult év végéig az az összeg, a melyet az egyházközségek ezen a czímen kaptak. Hány templom, iskola, paróchia épült meg ezzel a hatalmas segítséggel. Jó lenne ezt megmondani a presbiteri gyűléseken is és rámutatni arra, hogy mit lehet tenni egyesült erőkkel, akkor majd több lenne a reformáczió-ünnepi perselypénz is (a mult évben 3764 K). Csak az a kár, hogy ebből a hatalmas alapból nem jut több olyan intézményekre, igazi belmissziói czélokra, a melyeknek minden egyházközség egyenlően hasznát látná. Bizony kevés az a 6000 K, a mi a diakonissza-ügy előmozdítására jut. Nem lehetne az ilyen intézményekre is tőkekamatsegélyt adni! ? Nem lehetne most lekötni egy bizonyos összeget a százezrekből valami hatalmas reformácziói jubileumi alkotásnak ilyen módon való létesítésére? A lelkészi nyugdíjintézet jelentése is ott volt a konvent asztalán. Az állások összes száma 2271 volt, héttel több, mint az előző évben. Évi járulékokban több mint félmillió korona folyt be. Itt is kevesebb hátralék maradt, mint az előző évben, a befizetési arányszám a nyugdíjintézet fennállása óta a mult évben volt a legkedvezőbb (90'27%)' Az intézet működése óta 96 lelkész ment nyugdíjba; az 1916. év január 1-én a nyugdíjat élvezők száma 88 volt. A mult évben az intézet 160,421 K-t tízetett a nyugdíjasoknak. Erre az évre már 240,000 K van előirányozva. Szomorúbb részlete a jelentésnek az, a mely az özvegyekre és árvákra vonatkozik. Ezek megkapták a 20% drágasági pótlékot, vagyis egy-egy özvegy 600, teljes árva 180, félárva 120 K-t kapott. Ez így marad erre az évre is. Gyámdíjban részesült a mult év végén 586 özvegy, 50 teljes és 305 apátlan árva. Erre az évre 490,000 K az előirányozott gyámdíj. Az alap vagyona 10.170,000 K. A konvent foglalkozik az özvegyi és árva évjáradékok emelésének ügyével. Erre nézve most van készülőben új mathematikai mérleg. Az évjáradék, ha a számítások kedvezően ütnek ki, az özvegyek részére 1200, az árvák részére 200, illetőleg 300 K lenne. Az ügynek legalább ilyen rendezése elodázhatlan kötelessége az egyháznak. Jött azután az adóalap ügye. Most is tekintélyes összeget szavazott meg a konvent. Ezzel egyiítt mintegy 2.300,000 K jut azoknak az egyházközségeknek, a melyek adókulcsukat az E. T. rendelkezése szerint állították be. Most már csak mintegy 30,000 K áll rendelkezésre. Pedig évről évre jönnek a kérvények és jelentkezik az igények danaida hordója. Nem történt — mint sokan méltán panaszkodnak — ezen intézményünk közül valami végzetes és most már szinte nem is korrigálható tévedés? Á következő zsinat majd bizonyára foglalkozik ezzel a kérdéssel. Mennyi elaprózás! Vannak egyházközségek, a melyek 100 K-n alul kapnak adósegélyt. Mit csinál, mit kezd p. o. Miskolcz is a részére megszavazott 500 K val? Mi mindent lehetett volna alkotni az elaprózott összegekkel, a melyeknek igen sok helyen semmi látszatja sincs. Kapnak belőle hatalmas nagy egyházközségek is a nélkül, hogy új templomok épültek és új lelkészi állások szerveztettek volna... A még fentmaradó összeg nagyon helyesen ezután új egyházközségek talpraállítására lesznek fordítva. Az adósegély emelésére vonatkozó kérvények legnagyobb részét elutasította a konvent. A jövőben is ez lesz a sorsa a legtöbbnek. A missziói ügyek közül az úgynevezett külmisszió jelentésből látjuk, hogy Amerikában 28 csatlakozott anya-és kilencz társegyház van 28 rendes és két segédlelkésszel. Mint az ottani lelkészek- referádája mondja, az ottani egyházak életét ez a kettős vonás jellemzi: a hívek hazavágyódása, készülődése és az itthoni szenvedések enyhítésére irányuló áldozatkészség. Az előbbire az itthoniak válasza nem lehet más, mint ez: Jöjjetek minél többen, minél előbb 1 A mi a belmissziót illeti vagyis a szórványok gondozását, erre a czélra a folyó évben 44,598 K (az évi járulék 25°/<ra ) Ju t - Nagyon szükséges lenne az elaprózás helyett minden olyan egyházmegyében, a hol erre szükség van, megfelelően honorált külön utazólelkészi állásokat szervezni. A közigazgatási bizottság előadója Péter Károly, 15 ügyet referált, a melyek között ott volt a püspöki és főgondnoki karnak jegyzőkönyve a reformáczió 400 éves évfordulójának megünneplése tárgyában és a budapesti egyház emlékiratának dolga, a melyről már megemlékeztünk. Bizonyára a nagy háború miatt is, mintha nagyon késedelmesen menne az előkészület. Még mindig csak a tervezgetéseknél tartunk. — A tiszáninneni egyházkerület az abaúji e. m. felterjesztésére elhatározta, hogy a nagypénteki persely pénz a Nagypénteki Társaság árvaházáé legyen. A konvent a többi kerületek véleményét is meghallgatja. — Az Egyetemes kérdés ügyében az a határozat, hogy ez rövidített alakban a szükséges változások keresztülvitelével évről évre megjelenjen; az egyházközségek tartoznak megszerezni. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság terjedelmes, .210 lapra terjedő jegyzőkönyve (69.száni) is ott volt a kon-
