Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

Nem tudom, hogy tanítói részről illetékes helyen nyilvánosan történt-e véleménynyilvánítás az eszmét illetőleg? Hozzászólásomnak az a czélja. hogy megkíséreljem röviden rámutatni azokra a szempontokra, a melyek kívánatossá teszik a betegsegélyzőnek a tanítói karra nézve is megvalósítását mind a tanítói kar, mind a ref. népnevelés- és oktatásügy jól felfogott érdekében. Dr. Kováts István czikkében mélyen érző szívvel s meggyőző érvekkel kifejti, hogy mennyire fontos ez az intézmény létesítése a szerény fizetésű lelkészi és tanítói kar érdekében. Nem kisebb mértékben teszi kívánatossá annak felállítását a még szerényebben dotált ref. tanítóság közismert szegénysége. Csak czikkíró szavait ismételném annak megállapításával, hogy milyen tetemes költségbe kerül különösen orvos és patikával nem rendelkező községekben és a városoktól többször 15—20 kilométer távolságban fekvő s a társadalmi élet áldásaitól is úgyszólván elzárt tanyai iskolában működő tanító és családja betegségének gyógyíttatása! Pedig hogy mennyire ki van téve a tanító is — épen hivatásából kifolyólag — a megbetegedésnek, arra vonatkozólag legyen szabad azon közismert tényeket említenem, hogy életének nagy részét 80—100 tanítvánnyal zsúfolt poros, sokféle betegség csírájával telített levegőjű ós — sajnos — néhol az egészség egyéb kívánalmainak sem megfelelő helyiségben éli le. Nem is említem a kántori teendőket is végező tanítókat, a kik e mellett különösen vasár- és ünnepnapokon s temetések alkalmával a lelkészi karral együtt fárasztó munkát végeznek. S ha hosszabb ideig tartó betegségbe esik a tanító, avagy tíz beszámítható nyugdíjjogosult évének betöltése előtt válik szolgálatra képtelenné: elavult, csaknem félszázados nyugdíjtörvényünk ridegsége miatt bizony kétségbeejtő helyzetbe kerül. Néki a tanügy érdekében ott kell hagynia állását, távoznia kell pályájáról, ha idő előtt dől is ki a munkából. Ilyen körülmények között rendszeres gyógykezeltetésre, üdülőhelyre, szanatóriumra még csak nem is gondolhat, tudván, hogy halála esetén özvegye csak az 1200 koronán aluli összeg után kap 50°/<ro

s

nyugdíjat. A tanítói érdekek mellett a kálvinista magyar népoktatásügy sikere is kívánatossá teszi, hogy egyházunk a ref. tanítóságot igyekezzék megmenteni ettől a sötét jövőtől, rettenetes sorstól. Az egyházunk iránti törhetetlen ragaszkodás és tántoríthatatlan hazaszeretet vezet bennünket minden munkánkban s büszkeségünkre szolgál, hogy a tanítói kar magyar hazánkért, kálvinista hitünkért és egyházunkért a reformáczió óta ott küzd a lelkészi kar oldalán ! Vegye tehát oltalma, védő szárnyai alá az eszme megvalósításánál a tanítót is mind a lelkészi kar, mind atyai gondoskodással az egyház s „egymás terhét hordozva" és egymásért küzdve közös erővel alkossuk meg a nemes intézményt! A szervezés előzetes munkájából pedig vegyék ki részüket az egyházmegyei tanítóegyesületek is, tegyék az eszmét beható tárgyalás alá legközelebbi köz-, illetve választmányi gyűléseiken s óhajtásukat, kérésüket terjesszék fölöttes egyházi hatóságaink útján egyetemes egyházunk legközelebbi zsinata elé. Nagykőrös. Szűcs Dénes, a kecskeméti ref. e. m. tanítóegyesület jegyzője. BELFÖLD. Az Egyetemes Konvent gyűlése. II. A közjogi bizottság 14 pontból álló előterjesztéseit előadója, dr. Boér Elek, az erdélyi egyházkerület új főgondnoka adta elő. Ezek között minket, dunamellékieket legjobban érdekelt az, hogy az évtizedek óta húzódó és annyi keserűséget okozott kiskúnhalasi ügy immár végleges befejezést nyert. Az elköltött alapok refundálása jórészben már megtörtént. Eltűnik hát ez az odiózus ügy a kerületi és konventi tárgysorozatról. — A közérdekű ügyek között fontos volt az is, a mely az állami anyakönyvek betekinthetésére vonatkozott. A közjogi bizottság előadója terjedelmes ós jól megindokolt feliratot terjesztett elő ebben a tárgyban. Kifejtette, hogy mennyire szükséges, hogy az egyház az anyakönyvek betekintése útján időről időre tájékozást nyerhessen az egyházi helyzetről. Természetesen, ez különösen a nagyobb községekben szükséges, a kisebbekben a rendszeres cura pastorális gyakorlása többet ér ennél. Nem kevesebb, mint 26 különböző alapítólevelet mutatott be az előadó. Kár, hogy nincs egy nagy „aranykönyvünk" azokról, a kik nem feledkeznek meg az Úrnak házáról és az ő kicsinyeiről. Azután egy sok kétségeskedő mosollyal is fogadott ügy került szőnyegre: Dr. Benedek Zsolt titkár előadásában : az 1848: XX. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiküldött bizottság előterjesztése. Ott lenn is megfordult már az egyházmegyei és kerületi zöldasztalokon. Jött a felhívás az egyházi szükségletek összeírására. Kell-e mondani, hogy jókora summák jöttek ki, mikor arról volt szó, hogy mi mindenre kellene pénz, mi az, a mi hiányzik. A konventi bizottság nem is ment bele a felérkezett adatok tárgyalásába, hanem bizonyos elvek szerint maga fogja megállapítani az egyházi és iskolai szükségletet. így is bizonyára hatalmas számlát kell prezentálni. Az ügy tárgyalása során György Endre konventi tag adott kifejezést aggodalmának az állammal való kapcsolat felett, rámutatott arra, hogy egyházunk mindinkább magára veszi az államegyháziság jellegét. Nagy közös intézményeinkről szóló jelentéseket referált azután a konventi titkár. A közalap folytonos izmosodásáról értesít bennünket az előre kinyomatott terjedelmes jelentés. Az 1910-iki népszámlálás szerint a református népesség 2.621,329 lélekből állt, a mult évben 2.605,677 lélekre vetettek ki