Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

KÁLVINISTA KLERIKÁLISOK. — A „Világ" és a kálvinizmus. — Nem először panaszkodunk a miatt, hogy a magyar újságíróknak kilenczvenkilencz százalékban fogalmuk sincs a theologiai kérdésekről, de azért a legnagyobb vakmerőséggel fognak hozzá, hogy elmondják róluk a maguk véleményét. Ebben a tekintetben szinte botrányosan tanulatlan czikkek jelennek meg nálunk. Olyanok, a milyenekkel a theologiai kérdésekben jártas német, holland, angol vagy amerikai közvéleményben például örökre lehetetlenné tenné magát az illető riporter. Sőt még itthon is;

ha például a Wagner-zenéről, modern orvosi vagy természettudományokról, művészeti kérdésekről jelennének meg hasonló tájékozatlansággal megírt czikkek, feltétlenül kinevetnék érte és szóhoz sem engednék többé jutni. Nálunk azonban maga a közvélemény is tájékozatlan a theologiai kérdésekben s ezért kell tűrnünk, hogy egyes riporter-polihisztorok szabadon ítélhessenek elevenek és holtak felett. Ilyen tipikusan magyar riporter-járatlansággal megírt czikk jelent meg újabban a szabadgondolkodók lapjában, a Világ-han, Kálvinista klerikálisok czímmel, Bölöni György tollából. Ez a legutóbbi Protestáns Szemle egyik mondatán („Kálvinista az, a ki az élő Isten felségjogaiért küzd") megbotránkozva, kioktat bennünket a kálvinizmus igazi lényegét illetőleg : szerinte ugyanis Bethlen Gábor óta úgy értelmezték nálunk a kálvinizmust, hogy az elsősorban nem vallás, hanem a korlátlan liberálizmus és az úgynevezett haladó korszellemhez való folytonos alkalmazkodás. A kálvinizmus e szerint tehát nem önálló gerincczel és csontvázzal bíró keresztyén világnézet, hanem valami kaméleon-politika, a melynek kutya kötelessége lelkesedni a legmodernebb eszmékért is, még ha azok tökéletesen atheista világnézetre vannak is felépítve. Micsoda „klerikálizmus" tehát azt hirdetni, hogy abban az élő Isten áll a középpontban. „A presbiterek még úgy értelmezik a kálvinista vallást, mint a hogy értelmezték Bethlen Gábor óta. De az egyházi vezérek? A Protestáns Szemlében egy ravasz czikk már így hirdeti az új vallást: Kálvinista az, a ki az élő Isten felségjogaiért küzd! ... Te azért küzdesz, kálvinista felebarátom ? Én azt hittem: sok minden másért!..." — így kesereg a ,világ;. Ébredjünk tehát, tévelygő és az élő Istenben hívő felebarátaink, térjünk vissza a veszedelmes klerikálizmus útjáról, mert a Bölöni Györgyök theologiája szerint a kálvinizmusban az élő Isten mellékes, ők nem az 0 dicsőségéért s az isteni világrend érvényesülésóért küzdenek, hanem „sok minden másért". Jól jegyezzük meg: sok minden másért. S a ki nem velük tart, hanem az élő Istent tekinti e sok minden más igazi forrásának, a saját és az egész mindenség élete középpontjának, az klerikális, elmaradott és reakcziós. De vájjon tudja-e Bölöni, hogy kik a klerikálisok ? Bizonyára nem azok, a kik az élő Istenben hisznek, hanem azok, a kik a papi rend, mint rend uralmáért és hatalmáért küzdenek. A kálvinizmusban tehát klerikálizmusról beszélni s az élő Istenbe vetett hitet annak nevezni, egyszerűen fogalomzavar és tudatlanság. Hasonló a tájékozatlanság a kálvinizmus szocziális tartalmának forrását és lényegét illetőleg is. Szép Bölönitől, hogy a kálvinizmusnak a modern állami és nemzeti életre vonatkozó nagy jelentőségét még elismeri. Igaza van. Csak egyben téved. Ő tudniillik ebben látja a kálvinizmus lényegét. Pedig nem ez a kálvinizmus, mert ez csak gyümölcse annak. Ezt a gyümölcsöt pedig épen a theologiája, tehát hittartalmának fája termette. Mert a kálvinizmus első sorban vallás, az élő Istenbe vetett igaz, öntudatos hit önálló és minden mástól elütő keresztyén formája. Tessék tanulmányozni annak szellemét és történelmét s akkor meg fogjuk látni, hogy épen ez a hit hozta létre és teremtette meg mindenütt a kálvinizmus szocziális erőit s csak addig volt a kálvinizmus mindenütt erős, a míg épen a Bölöni által is dicsőített polgárai ilyen hitből, mint világnézeti forrásból táplálkoztak. És ha Bölöni járatos volna a különböző vallások szocziális jelentőségének kérdéseiben, akkor tudná azt is, hogy minden vallás épen vallási, tehát hittartalmának tisztasága szerint lett az emberiség életét, a társadalmak fejlődósét elősegítő vagy gátló faktorrá. Bölöniéknek azonban nem kell a fa, csak a gyümölcsöket szeretnék. És jól értsük meg: az egész modern szabadgondolkodásnak csak annyiban és addig kell a kálvinizmus, a meddig az az ő szekerét tolja. A „Világ" kálvinistái unikumok a maguk nemében. Kálvinisták hit nélkül, épen úgy, mintha nagy zeneművészek akarnának lenni hallás nélkül és Bethlen Gáborra hivatkoznak a Bethlen Gáborok éltető ereje, a vallás nélkül. Vagy nem tudnák, hogy Bethlen Gábor és Rákóczi György egész gondolkodásának és kálvinizmusának épen az élő Istenbe vetett föltétlen és alázatos hit volt a fundamentuma? Nekik azonban csak az olyan kálvinisták kellenek, a kikre nézve a hit mellékes, de a progresszív liberálizmus a fő. Nem komikus ez? Épen olyan, mintha valaki jó magyarnak vallja magát, bár a hazájával nem törődik, jó házastársnak, bár egy csepp szeretet sincs benne s jó barátnak, bár a baráti érzésekről fogalma sincs. De van itt egy másik fontos kérdés is, a melyről nagyon is érdemes beszélni s ez a magyar kálvinizmusnak a liberálizmushoz való viszonya. Bölöni szerint: „...A parasztnak a falusi papokkal való elégedetlensége, a tiszteletes urak deszpotizmusa megszülte a nazarénus apostolokat. Az orvosság nem az volt, hogy paraszt vezérekké nevelték a papot: a szószékről bibliával akarták a híveket visszahódítani..." íme a keresztyénség teljes meg nem értésének tipikus megnyilatkozása. Ezzel szemben valósággal meglepő a következő megjegyzésének helyes volta: „A szocziálizmus igéinek terjedésekor nem arra gondoltak, hogy a kálvinista vallás szocziális gazdagságát nyissák meg a népnek, hanem a szószékről feddték meg az agitátorokat." Ez sajnálatos tény, de