Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-14 / 20. szám

ne feledje el Bölöni, hogy ez is épen a magyar kálvinizmus hitéletrmeggyengülésének egyenes következménye. Szóval ez is a mi tételünket igazolja, mert a papok parasztvezérsége meg nem mentett volna semmit. „így történt — folytatta aztán Bölöni —, hogy az a kapocs, mely a magyar liberálizmust és a kálvinistaságot összefűzte, ma már szakadozik. Az utóbbi években minden haladó mozgalomból kiesett a magyar kálvinista egyház." Meg kell állapitanunk, hogy Bölöninek igaza van, de nem azért, a miért ő gondolja. A szakadásnak az igazi oka a progresszív liberálisok atheista alapokra felépített világnézetében van. Történelmi tény ugyanis az, hogy a kálvinizmus egészen a legutóbbi időkig a legbensőbb testvériségben állt a liberálizmussal. Es ez nem is csoda. A liberalizmusnak a kálvinizmus volt a nevelője és gyámja sokáig mindenütt. Nem is volt addig diszharmónia a kettő között, a míg a liberálizmus a protestántizmusnak, tehát egy vallásos világnézetnek szárnyai alatt élt és fejlődött, Közben azonban a franczia forradalom lényegében atheista eszméi elterjedtek egész Európában. 184'8, illetve 67 után Magyarországon is ezek az eszmék lettek uralkodók az összes konzekvencziákkal egyetemben. A kálvinizmussal azonban rögtön nem ütköztek össze, egy felől azért, mert a kálvinizmus egyes nagy embereiben a hegemóniát még mindig a kezében tartotta s bennük és általuk önmaga, mint vallás iránt is, mindenkor tiszteletet parancsolt, másfelől azonban azért is, mert a liberálizmus szabadgondolkodó tendencziái Magyarországon egészen az utolsó két évtizedig még nem bontakoztak ki, nem vonták le a végső konzekvencziákat, mindenek fölött pedig nem léptek fel agresszíve minden vallás és hittel szemben. Természetes tehát, hogy ily körülmények között csend volt, annál is inkább, mert a kálvinizmus is fokozatosan legyengült, bizonyos külsőséges jelszavak hangoztatásával megelégedett és örült, hogy ha már vallási ereje kevés is, legalább szocziális utóhatásai által tarthatja még magát. Nagy segítségére voltak ebben különben a ref. iskolák is egészen addig, míg tanárai egy részét a modern atheista rádikálizmus meg nem fertőzte. Ma azonban nagyot változott a helyzet. A liberálizmus legszélsőbb és atheista áramlatai ma már, ha kell, terrorral is monopolizáljak a liberálizmus szellemét és agresszíve lépnek fel. A kálvinizmus pedig nagyon nehéz helyzetbe jutott. Mert vagy együtt megy a libertínusokkal és terrorjuk hatása alatt azok szélső csatárait fogja alkotni, de ekkor mint vallásnak meg kell szűnnie (a mi abszurd gondolat), vagy megmarad a saját régi, vallási fundamentumán nyugvó liberálizmusa mellett s a szabadgondolkodók atheizmusával nyíltan felveszi a harczot. Az út csak egy, de a helyzet Magyarországon rendkívül bonyolult, A szabadgondolkodók ugyanis érzik, hogy a kálvinizmus óriási jelentőségű faktor volt és lehet újra a nemzet életében. Megtartani őket: nagy ütőkártya ; elveszíteni: nagy veszedelem, mert ez esetben az egész progresszív mozgalomból kiesik a nemzeti mag, a fajmagyar kálvinista elem. Nagyon is érthető tehát, hogy a progresszívek kézzel-lábbal dolgoznak azon, hogy a theologiailag járatlan és hitben legyengült magyar kálvinista intelligencziát hamis és divatos jelszavakkal elkábítsák, terrorizálják és a saját szekerükhöz lánczolják. A kálvinista egyház tehát azért van nehéz helyzetben, mert tagjainak zöme még nem látja tisztán a kérdést. Mi — hangsúlyozzuk újra — azt hirdetjük, hogy a kálvinizmus önálló, függetleyi világnézet és nem tűrheti, hogy mások gyámkodjanak felette. És a magyar kálvinizmus előbb vagy utóbb, de fel fog ébredni és önállóan fog szervezkedni. Meg lesz szocziális, kulturális, sőt politikai programmunk is, de a míg ez megvalósul és ható tényező lesz, addig sem megyünk a Bölönyi-féle ^kálvinistákkal. Mert a kik a kálvinizmus theologiai hittartalmát elvetik és csak szocziális programmját tartják meg, azok nagyon jók lehetnek alkalomadtán a mi vezetésünk alatt a mi csatárainknak, de bennünket vezetni nem hivatottak. És a míg a „Világ* úgy tiszteli az élő Istenbe vetett hitet, mint eddig; a míg a vallást, mint vallást önmagában véve is kigúnyolja ; a míg a Bölöniek theologiája érvényesül hasábjain, addig mindig harcz lesz közöttünk. A magyar kálvinizmus már kezd felébredni ós kezd szervezkedni is.- Önálló hatalom lesz úgy Rómával, ha kell, mint mindenféle atheizmussal és történelmi materializmussal szemben. Viszont azonban, ha szükséges, egyiket a másik ellen is támogatja. A hogy a helyzet ós elvei parancsolják. Lehetnek kérdések, a melyekben egy czélra törünk, de lesznek olyanok is, a melyekben áthidalhatatlan lesz az ellentét közöttünk. Nekünk megvan a magunk liberálizmusa, történelmileg kipróbált, egészséges és nemzeti; megvan a szocziális programmunk is, bár megvalósításában — elismerjük —, nagy mulasztásokat követtünk el. Nincs szükség tehát mások gyámkodására. Mi az elveinkből nem engedünk. De lássák be ott a túlsó parton is, hogy a progresszív elveket épen a szabad ós hatalmas kálvinizmusra való tekintettel jó lenne egy kissé revideálni. Ismerjék el a vallás létjogosultságát, tiszteljék azt a keresztyénségben és fogadják el azt is, hogy a kálvinizmus elsősorban vallási és csak mint ilyen, szocziális hatalom is egyszersmind. Azután próbáljanak velünk egy kissé szerényebb hangon is beszélni és respektálni azt az erőt, a mit képviselünk. így talán egyes nagy szocziális kérdésekben még megtudunk egyezni, de világnézeti kérdésekben, mindaddig, a míg az egész modern liberálizmus lassankint burkolt vagy nyilvános atheizmussá vedlik át, soha. Elszakadtunk a Világ-féle liberalizmustól, de csak azért, mert ők szakadtak el a kálvinizmus által védett magyar, nemzeti, vallást tisztelő liberalizmustól. Üj vágányokra tértek. Joguk volt hozzá. De keressék a hibát önmagukban. Nekik elmaradott, nekik kicsiny és nekik szűk látkörű és reakcziós minden, a mi vallási fundamentumon nyugvó, minden, a mi keresztyén. Nekik az élő Isten