Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-09 / 2. szám
azt hisszük, nem minden paraszt olyan. Marjay elbeszélése más típusú parasztot mutat be nekünk. Kitűnő jellemrajzot ád Marjay; nem egy gazdag alföldi kálvinista paraszt ismerhetne magára belőle. A magyar kálvinista pap van hivatva elsősorban arra, hogy megismertesse a magyar paraszt lelkivilágát, nem szépítve, nem torzítva; nemcsak irodalmi kísérletképen, hanem komoly tanulmány alapján azon czélból, hogy jellemének, lelkivilágának megfelelő módon tudjuk elébe tárni a megváltás nagy tényét, hogy beoltva Krisztusba, az 0 képére, jellemére alakuljon át, hogy ne kelljen szégyenkeznünk és megdöbbennünk a Móricz féle hű fotográfiákon. Nem tartom lélektanilag lehetetlennek Marjay elbeszélésében azt a nagy átalakulást, a melyet az elesett fiú bibliája indít meg a gőgös apa lelkében, de épen azért, mivel annyiszor alkalmazták, mint deus ex machiiiá-t, a bibiiát ilyen esetben épen a koszorú-füzetek írói, érthető az „Ébresztő" kritikusának tisztán irodalmi szempontból eredő, a technikára vonatkozó jóakaratú tanácsa, hogy ritkán alkalmazza olyan író, mint Marjay. Az irodalmi alkotás megelőzte Marjay esetében az életet. Nagyon kevés átalakult életű magyar gazda emberre mutathatunk rá a valóságban, Nem lesz szokatlan nemcsak az egy házias, hanem a teljesen világi irodalomban sem a megtért gazdag magyar paraszt alakja, ha a való életben gyakran megtaláljuk eredetijét. A magyar kálvinista földműves másik érdekes fajtájához fordul Kis Géza ; „Az az egy is elesett" cz. erőteljes, a régi próféták és a refonnácziókorabeli prédikátorok feddő, de egyúttal vigasztaló, felemelő, az igaz utat megmutató beszédeire emlékeztető írásával. Baksay Sándor fedezte fel irodalmi szempontból a baranyai, az ormánysági kálvinista magyarságot. Az ő népe volt az, az ő kedves népe, aranyos népe, pusztuló népe. Baksay ott született köztük. Ott töltötte ifjúságának egy részét. Kis Géza nem volna igazi baranyai származású ember, nem lett volna valódi kunszentmiklósi diák, ha Baksay hatása nem látszanék meg rajta és írásán. Ugyanaz az emésztődő, égő fájdalmas szeretet csap ki írásából, mint n. Baksayéből, ha az ő népükről volt szó. Nem lesz kegyeletsértés, ha meggyőződésemet ezen a helyen is kifejezem, hogy Kis Géza, mint az újabb kor embere, jobban tudja, jobban hangsúlyozza azokat az eszközöket, anyagi és lelki fegyvereket, a melyekkel talán még feltartóztatható, megakadályozható, sőt elfordítható az a veszedelem, az egyke, a mely a magyar ref. egyház egyik legértékesebb és legérdekesebb részét, a baranyai egyházmegyét fenyegeti. Kis Géza baranyai lelkész lett, hozzá fog gyakorlatilag a mentés munkájához azokkal az eszközökkel, a melyeket olyan erős meggyőződéssel vall velünk együtt czélra vezetőnek. Neki joga van népének fejét mosni, elmondhatja Aranynyal: Engem esz a lúg, ha fejedet mosom . . . Koszorú-füzetének széles körben való elterjedést, szerzőjének munkakedvet, eredményt kívánunk. Egészen természetes, hogy a koszorú-füzetek mindegyikén meglátszik a világháború hatása. Úgy Losonczi Lajos „Jancsi" cz. költői elbeszélésén, mint Lengyel Gyula „A hazai föld" cz. dolgozatán. Marjay Károly „Napoleon vallástétele" czím alatt a nagy katonának nyilatkozatait állította össze Krisztusról, katonák és polgári egyének számára. Bitay Béla Modersohn után „A hét pecsétes könyv "-ről írt. Népünkre, különösen az idősebb férfiakra és nőkre nem is gondolnánk milyen nagy hatással van a Jelenések könyve. Jó dolog volt e könyv legalább egy részének népies építő magyarázatát adni. Általában elmondhatjuk, hogy az idei termés sem volt rossz a népies építő irodalmunk mezején, csak az a kár, hogy nem kerül a szó betűszerinti értelmében a ponyvára, a hová Sárossy Gyula Arany Trombitája szerint a magyar paraszt nem ocsút, nem szemetet, hanem tiszta, piros búzamagot szokott önteni. Ideje volna, hogy a vásári ponyván a tiszta búza, a keresztyén népies irodalmi termékek is láthatók volnának. Nem kell lekicsinylenünk, vagy megvetnünk a ponyvát, a falusi nép ott szerzi be olvasnivalóját. Egyébként a kath, imakönyvek mellett láttam én már zsoltárt is a ponyván. P—y. Értesítés. Dr. Lencz Géza és dr. Vargha Zsigmond tanárok értesítenek bennünket, hogy a több éven át S. Szabó József szerkesztésében megjelent „Debreczeni Lelkészi Tár" szerkesztését ők vették át. A „Lelkészi Tár" ezután nem, mint eddig, éven kint egy kötetben, hanem havonkint 3—4 ív terjedelmű füzetben jelen meg. A füzet első része „Theologiai Értesítő" czímen egy ívnyi terjedelemben mindig valamely theol. tudomány-ág jelenlegi állásának ismertetését fogja hozni. A szerkesztők szerint így bizonyos idő alatt minden theol. tudomány-ág részletes ismertetésére sor kerülhet. Ez a rész külön füzetben is kapható lesz évi 5 K-ért. — A vállalat második része „Beszédek és imák különböző alkalmakra" czímen a gyakorlati czél szolgálatában fog állni. Kiemelik, hogy czéljuk nemcsak a segélynyújtás, hanem a lelkészi munka irányítása, megtermékenyítése. A kiadó (Hegedűs és Sándor-czég) a beküldött elfogadott dolgozatokat honorálja. — Az előfizetési díj évi 14, félévi 7'60, negyedévi 4 K. Mint a prospektus mondja, a kiadóezég az előfizetési díjak 10%"íl t irodalmi czélokra visszaadja és pedig úgy, hogy abból az összegből negyedévenkint „Értekezések" czím alatt külön füzetet ad, a melyet az előfizetők ingyen kapnak. A füzet czélja a tudományos munkálkodás és önképzés előmozdítása. A füzetbe bevált dolgozatok honoráriuma ívenkint 50 K. Ebben jelennek meg a M. Pr. Irodalmi Társaság megalakulandó Debreczeni Köre által rendezett vallásos estólyek fölolvasásai és előadásai. — Mint a szerkesztők mondják, irányuk pozitív keresztyéni lesz, a mely azonban teljes liberalizmussal ad teret minden irányú tudományos vizsgálódásnak. Használni akarnak, azért kérnek támogatást. A kiadás és adminisztráczió dolgait a kiadó czég (Debreczen, Piacz-u. 34.) intézi. A szerkesztőség czime Debreczen, Kollégium, — Érdeklődéssel várjuk a füzetes vállalat megindulását. Mindenesetre érdekes, hogy ebben a háborús világban immár a harmadik új irodalmi vállalkozás lesz a Debreczeni Lelkészi Tár ilyen alakjában. Az Estharangszó I. évfolyamának utolsó számában Szász Károly szép Énekét, Nóvák Olga hangulatos ve
