Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-09 / 2. szám
zérczikkét és a szerkesztőnek, Orth Ambrusnénak az olvasókhoz intézett lelkes felhívását olvassuk, a melyben felszólítja őket őszinte nyilatkozatra, mi tetszett és mi nem tetszett az Estharangszóban. A mi nyilatkozatunk, hogy a szerkesztő lelkes, önzetlen munkája figyelmet, érdeklődést, támogatást érdemel. A Dunántúli Prot. Lap ez évi első számában olvassuk, hogy Czeglédi Sándor és Pongrátz József theol. akadémiai tanárok és Borsos István főgimn. tanár a lap belső munkatársai lettek. EGYHÁZ. Népmozgalmi adatok a budapesti ref. egyházban. A budapesti ref. egyház hat paróchiális körében a mult évben a megkereszteltek száma: 1068 fiú, 986 leány, öszszesen 2004. 1913-ban 2582, 1914-ben 2648 keresztelés volt. A fogyás tehát jelentékeny; szomorú adat az, hogy a megkereszteltek közül 589 a törvénytelen! — A temetések száma: 814 férfi és 657 nő, összesen 1471. Az egyházunk szertartása szerint itthon temetettek száma 25-tel kevesebb, mint az 1914-ik évben. — Konfirmáltátott 438 fiú és 406 leány, összesen 844. 12-vel több, mint az előző évben. — Nagyon megapadt a házasságkötések száma. Mindössze 331 egyházilag megáldott volt; 1913-ban volt 681, 1914-ben 572. Itt már nagyon megérzett a háború hatása. A 331 egyházilag megáldott házasságból vegyes volt 252, a melyből 70 megegyezés köttetett javunkra, a mi bizony csak 27l ) /o- Mennyivel kedvezőbb °/0 van a róm. katholiku-oknál, mennyi itta teendő! Egyházunkba tért a róm. kath. egyházból 12 férfi, 14 nő, a görög kaíholikusból és keletiből 1—1 nő, az izraelitáktól 34 férfi és 22 nő; ez utóbbiak közül 29 egyén a budai paróchiális kör lelkésze előtt tért hozzánk. Összesen hozzánk tért tehát 46 férfi és 38 nő, 84 egyén. — Tőlünk kitért a róm. kath. egyházba 10 férfi, 57 nő (!); az evangélikus egyházba 1 nő; baptista lett 1 férfi, 3 nő; felekezetnélküli lett 1 fi, 1 nő ; zsidó lett 4 nő; összesen 13 fi és 66 nő, 79 egyén tért ki tőlünk a mult évben, még pedig a mennyire a bemondott vallomások alapján megállapítható, a kitérések oka a legtöbb esetben a neveltetés és a házasságkötés. Az is látható a kimutatásból, hogy aránylag mily nagy a veszteségünk a róm. kath. egyházzal szemben, mert hiszen az, hogy a mult évi mérleg ezen a téren némi kis nyereséggel zárult, annak oka az, hogy a zsidók közül 56 egyén tért át hozzánk. — Bizony szükség van minden téren, különösen mindkét nemhez tartozó ifjúság hiterősítése terén a fokozott pasztorális, belmissziói munkára. Mert azt is meg kell jegyezni, hogy a tőlünk kitértek és elesettek legnagyobb része a vidékről ideköltözöttek köréből kerül ki. Jobb útravalóval kellene ellátni az idejövőket, a hol amúgy is annyi veszedelem vár reájuk. Lelkészbeiktatás. A verseczi egyház, a mely Temesvár filiája volt, első lelkészéül a debreczeni híres 39-ik gy.-e. hős tábori lelkészét, Tass Antalt választotta meg. Beiktatása a mult hó 15-én volt. A beiktatást volt főnöke, Szabolcska Mihály temesvári református lelkész végezte. —Yass Antal páratlan buzgalommal végezte lelkipásztori szolgálatát hős katonái között. A legnagyobb veszedelemben is ott volt közöttük. Többször megsebesült és egy útja alkalmával lovát is kilőtték alóla; a Kárpátokban mindkét lába megfagyott. Szolgálatáról József főherczeg is, a ki részt vett az általa tartott istentiszteleten, a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg Baltazár Dezső püspökhöz irt sajátkezű levelében. Az ellenséggel szemben tanúsított hősies, önfeláldozó magatartásáért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét is megkapta. Beiktatása után visszament ezredéhez az olasz harcztérre. Új tábori lelkészek. Szappanos Gyulát, alsónyéki ref. lelkészt, a Tolnai Reformátusok Lapjának szerkesztőjét, tábori lelkészi szolgálatra Feldbacha, az ottani kórházba hívták be. — Behívót kaptak még újabban Vieszt Károly rászkói (Nyitram.) és Kárpáti János malompataki (Szepesm,) lelkészek is. Nyugalomba vonult püspöki titkár. Hajdú Zsigmond, a tiszántúli ref. püspök titkára, január 1-én nyugalomba vonult. Helyét Futó András tépei lelkész foglalta el. Hajdú Zsigmond továbbra is megmarad az ORLE. szolgálatában, mint annak pénztárnoka. Egy pápai allokuczió. Nagy port vert fel a pápának a római hitvédő társulat előtt mondott, beszéde, a melyben a sátán küldötteinek nevezte azokat, a kik ott Rómában templomokat építenek és bennük pestises szószékeket állítanak fel és így támadnak a szent vallás ellen. Mondotta, hogy milyen nagy és fájdalmas kár lenne, ha Luthernek és Kálvinnak sikerülne állandó tanyát ütni a pápák városában. Sokféleképen kommentálták ezt a beszédet, de minden el- és kimagyarázgatás daczára is ez a pápai ténykedés nem áll összhangban az „apostoli székből" elhangzott békeszózatokkal. Karácsony a harcztéren. A harcztérről irják a B. H.-nak: A karácsonyi ünnepeket két nappal megelőzve, az 1. honvéd táb. ágyús ezred 1, osztálya tűzállásából kivonatván, új szakaszra vezényeltetett. Ide megérkezve, a két üteg egy orosz faluban nyert elhelyezést. Ünnep szombatján parancs érkezett, hogy egy tábori lelkész a kath. legénységnek a kath. templomban misét tart. Látni kellett volna, hogy a kopott, szűk kápolnában milyen buzgósággal tolongtak a tüzérek, a kik pap szavát hónapok óta nem hallották I Látni kellett volna, hogy azok, a kik más hiten vannak, milyen irigykedve néztek imád' kozó bajtársaikra, kik a szertartást értették ós annak fenségét érezték. Az osztályparancsnok, Rapp százados ezt észrevette s megbízta az egyik kálvinista felekezetű tisztet, hogy gondoskodjék ünnep másodnapjára istentiszteletről a prot. legénység részére. A parancs elhangzott, annak teljesítését nem lehetett megtagadni. Pap nem volt; de hát ez nem baj, majd mond valamelyikük egy imát. De hol? Az Isten szabad ege alatt húsz fokos hidegben, még sem lesz alkalmas. Összebeszélt két tiszttársával s kiszemelték az orosz templomot. Az oltár elé emelvényt állítottak s készen volt a szószék. Az Isten nem kérdezi, hogy honnan száll feléje a fohász, hábo* rúban az ember sem nagyon keresi, honnan küldje imádságát az égi magasságba ... A tüzérosztálytól mintegy hatvan ember gyülekezett a rikítóra festett aranyrezes keretű, kontár festményekkel czifrázott egyházba. És megcsendült az ének; Te benned bíztunk eleitől fogva , . . Halkan végig zúgott a fiilakou, majd erősebb ütemben tovább hullámzott s a meghatott arczokra egyegy könycsepp szakadt. Az utolsó akkordok Pilisy Lajos hadnagyot már az emelvényen találták és áhitattal teljes megindító imában könyörgött fegyvereink győzelméért. Utána Gagyhy Dénes főhadnagy (a Budapesti Hírlap egyik tárczaírója) mondott szentbeszédet s azt fejtegette, hogy a karácsony az emberiség megváltásának ünnepe a keresztyén világ szemében, de mi, ha diadalmas véghez jutunk, a magyar nemzet megváltásának ünnepévé fogjuk avatni. A záróimát, benső magábaszállással, Szalay István hadnagy mondta. Az imádság alatt három orosz nő nyitott be a templomba s félénken megvonultak az
