Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-30 / 18. szám

s ezt ittléte alatt többször hangsúlyozta is. Más nagy világpolitikai kérdések vezették Berlinbe, Bécsbe és Budapestre. Nem írhatunk róla nyíltan, csak azt kívánjuk, hogy bár lenne fáradozásainak eredménye. Mindamellett azonban természetesen a legnagyobb érdeklődéssel viseltetett a magyar reformátusság iránt is. A debreczeni polgármester szép holland nyelvű meghívójára Debreczen meglátogatását is tervbe vette s Budapesten ár. Darányi Ignáczot ós Bernát Istvánt is fogadta, mint egyházkerületünk elnökségének üdvözlő tolmácsait. E sorok írójával többször és igen sokat beszélt a kálvinizmus magyarországi helyzetéről. Külön intervjút is kértünk tőle néhány egyházi kérdésre vonatkozólag. Ennél azonban újra hangoztatta, hogy nem akar most egyházi kérdésekről a nyilvánosság számára sokat nyilatkozni. Mindazáltal megengedte, hogy egyik beszélgetésünk eredményét e lap olvasói számára összegezhessem. Ezt óhajtom az alábbiakban közölni. A Ritz-, illetve most már Dunapalota-szállóban fogadott Kuyper kedden délután félkettőkor. Előre is kijelentettem, hogy csak egyházi és egyházpolitikai vonatkozású dolgokra nézve szeretném megkérdezni a véleményét. Helyeslőleg vette tudomásul. Miután pedig itteni programmjáról s a debreczeni útról néhány szót váltottunk, áttértem a holland viszonyok tárgyalására. Azt kérdeztem, hogy mit gondol, fog-e újra egyesülni az általa megszervezett Oereformeerde Kerk a régi nagy egyházzal, a melyből kiszakadt? Nehezen hiszem — válaszolta —, mert sem a mi szervezetünket nem fogadják el, sem megfelelő hitbeli erő nincsen bennük. A nagy Hervormde Kerk fele ma már hitetlen elemekből áll, papjainak egy része pedig csak azt nézi, hogy zavartalan, nyugalmas paróchiája és jó fizetése legyen, egyébbel azután nem törődik. Ezeknek az embereknek sem érzékük nincs hozzá, sem fogalmuk niucs arról, hogy mi az az egyház, a Krisztus egyháza... A debreczeni főiskola átadását nagyon fájlalja s erről egész ittléte alatt (még idegen újságírókkal is) sokat beszélt. Anyagi, pénzügyi szempontokat (szegénység stb.) különben nem fogad el. Ezzel kapcsolatban rátértem az ő általa alapított amsterdami Szabad Egyetemre s megkérdeztem, hogy mennyi annak az évi költségvetése, hallgatóinak szelleme, mennyi fakultása van, stb. ? Elmondta, hogy lényegében még csak három fakultása van: theologiai, jogi és szépirodalmi. Az orvosit csak most kezdik lassan megszervezni. A tanárok jelenlegi száma tizennégy, az évi költségvetés 200,000 K-t sem tesz ki. Szóval, kis egyetem, de az a lényeg, hogy református egyetem, egységes, határozott ós komoly elvekkel. A hallgatóknak például mindegyik fakultáson komoly hívőknek kell lenni és csak úgy tehetnek vizsgákat, sőt még doktori vizsgát is, ha a vizsgálat alkalmával ünnepélyesen kijelentik, hogy életükben s tudományos s egyéb munkájukban a kálvinizmus elvei szerint cselekesznek s azokat érvényesítik minden vonalon. És csakis így érthető' meg, hogy olyan erős és határozott jellemeket nevel ez a főiskola minden fakultásán. Az egyetem a szó igazi értelmében véve különben még államsegélyt nem húz, csak évi 16,000 K-t az egyetemi helyiségek bérlete részére. Egyébként azonban elvileg nitics kifogása Kuypernek az ellen sem, hogy a szabad egyetemek, mint nyilvános közoktatási intézetek, épen úgy, mint az alsóbbrendű iskolák, államsegélyt is élvezzenek. Megkérdeztem azután a véleményét az uniót illetőleg is. Ezt azonban Kuyper egy kézlegyintéssel intézte el. Képtelenségnek és szerencsétlen tervnek mondja, a mely csak kárt okozhat mindkét félnek. A reformáczió 400 éves jubileumára vonatkozólag is érdekesen nyilatkozott. Nálunk — azt mondja — még egyáltalában nem beszélnek az évforduló megünnepléséről. Ez a mozgalom az ón meggyőződésem szerint csak azokban az országokban erős, a hol a lutheránizmus túlsúlyban van, vagy jelentős szerepet játszik. Nálunk ez nem így van. Mi 1817-ben sem ünnepeltünk és azt hiszem most sem tesszük. A mi reformátusaink egyébként sem szeretik az ünnepélyeket. Hiszen emlékezhetik, hogy 1909-ben Genfben sem voltunk ott.. . Megkérdeztem végül, hogy mi a véleménye rólunk, a mi egyházi viszonyainkról? Milyennek gondolja a kálvinizmus jövőjét, szerepét Magyarországon ? Erre azonban szintén kitérő választ adott. — Nem ismerem még eléggé az önök életét — mondotta. — Most nem is ennek a tanulmányozására jöttem. Hanem megígérem, hogy a háború után eljövök újra s akkor minden időmet a magyar reformátusságnak szentelem. — A mi a jövőt illeti, az a kérdés, hogy az egyház tagjai hívök-e vagy nem ? Ezen fordul meg minden. Azt sem tudom, hogy a magyar reformátusok zömét milyen emberek alkotják ? Nálunk az a baj, hogy a kálvinisták mind csupa kis emberek (kleine luyden). A magasabb társadalmi osztályokban és az arisztokrácziában alig vannak híveink. Talán önöknél is vannak ilyenféle akadályok? — Sőt ellenkezőleg — feleltem —, nálunk minden társadalmi osztályban vannak embereink. Van erős faj magyar parasztságunk, erős intelligencziánk, temérdek nemesi és elég sok főnemesi családunk, csakhogy az általános hitélet gyöngült meg minden vonalon ..." Ez már baj — mondotta Kuyper —, pedig ilyen nagyszerű képviselettel nagy hatalom lehetne a kálvinizmus Magyarországon. — Elmondtam azután, hogy még így is felszínen tudjuk magunkat tartani az iskolák és egyes kiváló nagy egyedek által; egyébként azonban nem vagyunk eléggé szervezettek a szervezett szoczializmus, a szervezkedő szabadgondolkodás és a nagyszerűen megszervezett róm. katholiczizmussal szemben. Nincs igazi erős sajtónk, egyházi, tudományos és népies irodalmunk s a mi van, nem az egész országra szóló, hanem kerületenkint tagozódó ... Az intervjú után még abban a szerencsében részesültem, hogy elkísérhettem Kuypert a Mexikói-úti hadikórházba, leányaihoz. Útközben még sok mindenről volt alkalmam vele beszélgetni. Megkérdezte, hogy hogyan