Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-09 / 15. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : Kováts István dr. Belső munkatarsak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Patay Pál dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az egyetlen elégséges áldozat. Dr. Pataij Pál. — Vezérezikk : A harangok. Petri Elek. — Második czikk: A sárospataki főiskola áthelyezése. Sebestyén Jenő. — Tárcza: A béke jön. Józan Ignácz. — * " " 1

Irodalom. — Egy-Belföld : A mi theologusaink. Parassin József dr. — Külföldi hírek. p. — A mi ügyünk, ház. - Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az egyetlen elégséges áldozat. Középkori festményeken a kereszt tövében gyakran láthatunk egy koponyát, a melyre lecsurog a Megváltó vére. Ezek a festmények egy középkori legendát szemléltetnek, a melyet magyarul is megtalálunk az Erdy codexben (I. kötet, 419. 1.). Ádám a bűneset után egyszer megbetegedik. Setli, a harmadik fia elmegy az elvesztett paradicsom kapujához és az irgalmasság olajából kér atyja számára. Mihály arkangyal megjelenik és fölvilágosítja, hogy ebből 5500 esztendeig nem kaphat. Ad azonban neki egy faágat, hogy azt temesse el atyja fejéhez. A mikor az a fa gyümölcsöt hoz, akkor vigasztaltatik meg atyja. Atyját, mire hozzá vissza jutott, holtan találta. Eltemette s feje felől elültette az ágat. Terebélyes fává nőtt ez. Salamon korában kivágták, meggyalázták, de csodás módon megmaradt Jézus koráig egy tóban. A Bethesda tava vetette föl mélyéből. Ennek is köszönhette részben gyógyító hatását a viz, bizonyítja a legenda több doktor tekintélyével. Ebből a fából készítették a keresztfát, a melyre Jézust fölfeszítették. „Ádám atyánk akkor lelt testi-lelki üdvösséget, mikoron a paradicsombeli fának ága, azaz Urunk Jézusnak szent keresztfája gyümölcsöt terme, Nagypénteken." Ez az érdekes legenda bibliai igazság, isteni kijelentés hordozója. „Egy ember által jött be a világra a bűn és általa a halál — az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék az egy ember a Jézus Krisztus által elhatott sokakra." (Pál: Római levele.) A kegyelmi ajándékot: a bűnbocsánatot és üdvösséget az emberiség számára csak egyetlen elégséges áldozat szerezhette meg: a Krisztus áldozata. Egyetlen kereszt van, a melynek tövéhez megnyugvással, reménységgel hajthatjuk le fejünket, a Krisztus keresztje. Volt több kereszt is a Golgotha ormán és- más helyén Í3 a földnek. Néró és udvara mulattatására is felállították a keresztyén vértanuk keresztjét, de ezek közül egyik sem volt az az oltár, a melyen „elvégeztetett" az elégséges áldozat. Sem a Péter megfordított keresztje, a melyen, a hagyomány szerint, fejjel lefelé feszítették meg, sem az András dőlt keresztje: X nem az igazi menedéke a vergődő, hullámokkal küzdő embernek, hanem az az egyetlen ott a Golgotha ormán. Mi teszi egyetlenné, elégségessé Krisztus áldozatát? Zebedeus fiainak anyja gyermekeivel együtt oda ment egyszer Jézushoz s leborulva kérte : Mondd, hogy ez az én két fiam együtt üljön veled a te országodban, egyik a jobb-, másik a balkezed felől a dicsőségben. — Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, a mit én megiszom, megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, a mellyel én megkeresztelkedem ? — Meg. És Jézus rájok hagyta. Ha ugyanolyan halállal haltak volna meg, mint Uruk, vagy ha még kínosabb módon is, még sem lettek volna Megváltók. Megszoktuk azt, hogy Krisztus halálát mint legkínosabb halált tekintsük. Sokan a kivégzés formáját és a leírhatatlan, elképzelhetetlen gyötrelmet tekintik üdvhozónak. A kereszthalálnál borzalmasabb halálnemmel is múltak ki emberek, gondoljunk csak az olajbafőzésre, elevenen, roston való megsüttetésre. Kétségkívül végtelenül fontos elem Megváltónk áldozatában a testi szenvedés. De nem egyedül fontos. A lelki szenvedését nem tudjuk összehasonlítani senki emberfiáéval, mégha a testi kínját méregethetjük is másokéhoz. Nem tartom megengedhetőnek, a mit egy írónk a költői hatás kedvéért megtett, a mikor azt írta, hogy Mária, az édesanya, olyan csudás szeretettel viseltetett fia iránt, hogy nem hagyta el, a mikor a mennyei Atya, az Isten is elhagyta. Szédítő, megmérhetetlen mély-