Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-09 / 15. szám

ség tátong előttünk, ha halljuk, a mint a keresztfán fölsóhajt Jézus: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? A földi anya nem lehetett ott, a hol Isten csodás egységben ott volt Fiával, dé ez az egység is megszakadt, a mikor minden ember bűnéért egyedül bűnhődött az ember fia. A lelki szenvedés a Krisztus áldozati halálának a leglényegesebb része. Ezzel a szenvedéssel telt poharat sem Zebedeus fiai, sem más emberfia ki nem üríthette. A harmadik mozzanata a Megváltó áldozatának az, hogy az olyan ügyért történt, a mely Isten végéremehetetlen tanácsában örök időknek előtte elhatároztatott. Nem emberi lélekből fakadt ez a gondolat. Ha valaha kihalna az emberiség lelkéből a keresztyén hit és emléknek, mithosznak tartanák a Krisztus áldozatát, a legcsodálatosabb és legszebb álomnak volnának kénytelenek tekinteni, a melyről valaha álmodott az érthetetlen emberi lélek. „Nem mindig igaz az az ügy, a melyért meghalnak az emberek" — mondja Oscar Wilde. Oh, milyen vigasztaló az, hogy az igaz ügy nem álom, hanem Isten és ember szempontjából a legnagyobb ügy volt, a melyért feláldozta magát Jézus. A föltámadás pecsételte meg az áldozat elégséges és egyetlen voltát. Isten megmutatta, hogy ilyennek fogadta el az ő egyetlenének áldozatát. A mint páratlan Jézus föltámadása, olyan páratlan az ő áldozati halála is. Mennyire hálásnak kell lennünk, hogy elmondhatjuk Pállal: Krisztus szeretett engem és önmagát adta én érettem. Milyen felelősséget kell éreznünk, hogy tudhatjuk Jánossal: 0 engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mi bűneinkért, hanem az egész világért is. Dr. Patay Pál. A HARANGOK. Mint lapunk olvasói bizonyára emlékeznek;

itt e helyen mutattunk reá több, mint egy évvel ezelőtt arra, hogy előreláthatólag harangjainknak is részt kell venniök ebben a reánk zúdult nagy élet-halálharczban. A felhívó szózat, a mely akkor itt megjelent, sok gyülekezet körében talált visszhangra. Sokan ajánlották fel önként a haza védelmére harangjaikat. De időközben történt hivatalos felhívás is : jött a harangok összeírására intő rendelkezés és most nemsokára mennek az érczesszavú hírnökök a nagy útra. Bizonyára nem lesz könnyű a tőlük való megválás. Itt a fővárosban a folyton dübörgő zajban, lármás forgalomban majd nem érezzük annyira hiányukat. De a falukon majd sokáig hiányozni fog az élőket hívogató, holtakat siratgató harangok szózata. . . . Áldó imádság mellett foglalták el helyüket — ez lesz majd kísérőjük a búcsú alkalmával. De elmenetelük után is beszélnek: éreztetik velünk a naponkénti lemondásnak, komoly önmegtagadásnak, áldozatkészségnek szükségességét. Emlékezet okáért ím itt adjuk püspökünk hivatalos körlevelét a harangok átadására és a szükséges egyöntetű eljárásra vonatkozólag. Adja Isten, hogy közülük minél több minél előbb újból visszatérhessen és legyen hirdetője annak a minden értelmet felülhaladó isteni békességnek, a mely után fájó, aggódó lelkünk most is napról napra óhajtozik . . . Az esperesekhez, lelkészekhez intézett felhívás ím így hangzik: „A harangoknak hadiczélokra való igénybevétele tárgyában a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól 4316/1916. eln. szám alatt arról értesíttettem, hogy a rendelkezésre álló kimutatások alapján az átvétel rövid időn belül megkezdhető lesz. A harangok átvételét az illetékes katonai parancsnokság fogja eszközölni oly módon, hogy a leszereléssel és átvételnek keresztülvitelével egy tisztet, egy népfölkelő mérnököt, vagy katonai hivatalnokot fog megbízni. A katonai parancsnokság e képviselője oly utasítást nyer, hogy a harangok levétele a hadügyminisztérium által megküldött kimutatások alapján eszközlendő. mely kimutatásokban a legeminensebb vallási érdek, valamint művészeti, illetve történelmi műemlék szempontjából meghagyandó s így átvétel tárgyát nem képező harangok zöld tintával vannak megjelölve. E kimutatások alapján a katonai parancsnokság képviselője érintkezésbe lép a lelkésszel, illetve helyettes lelkésszel, miközben a leszereléssel kapcsolatos építési és egyéb műszaki teendőknek a helyszínén való megbeszélhetése és megállapíthatása végett a hadvezetőség részéről a harangok leszerelésével megbízott vállalkozó is tartozik jelen lenni. A vállalkozó kötelessége lesz a harangok leszerelése közben az épületeken netán okozott károknak saját költségén, a katonai parancsnokság által megállapítandó időn belül eszközlendő helyreállítása. Mivel pedig az esetleges károk megtérítésére nézve a hadügyi kormányzat a vállalkozót egy évi időn belül kötelezte, felhívom Lelkész Urakat, illetve a presbitériumokat, hogy a harangok levétele következtében az épületekben beálló károkat és pedig a netalán később észlelhetőket is egy évi határidő letelte előtt az illetékes katonai parancsnokságnál annyival is inkább jelentsék be, mert ezen időn túl a hadvezetőség ebbeli kötelezettsége megszűnik. Az átvétel czéljából a harangok pontos súlya arra alkalmas időpontban, a katonai parancsnokság képviselője által, a lelkész jelenlétében állapítandó meg. Könynyen elválasztható alkatrészek, a melyek anyaga rezet nem tartalmaz (haranglábak, harangnyelvek stb.), nem fognak átvétetni s így az átveendő haranggal nem mérendők. Ellenben a haranggal együtt mérendők az abba beolvasztott alkatrészek, ha azok réztartalommal nem is bírnak (a harangnyelv felakasztására szolgáló gyűrű stb.). A harangok átadása, illetve átvétele jegyzőkönyvileg eszközlendő.