Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-12 / 11. szám

A mi álláspontunk tehát az, hogy mivel a jezsuita rendet örökre megszüntető 1773-iki pápai bréve és az ahhoz járuló királyi piacet jogérvényesen megszüntette a jezsuita rend reczepcziójáról szóló 1687 : 20 t.-cz. jogalanyát, ez a törvény elvesztette hatályosságát s ezt a jezsuita rendet új életre keltő 1814-iki pápai bullával se nyerte vissza, minthogy ehhez a szuverén magyar államhatalom alkotmányos tényezői törvényes formák közt sohase járultak hozzá : ezért az 1852-iki abszolutisztikus törvény alapján hazánkba visszatérő jezsuita rend ma is nélkülözi a törvényes jogalapot. így, bárhogy szeretnők is, igen tisztelt volt professzorunkkal ebben a kérdésben — legnagyobb sajnálatunkra — nem lehetünk egy véleményen. Afelől azonban a leghatározottabban biztosíthatjuk, hogy a jezsuiták magyarhoni szereplését illető „túlkedvezőtlen" fölfogásunk legkevésbbé se hatott közre eme véleményünk kialakulására: hasonló körülmények közt más rendről se mondhatnánk egyebet. Hasonlóképen arról is biztosíthatjuk, hogy a pécsi esetet akkor is szóvátettük volna, ha nem jezsuita, hanem valamelyik másik, immár második szerzetesi gimnáziumnak állami segéllyel való fölállításáról volna is ott szó. Bármennyire szívünkön viseljük is, különösen ezekben a nehéz időkben, hogy a különböző keresztyén felekezetek vállvetve küzdjenek a keresztyén világnézetet alapjaiban veszélyeztető s így minden keresztyén felekezetet kisebb vagy nagyobb mértékben, de föltétlenül fenyegető áramlatok ellen, „haszontalan szolgák" ós „alvó őrállók" leUünk volna, ha szótlanul elhaladtunk volna a pécsi eset mellett, a mely oly közelről érinti a Pécsett oly nagy számmal tanuló baranyai kálvinista fiainkat és azok révén baranyai egyházaink jövő sorsát. Bármennyire érezzük is a vállvetett munka szükségét, egyházunk létérdekeit sohasem áldozhatjuk föl ezért! Első czikkünkben, hasonlóképen első válaszunkban is kiemeltük már, hogy ezt az időt, a mikor testvéreink százezrei és százezrei küzdenek és szenvednek távol csatamezőkön mindnyájunkért, a .kik idehaza vagyunk, nem tekintjük az ilyen kérdések bonczolgatására, vitatására alkalmasnak. Első czikkünk végén is rámutattunk arra, hogy a pécsi esetből ez alkalommal csak magunkra nézve vonjuk le a következtetést. Ezért ezzel a válaszunkkal be is fejezzük a magunk részéről a vitát. I)r. K. I. TÁRCZA. Kilencz forint legendája. A kis Ételre, a munkáslányra, Ráborult színes legendák fátyla, Szemfedőt szőttek a koporsóra. . . . Egy selyemszálat elhoztam róla. Tizenkét éves s sápadt volt nagyon. Kilencz forintot kapott szombaton. S ilyenkor, mint egy királylányt, várta Négy kicsiny testvér, négy kicsi árva. Rongyos királylány, vézna s oly kopott! Kilencz forintja fájón zokogott, Siratott sok tűnt álmot, néma kínt, . . . Ha összecsendült a kilencz forint. Egyszer beteg lett ... és az ágy felett, Mint bús madár, a halál lebegett, Láthatlan kocsi várta befogva S a kis Etel mély lázba susogta: „Anyám, adj kilencz forintot ide, Elviszem a jó Isten elibe. Megcsörrentem s úgy mondom: Istenem ! A bűneimet bocsásd meg nekem." „Bocsásd meg — testem fáradt volt, fáradt — Elaludtam az esti imákat. Nem imádkoztam és nem daloltam, Hisz — jó Istenem — gyerek se voltam." „Sohase tudtam templomba menni És zsoltárt sem tudtam énekelni, De — négy testvérem — rongyos mindenik — . . . Kilencz forintot kerestem nekik." „Sok fényes pénzem majd megcsörrentem És a jó Isten nem űz el engem. A kilencz forint zsoltárt énekel." — Mosolygott és meghalt a kis Etel. És összekulcsolt fehér kezébe' Feküdt csöndesen egy heti bére. S másnap reggelre — csoda! — kis, meredt Kezéből a pénz eltűnt, elveszett. Helyette — bűvös mártírkoszorú — Kilencz hófehér, tiszta, szomorú Bús liliomszál borult reája ... Ez a kilencz forint legendája . . . Muraközy Oyula. BELFÖLD. Képek a Bethesda-kórházból. II. Hangos csicsergéssel repül egy éhes seregélycsapat a gyümölcsös felé, .a kívánatos lakoma mohó inyenczséggel sürgeti őket; rátelepednek a dúsan megrakott ágakra s gondtalanul lakmároznak. De egyszerre csak egy pár erős dördülés hangzik s a gyanútlan sereg riadtan röppen fel s száll czéltalan menekvéssel valahová, ahol biztonságba jut. Egynémelvik azonban már nem tarthat velük . . . átlőtt szívvel utolsó halálos pihegés közt fetreng a porban; majd más tört tagokkal vergődik, tépett szárnnyal hever a cserények között. * Szegény, vergődő madár, hogy kerültél ide ? . . . Vadásznak fegyvere sebzett, pajkos gyermek keze tördelt össze, vagy botorul, korán elhagytad a fészket, hol anyai gond takart ? .. . Mi hozott ide a szúrós tövi-