Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-27 / 9. szám

i,s „idegenben", de kárt nem szenvedve él és fejlődik. A varró-órákon folytatott kézimunka eredményei részben a Hadsegélyzőhivatal révén, vagy más uton katonákhoz jutottak el, részben az egyesület szegénygondozó munkájára fordíttattak. E varró-órák szellemi része is növekvő vonzást gyakorolt a mult évben. Az egyesület által ellátott vasárnapi bibliai iskolákban 300 és 400 között hullámzott a gyermekek száma. Az irodalmi munkásság (Olajág, Örömhír) zavar nélkül folyt. Nyilvános estély, ünnepély kevés volt e háborús munkaévben, de annál sikerültebb, különösen a karácsonyi vásár. A súlyos viszonyok közepette érthető a szegénygondozó munkának fejlődése. Pénz, ruhanemű, élelmiszer stb. adományozásával segített az egyesület sokhelyt, mint a székesfővárosi hatósági szegénygondozó akczió egyik tényezője. Érdemes feljegyezni egy újságírónak nyilatkozatát, mellyel egy fővárosi napilapban beszámolt benyomásiról: „Levegője (t. i. az egylet jótékonyságáé) egészen különös . . . Náluk szinte úgy fest a jótékonyság, mintha testvérükön segítenének ..." Az árvák gondozásával foglalkozó munkaágra szép hivatás vár a háború árvái körül a közel jövőben. A pénztári jelentésből. Egy-két ponttól eltekintve — a mi a rendkívüli viszonyokból folyik — általában erősödés állapítható meg az egyesület mult évi anyagi ügyeiben. Az intézmények sikerrel megküzdöttek minden drágasággal. Összesen 134,024 K 70 f volt a bevételi forgalom és 121,107 K a kiadási forgalom. Pónztármaradvány tehát 12,917 K 70 f. A hadikórház részére befolyt adományok összege 10,562 K 79 f volt ez évben. A Lorántffy alap 3400 K összegű alapítványokkal gyarapodott. A diakonisszák nyugdíjalapja 2745 K 24 f-rel. Több nagyobb hatósági, pénzintézeti és egyházi adomány is támogatta az egyesületet munkájában Az összes vagyon jelenleg (ingóság és ingatlan együtt) 276,124 K 88 f. A diakonisszaintézetröl szóló jelentés felé fordul önkéntelenül a legnagyobb érdeklődés, mert ezzel kapcsolatban mutatta meg az egyesület, hogy mennyire képes a rendkívüli idők rendkívüli szükségleteiben is helyt állani. A diakonisszák munkájának javát ugyanis a hadikórházban végzett ápolás tette ki, mindamellett, hogy gyülekezeti és szegénygondozó munkásságuk sem szorult egészen háttérbe. A hadikórházban a mult esztendőben 329 katona volt ápolás alatt, a megnyitástól számítva összesen 600. Ebből kettő kivételével a többi mind vagy teljesen felgyógyultán, vagy lényegesen javultan hagyta el a kórházat. A mi egyébként a kórház munkájának minőségét illeti, arról számos kitüntető elismerés tesz bizonyságot a Vörös-Kereszt vezetőségétől kezdve a több ízben megjelent fejedelmi látogatókig. Különösen jelentős, mert az egyesület evangéliumi szelleme jut benne kifejezésre, a mely a kórházat is intenzív módon áthatja, az a lelki hatás, a melyet az ápoltak magukkal visznek. Számos benső ragaszkodástól sugalt levél tesz erről bizonyságot, mellyel távozásuk után felkeresik a kórház vezetőségét. A tisztújítás meghagyta munkakörében a régi kipróbált erők gárdáját. Vezessék az egyesületet Isten kegyelméből tovább ebben a szomorú időben sok embertársunknak testi és lelki felépülésére és boldogságára és adjon Isten a háború nagy munkái után a békében még nagyobb munkára alkalmakat, eszközöket, erőket, megbízásokat ! Tudósító. IRODALOM. Beszédek és imák háborúi alkalmakra. 3-ik kötet. Összeállította dr. Lencz Géza debreczeni ref. theol. tanár. 1915. Debreczen. Hoffmann és Kronovitz könyvnyomdája. Az első ismertetője ezen prédikácziós kötetnek: dr. V. Zs. azt írja, hogy „annyit a legszigorúbb kritikával is el kell ismernünk, hogy bennük igen becses termékeit, világnézeti leszűrödéseit s a nagy események által megihletett mély felfogásbeli kifejezéseit nyerjük a magyar prot. gyakorlati igehirdetésnek". Tehát a legszigorúbb kritikával... Igen, ezzel veszszük kezünkbe e kötetet is. Nem tekintjük azt, ki a szerzője, a mi irányunkkal rokonszenvezik-e vagy nem. Bizonyság lapunk reá, hogy a legközelebbi hozzánk tartozóinkat is szeretettel, de igazságosan, szigorúan, magas mértéket véve, kritizáljuk meg. Most is így óhajtunk eljárni. Igazán becses termékekre találunk ezen kötetben, de találunk gyenge, selejtes dolgozatot is. Homiletikai szempontból is, de főleg tartalmi szempontból kifogástalan, mintapredikáczió lehet Futó Zoltánnak részben Gerhard Tolzien után készített egyházi beszéde. A textus-felosztást mesterien viszi keresztül s egy kis történethez kapcsolva, játszi módon tanítja meg hallgatóinak. A textus ez: Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. „Kell valami, a mi a külső harczokban benső békét ad, egy név, a mely által megtartatunk. Keresem ezt s eszembe jut, hogy egyszer egy szegény öreg aszszonyt kérdeztek meg, hogy vénsége, sok nyomorúsága mellett mi ad arczára oly szelíd mosolyt, szemébe olyan tiszta ragyogást s az vidáman, üdén felelt: Enyém a Krisztus itt (s a bibliára mutatott) és itt (a szívére tette kezét) és ott (feltekintett az égre)." Krisztus itt a bibliában — a tegnap, a mult Krisztusa ; Krisztus itt a szívben — a jelen Krisztusa; a Krisztus ott az égben — ez a jövő, az örökkévalóság Krisztusa. Mondjuk el hát ama jámbor öregasszonnyal: Enyém a Krisztus itt és itt és ott. — A tárgyalás, a befejezés kifogástalan. Határozott, bibliai ker. hit vonul végig rajta. Igazán életet, a ker. élet csiráját plántáló beszéd ez. Jól esik hallanunk nemcsak az ellenségeinkről való megállapítását, hanem ezt a felhívását is: Vizsgáljuk meg magunkat is ! Ha a mai háborúőrület idején úgy látszik, mintha a szívekben, az életben nem volna ott már a Krisztus, nem bűnös-e ebben a mi népünk is? Egyetlen kifogást emelhetek csupán az igazság nevében. Azt mondja a