Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1916 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-27 / 9. szám
szerző a bevezetésben a szegény öregasszony történetéről, hogy eszembe jut. Többször használjuk ezt a kifejezést, ezt a szónoki fogást, pedig ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk, hogy nem úgy jut beszéd közben eszünkbe, hanem előre tudtuk és öntudatosan építettük be beszédünk épületébe a kis történetkét, az illusztrácziót. Mint jó falusi predikácziót örömmel köszöntjük Kájel István beszédét: Az imádkozás gyümölcséről. Minden predikáczió, különösen pedig a falusi gyülekezetben mondott predikáczió tanítás is. Mint tanításnak ismert fogalmakból kell kiindulnia. Kájel beszéde alkalmazkodik ehhez a törvényhez. „Ha valaki egy üzletbe megy és ruhának való kelmét vásárol.. . vagy ha egy gazda gabonát ad el, vajat — mit vásárol..." stb. Amott a métert, emitt a kilót használjuk. Ezt megérti István gazda, megérti a szüléké, megérti a gyerek, megérti az eladó leány. Belemarkol a falusi nép lelke is kínzó háborús problémákba. A problémát igyekszik megnyugtatólag megoldani. Vigyázzatok, az imádság nem iizleti dolog, a mit én adok Istennek, az Isten meg adjon érte jó időt... vagy adja vissza a fiam, hitvesem vagy atyám. Az imádság megőrzi szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban, vagyis megtart az imádság a békességben, melyet az ágyúk döreje sem zavar meg, megtart a hitben, hogy még a veszteség is javunkra szolgál, megőriz a reménységben t. . Kájel Istvánnak van adománya igazi falusi predikácziók készítéséhez. Ajánljuk neki, fejlessze, képezze, forgassa ezen talentumát. Tanulmányozza a német falusi prédikácziókat is. „Az Út" felsorol egy vágó művet. Arra azonban kérjük, hogy a túlzott 1 lagias kifejezéseket hagyja el beszédeiből. I zésekre gondolunk: Tanítványai is elódalogta, Jézust ugyanám meg akarták zavarni, hátbaverték Hatalmas, szép beszéd Baltazár Dezső dr. püspök okt. 31-iki beszéde: Magunkon kezdjük a reformácziót. Az ő tömör stílusa, az ő épen nem kopott jelzői, a melyek megindítják a képzelet munkáját, talán nagyobb élvezetet nyújtanak olvasás, mint hallgatás közben. Kifogásolnunk kell azonban a prédikáczió egy részletét az érthetőség szempontjából. Nem utalhatunk a beszédünkben olyan bibliai történetre, a melyről majdnem bizonyosan tudhatjuk, hogy ismeretlen hallgatóink 98 százaléka előtt. Pl. „Elhozták a pogányokat a keresztyénség útjára megmutatni, hogy itt még őrzik ereklyeképen Kain Véres öklének csontjait s hogy itt az Ofra-beli véres kő szimbólum (Bírák 9. 5.), mert nem tud annyi fia lenni az új Jerubbaáluak, a mennyinek vére a testvérgyilkos új Abimelek vérszomját le tudná hűteni." Nincs igazam? Nem marad ez gyümölcstelen az értelem, az érzelem, akarat számára? Érti ezt a debreezeni gyülekezet 2°/0 -a ? A ki nem dolgozott, gyorsan papírra vetett s talán ezért rendszertelen, hibás kifejezésektől ós dogmatikai tévedéstől tarkított beszéd az „A ki én utánam akar jönni, tagadja meg magát" czímű estéli istentiszteletre szánt elmélkedés. Krisztusról azt mondja: „El ő örökre a mi szívünkben, mi bennünk. A mikor meghalt, akkor az örök élet halhatatlanságát nyerte el. Örök élet halhatatlansága ? Lehetetlen ilyen birtokviszonyt alkotnunk. Különben is Krisztus a maga számára nem örök életet, még kevésbbé halhatatlanságot kért főpapi imájában. „0 utána és az ő halála által megszenteltetve szeretjük azokat, a kik az ő életüket veszedelemnek teszik ki a közjóért, az igazságért, miérettünk." A szentírás és a ker. hittan nem Krisztus halálát tanítja megszentelőnek, Krisztus halálának más a jelentősége és szerepe. Nem tudom, erre a beszédre gondolt-e dr. V. Zs., az első bíráló, a mikor „itt-ott a stílus szabadságáról" beszél, a melyet ment a főszempont megtartásával: az építéssel. Az bizonyos, hogy ennek a beszédnek stílusa szakadozott. Pl. „ÉrettetekEbben a szóban van az életnek értéke, minden boldogsága... Érettetek. Ebben a szóban van a Krisztusban lenni, ő benne élni. Nem haladhatunk el Jánosi Zoltán beszéde mellett megjegyzés^ nélkül. Ez igazán a szerző „világnézeti leszűrődése". Lencz Géza dr. szerkesztő * alatt megjegyzi a prédikáczióra: Alábbi nézetek nem mindenben fedik az. enyémet. Mindenkinek imponálhat ez a bátor, szókimondó, erős szocziális ízű beszéd. Nem akarjuk ismételni azt, a mit mások már megállapítottak más alkalommal Jánosi beszédeiről. Nem említjük az ő nagy tudását, roppant olvasottságát. Eszünkben van még a rtatott polémiája a Prot. Szemle hasábjain, rdetjiik, hogy elsőrendű követelmény, egyének megtérésre való hívása, ellett azonban elengedhetetlen a ke-Tális oldala követelményeinek hangsú-A mit Jánosi a militárizmusról mond, az csakugyan „a jövő, a messze jövő zenéje". Kár is volt most a „jelenben" zavarni vele az összhangot, a mikor a „bágyadt szívűeknek" nem fölkorbácsoló, hanem más „muzsikára" van szükségük. Élesen elkülönül Jánosi beszéde a többi, ebben a kötetben közölt prédikácziótól, sőt talán a legtöbb elmondott, de meg nem jelent prot. egyházi beszédtől is. Mindenesetre érdekes emléke marad a magyar prot. háborús igehirdetésnek. Kiss József bibliamagyarázatát Nehémiásról, áz igaz hazafiról aktuálisnak, de kissé száraz moralizálásnak tartjuk. Vásárhelyi János: Van-e népnek lelke ? czímű beszédében igen különösnek tartjuk azt, hogy ő a Szent Lélekről csak mint kis „l"-el írt lélekről beszél, a mely azonban „vigasztaljon mindig mindenekben". „Ván-e ilyen lélek? Nemzeti lélek?" — kérdi. Szól a prédkáczió I. részében a népiélekről, a II. részben a magyar nemzeti lélekről. Ez már csaknem ker. igehirdetés! Tartson felolvasást valamilyen estélyen erről a témáról, de a
