Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-22 / 34. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. es Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Te vagy-e az? Georgius. — Vezérozikk: Sorsdöntő órák. Sebestyén Jenő. — Második ezikk : Lelkészértekezleti megnyitó-beszéd. Petri Elek. — Belföld: Imádság. Ete, Orbó, Debreczen, Szentendre. II. Szabó Imre. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Te vagy-e az ? Máté 11. 2—6. A hiúság oly nagy bennünk, hogy az öndicsérettől sem riadunk vissza, csakhogy, akaratlanul is, hízeleghessünk annak. Dicső, magasztos tárgyról folyik a szó általánosságban. Az általánosság egyénivé változik, mert valaki magán példáz hasonlót: „Én is . . ." A másikban is éled a hiúság és átveszi: „Én pedig ..." A harmadik nem hagyhatja: „Hát mikor én..." És így tovább, hogy a fejünk is zúg bele. Hallgassuk meg csak a harcztérről visszatérő katonát. „Messziről jött", beszélhet. „Sánczárok, hó, éhség, inség . . ., a mi századunk . . ., mi ketten . . ., én . . ." És az az „én" -— óh milyen igazságtalan is a társadalom, hogy késik a márványszoborral! . . . Ilyenek vagyunk mi. „Jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok ..." Ilyen Jézus. Nem Simult magasztos, Isten-szózatra hivatkozik: „Te vagy az én szerelmes Fiam . .(Mk. 1. 11.), hanem a jelen érzékelhető csodáira. Nem magára, hanem a két kérdező meggyőződésére: „hallotok és láttok". És János megérti, hogy az a tenger csoda csakis az „eljövendő" lehet, Krisztus. Mi hirdetjük Ot. Mi lelkesedéssel beszélünk Róla. Az ég titka nem oly elrejtett, hogy ékes szavakkal le ne festhessük. Az apostolok lánghite, bámulatos küzdelme, a vértanuk, a gályarabok, szenvedés, diadal szüntelen ajkunkon. A lelkiismeretet, érző szívet tüzeljük lángra, mikor a vigasztalás, gyógyítás, erő Királyáról emlékezünk. Az egyház pávatollait: igazság, szentség, váltság, ítélet, üdv — két kézzel szórjuk. Zeng, zúg a világon a harsona: Jézus, a Krisztus ! . . . Igen . . . „Te vagy-e az? . . ." Értjük-e ? Ő, a Mester fogja ezt megkérdezni egykor. 0 kérdezteti most tőlünk lelkiismeretünk által. 0, a kinek, mint Jánosnak, nem elég csak beszélni, dicsekedni. Mit tudunk hát felelni igazat, mi, keresztyének, áldottai, barátai, követői ?! Mi, a kik túlzott elbizakodottsággal, alázatba burkolt gőggel szerénykedjük, hogy az Övéi vagyunk? ! . . . Szólj hát, lelkiismeretünk ! . . . „Hallotok : vigasztalást, Igét, szeretetet ..." Tovább tovább! „Önfeláldozást." Láttok: „sebesülteket, kórházakat, g yógyuló sebet". Igen és borzalmas vérfürdőt, rettenetes háborút, a milyet csak a fékevesztett lelkiismeretlenség teremthet! . . Azután megint a nagyhangúak leszünk. Építünk, alkotunk Isten, Krisztus, humanitás, kultúra nevében . . . Vértanuk, csodák stb. Jobb lesz már most magunkba szállni. Először is tagadjuk meg, hogy Vele ismeretséget kötöttünk. Másodszor ismerjük be, hogy csak emberek vagyunk. Harmadszor ... „. . . Jöjjetek én hozzám mindnyájan ..." Hallod-é vérontó világ! Le a fegyverrel! Porba! Sírj, könnyezz, jajszóval tégy őszinte vallomást: „Én bűn vagyok . . . könyörülj rajtam, hiszen tudom, hogy ki vagy Te: az Istennek Szentje". Te vagy-e az, Te égben élő Jézus ? íme egy szenvedő világ kérdezi most. Felelj, felelj nekünk is úgy, mint János követeinek ! Mi bűn vagyunk, Te szent vagy. Oh tégy csodát, szólj, felelj ! Mit felelsz, mit szólsz, egy hitetlen emberiségnek ? . . . Istennek szent Fia! könyörülj, ne hagyj elveszni annyi Bartimeust, Lázárt, Zakeust! . . . Szólj, Uram Jézus! . . . „. . . . Bízzatok ! . . ." „Eljövök hamar!" (Ján. XVÍ. 33. Jel. XXII. 12.) „0" a mi békességünk ! . . ." Georgius.