Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

ezekből, a hazafias czélra való tekintettel, a háború hátralévő idejére nélkülözni? Az így nyert adatokat azután terjesztenék keríiletenkint a kereskedelemügyi minisztérium elé, a mely a rézkészlet megszerzésével foglalkozik. A kerületek azután kimondhatnák azt is, hogy az új harangok öntetése után fönnmaradó összeget, mint érinthetlen gyülekezeti tartalék-tőkét, félre kell tenni és felszázadnál hamarabb nem szabad a kamataihoz nyúlni. Gyülekezeteink bizonyára megelégesznek a háború tartamára egy haranggal is. Most egy harang templomba hívó szavát is jobban meghallják a hívek, mint azelőtt mind a háromét! A halottakat elsirathatja egy harang is. Hányan vannak ott fönn északon, és lenn délen,-a kiket egy harang se búcsúztatott el 1 A többi harangok hadd menjenek a csaták mezejére ágyúkká, ágyúgolyó- és töltényhüvelyekké formálódva! Míg idehaza életre hívták a híveket, küldjék ott halálra hazánk ellenségeit, hogy azok halálából élet, új élet támadjon idehaza hazánkra, egyházunkra egyaránt! Dr. Kovdts István. KRÓNIKA. Válasz egy levélre. Hall János edinburghi lelkésztől vettünk a napokban levelet. Sokan emlékezünk az ő nevére és itteni szolgálatára Most e zivataros napokban emlékezett meg rólunk. Mondja, hogy ezekben a sötét órákban ő, neje és sokan szeretettel gondolnak reánk és azt a reményét fejezi ki, hogy e véres háború borzalmai sem téphetik szét azokat a kötelékeket, a melyek a Krisztus testéhez tartozókat egybefűzik. Jellemző levelének az a részlete, a melyben írja, hogy az ő nemzete ügyének igazságosságába vetett hittel ment bele, bár vonakodva, ebbe a háborúba. — Ha válaszolhatnánk levelére, azt írnók neki, hogy köszönjük megemlékezését és nincs okunk kételkedni, hogy a levelében kifejezett jó kívánatok, barátság felőli biztosítások egyéni szempontból Őszinték. De figyelmeztetnék arra, hogy nemzete most hírhedt, párizsias gondolkodású, „peaeemaker" volt királya mesterkedései folytán olyan államokkal szövetkezett erre az „igazságos" háborúra, a melyek közül az egyik hivatalosan és bevallottan istentagadó (minden minisztere az !), a másik pedig a szibériai ólombányákkal, kancsukával operáló legsötétebb zsarnokság tipikus képviselője; orgyilkosok felbujtóival, japánokkal való szövetkezésről, gurkáknak, szenegáliaknak ideczipeléséről nem is szólva. Hát még a „kiéheztetés" politikája?! Mit szólnak ehhez Hall úr és barátai, mit szól az angol, skót keresztyénség ehhez az ördögi, churchilli agyban született tervhez? Ez is hozzátartozik az igazságos ügyért folytatott hősies küzdelemhez?! De mit szólnak ehhez az amerikai keresztyének is? Hisz ők is segédkezet nyújtanak ennek kiviteléhez. — De talán jó is, hogy most nem válaszolhatunk az onnan' jövő levelekre . . . Egyéni barátság, egyéni érzések, most egyelőre háttérbe szorulnak. Zivatar van, sötét van és ott a csatornán túl fojtó köd ül az emberi lelkeken ... TÁRCZA. Sursum corda! A fojtott hő kirobbant, Fergeteges zivatarok zúdulnak . . . Igazak, jók — ne féljetek, Emeljétek fel szívetek, Szent lelke zúg e viharban az Úrnak ! E Lélek — az igazság, A jóság, hűség, a szeretet s béke. Igazak, jók — ne féljetek, Az Űr kegyelme véletek. Reszkessen a bűn szennyes söpredéke ! Föl a szent viadalra, Rendületlenül vészbe, zivatarba! Igazak, jók — ne féljetek, Az Úr hatalma véletek. Fegyveretek vezérli diadalra ! A mi bűn, a mi szenny itt: E szent vihar most mind egybe sodorja. S bár rém-kolosszussá dagad, Ráfú az Úr s egy , perez alatt Széjjelszóródik, mint hitvány pozdorja! Ég zendül, föld megrendül, Fehér tüzekben sötét bűnök égnek . . . Igazak, jók — ne féljetek, Zengjetek hála-éneket Az Igazság bűntorló Istenének. Lampérth Oéza. Innsbrucki levél. Innsbruck, február 14. Tegnap este érkeztem ide, egyik legtávolabbi állomásomra, Innsbruckba. Ezt a várost eredetileg nem is akartam meglátogatni; de miután úgy értesültem, hogy a Trientben levő magyar ref. tábori lelkész errefelé nem igen járt, át kellett jönnöm Salzburgból, hogy az Innsbruckban berendezett nagyszámú kórházakat is meglátogassam. Az elmúlt héten azonban nemcsak Salzburgban, hanem a környékén is akadt munkáin bőven. Zella/See-be, mint említettem, váratlanul kellett elutaznom, hogy egy súlyos betegnek ürvacsorát adjak. A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt nem is lehetett minden kórházat meglátogatnom, mert ugyanaz nap, visszafelé jövet, még Bisehofshofen-ben is ki kellett szállnom. Egy másik napon Hallein-he mentem, a hol most nagyon kevés sebesült