Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-21 / 8. szám

kell kiállnia. Akkor dől el, hogy fáklyafény lesz-e az új korszak felavató ünnepén, vagy diadalmas belső nap a munka nappalának sorsdöntő küzdelmében. A nemzeti kísértés tüzében kell erősítenünk a magunk és nemzetünk lelkét a vallási megkísértés nagy tüzére. E nagy tűzeken túl ragyog felénk a diadalmas élet történelmi ós örök koronája. V. J. HARANGJAINK ÉS A HÁBORÚ.* Néhány hete Altneder Ferencz kir. főmérnök, kivel együtt őrizzük a hétfői napokon az alagútat, szóba hozta az őrségen a napról-napra mind érezhetőbbé váló rézhiány kérdését Megemlítette, hogy milyen utakon és módokon reméli a kormány és a hadvezetőség a föltétlenül szükséges rézkészletet előteremteni. Ezek az utakmódok azonban, véleménye szerint, aligha vezetnek a kívánt sikerre. Elmondta, hogy néki jobb gondolata van. A harangokat kellene beolvasztani s így óriási mennyiségű rézkészlethez lehetne jutni. Az értük adott magas összegek azután bőségesen elegendők lennének arra, hogy a háború elmultával újakat öntsenek helyettük. Hozzám fordult azzal a kérdéssel, vájjon nem találna-e nagy visszatetszésre az egyházak körében ez a gondolat ? Siettem megnyugtatni. A mi egyházaink közül többen a szabadságharcz idején is megtették ezt. Most is bizonyára készséggel megtennék és előljárnának az ajánlkozásban, A többiek is aligha tagadnák meg. Nem képzelhetünk olyan hazafiatlan egyházat, a mely nyíltan ellene merne mondani ennek a kívánságnak. Mindjárt csináltunk is egy kis hozzávetőleges számítást, hogy hány templom és hány harang lehet hazánkban. Arra az eredményre jutottunk, hogy az összes harangok mintegy 100,000 métermázsa súlyt képviselnek s így a bennük lévő réz körülbelül 80,000 métermázsát. Olyan óriási mennyiségű réz ez, hogy az újonan öntendő ágyúk, a készítendő srapnell- és rendes töltényhüvelyek stb. nem várt ideig elhúzódó háború esetén is bőségesen kitelnének belőle. Buzdító szavaim után főmérnök barátom pontosabb számításokat végzett. „A réz kohászatáról és a réz rekvirálásáról" részletes tanulmányt írt, melyet a napokban fog előadni a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben. Ennek a tanulmánynak néhány főbb tételét kívánják ezek a sorok egyházaink őrállóinak, vezetőinek szívéhez, lelkéhez közelebb vinni és néhány gondolattal megtoldani. Hazánkban alig termelünk rezet. Rézszükségletünket nagyobbára Amerikából födöztük, a mi a háborús idők beálltáig igen könnyen ment, azóta azonban teljességgel szünetel. Rossz állapotban lévő rézbányáink rendbehozatala rendkívül sokba kerülne és nagyon sok időt igényelne. Ha pénzünk lenne is hozzá, megfelelő munkaerők, robbantó szerek már kevésbbé, időnk pedig leg* Nagyon Örvendenénk, ha a felvetett eszméhez többi lapjaink is hozzászólnának. kevésbbé. Hozzá még megfelelő rézolvasztó kemenczéink sincsenek. így tehát le kell mondanunk arról, hogy ezen az úton elégítsük ki a rendkívül nagy rézszükségletet. A még föl nem dolgozott fémek összeírását már a hónap elején elrendelte a kormány, de ezek aligha tudják födözni huzamosabban a nagy rézhiányt. Ezért fölmerült az a gondolat, hogy a földolgozott rezet: a réztárgyakat és berendezéseket kell felhasználni. Fölmerült az az eszme, hogy a villany vezetékdrótokat kell leszedni és vasdrótokkal helyettesíteni. Ámde a vas rendkívül könnyen elég s óriási zavarok támadnának a villanyerőre berendezett járó- és világítóművek, gyárak körül. Fölmerült az az eszme is, hogy a rézüstöket, korlátokat, csillárokat, gyertyatartókat, mozsarakat s egyéb rézedényeket kellene beolvasztani. Ezen az úton valóban nyerhetnénk számottevő érczkészletet, ámde ez — ínég ha az állam közvetítők mellőzésével, saját megbízottai útján váltaná is be ezeket a tárgyakat, akkor is — igen drága beszerzési mód lenne, mert ezeknél az anyagon kívül az előállításukra fordított és az anyagnál néha sokkal nagyobb értéket képviselő munka árát is meg kellene téríteni. A rendkívül költséges beszerzés mellett ezenkívül nagyon kérdéses, hogy az önként felajánlott réztárgyakból kikerülne-e a szükséges mennyiségű réz, ezért alkalmasint kényszer-rekvirálásra lenne szükség, a mi sok huzavonával, kellemetlenséggel, visszaéléssel járna. Ezért alig marad más mód, mint a harangok beolvasztása. A harangokat 80% rézből és 20% ónból öntik. Mindkét fémnek a háború óta óriási arányokban fölment az ára. Míg ezelőtt körülbelül 160 K volt a réz métermázsája, most 350 K-ban állapították meg egy métermázsa árát, de 500-ért se lehet kapni. Az ón körülbelül 400 K volt ezelőtt, most 1000—2000 K-jával is veszik. Az állam a mostani rendkívül magas árak mellett váltaná be a harangokat. Ebből a pénzből a háború elmultával, a mikorra a rendes fémárak is visszatérnének, nemcsak az újabb harangok költségei kerülnének ki, de a kapott összegnek körülbelül a fele még meg is maradna. Különösen repedt harangjaikkal járnának jól egyes gyülekezetek, mert hisz azokat úgyis újra kellene öntetniök. A statisztikai hivatal adatai szerint hazánkban 3877 róm. kath., 2508 gör. kel., 2139 gör. kath., 2078 ref., 905 ág. h. ev. és 115 unitárius, összesen 13,622 egyházközség van. Mivel egyes egyházközségekhez több templom is tartozik, körülbelül 16,000-re becsülhetjük a magyarországi templomok számát. Ha egy-egy templomhoz két harangot és egy-egy harangot átlag 3 métermázsásnak veszünk, 96,000 métermázsára becsülhetjük az összes harangok súlyát. Ennek pedig 80%"a

i vagyis 77,000 métermázsa tiszta réz. Mit tegyünk tehát? A legelső teendő az lenne, hogy egyházi hatóságaink íratnák össze, hogy a hozzájuk tartozó egyházközségekben hány harang van, mekkora ezeknek a súlya, hány harangot tudnának és hajlandóak