Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-02-21 / 8. szám
PROTESTÁNS EGYHAZksI SKOLAI LAP Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A kísértés tüzében. V. J. — Vezérczikk: Harangjaink és a háború. Dr. Kováts István. — Krónika: Válasz egy levélre. — Tárcza: Sursum corda! Lampértli Géza. Innsbrucki levél. Sebestyén Jenő. Boszniai kórházakban. Csomor. — Belföld: A pécsi ref. egyház 1914. évi munkájáról. Nyári Pál. — Külföld: Svájcz. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : B1LKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Az Élet Könyvéből. A kísértés tüzében. Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit ígért az Űr azoknak, a kik őt szeretik. Jakab. 1.1 S . Boldogtalan ember, a ki még sohasem volt a kísértés tüzében, mert nem is — ember. Rendkívül mélyen bepillantott az élet lényegébe az a gondolkodó, a ki azt mondta, hogy: „A kihez egyáltalában soha sem közelített a kísértés, annak a szó szoros értelmében csak a jó és rossz világán innen van a helye" (Hensel). A ki még nem volt a kísértés tüzében, az még nem jutott el az erkölcs világába: az emberi élet talajára. Az sem nem jó, sem nem rossz, hanem — éretlen. Az nem halt meg lelkileg, mert még meg sem született. Az a természet világában kóvályog, a hol nincs jó és rossz, csak ezüstös verőfény és ólmos eső, kemény kő és süppedő sár, hókoronás bércztető és zöld lapály s a természeti erők szakadatlan folyamata. A ki még nem tapasztalt kísértést, nem találkozott hivatásával sem. A ki még nem jutott kísértésbe, nem ébredt erői tudatára sem. A ki még nem nézett bele a kísértés tüzébe, önmagának a tudatára sem emelkedett. A. ki még nem küzdött kísértéssel, egyáltalában nem küzdött, sőt nem is tett semmit. A ki még nem élt kísértésben, nem is élt, csak létezett. Az élet ott kezdődik, a hol a kísértés. A kísértés az élet kezdete: erőink fölfedezése, önmagunk megtalálása, hivatásunk felhajnallása, eszményünk megcsillanása a hajnali ködpárában. Nem tudjuk, mit tegyünk a fölfedezett erőkkel, vagy megfontolás nélkül akarjuk azokat használni, illetően használtatni magunkat azok által. Az erők sodra ragad. Ez a sodró ár a kísértés. Az erő a nagy kísértő, nem a gyengeség. A gyengeség is kísért a — semmittevésre, de az erő a rossz tevésére kísért. Ezért veszedelmes kísértő az erő. Megtaláljuk önmagunkat s teljesen érvényesíteni akarjuk önmagunkat úgy, a mint vagyunk, anélkül, hogy eszünkbe is jutna: olyanok vagyunk-e, mint a milyeneknek kell lennünk. A megtalált „én" ezért nagy kísértő. A felhajnalló hivatás, a megcsillanó eszmény lázba ejt s vagy elfeledteti a valóságot, vagy varázsfényével sugározza be azt. Az elfeledett, vagy a széppé álmodott valóság aztán vaskarmaival markol belénk s itt kezdődik a rettentő viaskodás a két nagyhatalom között. Ezért nagy kísértő a hivatás és az eszmény. De azért erőnknek, önmagunknak, hivatásunknak és eszményünknek fölfedezésével kezdődik az élet. Az élet alapvetése az első diadal, a mit az erő aratott, nem a semmittevésen, hanem a rosszon, a mit az egyéniség nyert, nem másokon, hanem önmagán, a mit a hivatás vívott ki a lét s az eszmény a valóság fölött. A kísértés kikerülése az élet megtagadása, a kísértés legyőzése az élet diadala. Az a boldog ember, a ki a kísértésben kitart, erősnek bizonyul, sőt erősebbé növekedik és így megnyeri az erőben gyarapodott diadalmas élet koronáját. Minden valódi ember így lett naggyá s minden nagy ember így lett még nagyobbá. így lett a legnagyobb ember, a názáreti Jézus is. Minden siker, minden erőgyarapodás, minden új távlatnyílás újabb kísértés. De minden legyőzött kísértés is újabb siker, nagyobb erő és nagyobbá létei is. így megy végig az élet egész vonalán az erő, a kísértés s a küzdés. Az élet nem más, mint a kísértésbe jutó erő folytonos küzdelme s szakadatlan veresége, vagy diadala. A diadalmas élet nem egyéb, mint a megkísértett erőnek győzelmes küzdelme és küzdelmes győzelme. Nemzeti életünk világtörténelmi kísértés tüzében győzelmes küzdelmet folytat. Keresztyénségünk kísértés tüzében izzik most is, de legnagyobb kísértését a katonai, gazdasági és politikai sikerek közeledő verőfényében
