Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-14 / 7. szám

Százezer puskacső Leselkedik rája, Ezer ágyúból száll A gyilkos tűz-láva, Csakhogy eltalálja. De egy vékony fátyol Eltakarja, védi: Milljó sóhajtásunk Mint felleg kíséri, Függönyként csipkézi . . . Oh, de van ennél is Még erősebb vértje: Pánczélolc pánczélja, Bástyák erőssége, Mi biztosan védje. Hogy anya, hitves-szív, Ne hiába várja: Isten maga vigyáz Az égi postára: A sok százezrünktől lesett gépmadárra... Szekszárd. Bodnár István. Salzburgi levél. Salzburg, február 7. Abban a reménységben voltam, hogy ez alkalommal majd lerakói levelet írhatok. Ez azonban nem sikerült. Az okát mindjárt megírom okulásul azoknak, a kik mostanában esetleg — Krakóba igyekeznek. A kisebb morva városok közül sokkal többet akartam meglátogatni. Prossnitzban voltam is ; majd Prerau, LeipniJc, Schönberg lettek volna soron, azután Teschen, Troppau, Máhr.-Ostrau stb. Előbb azonban Krakóba igyekeztem. Azt tudtam, hogy Krakóba most csak úgynevezett Passierscliein-woX lehet bejutni, mert Krakó előtt, aztán a második állomásnál, Krzeszowieze-nél mindenkit megvizsgálnak s a kinek Passiersclieinja nincs vagy írásai valahogy nincsenek rendben, azt irgalmatlanul leszállítják. Miután azonban én — sajnos, tévesen — úgy értesültem, hogy Passierschein-t Krzeszowiczében is lehet kapni, egészen nyugodtan indultam el Krakó felé. Útközben azonban útitársaimtól megtudtam, hogy a Passierscheinért előzőleg írásban kell folyamodni a krakói várparancsnoksághoz s ha az jónak látja, megadja az engedélyt a városba való belépésre. A Passierschein mellé azonban fényképes igazolványt is kell szerezni az illetékes politikai hatóságtól s csak így felfegyverkezve lehet megközelíteni a megerősített várost. Miután azonban én, bár már egész kötetre való igazolványaim vannak, ezekkel még sem rendelkeztem, jobbnak láttam a szép és eleven Máhr.-Ostrauban leszállani, abban a reményben, hogy onnan majd néhány nap alatt elintézik a krakói várparancsnoksághoz benyújtandó kérvényemet. Mahr.- Ostrau. A Krakó felé vezető Nordbahn vonat most rendkívül érdekes. Itt látja az ember azokat az óriási arányokat, a melyekben a háború anyagi része lejátszódik. Majd minden öt és tíz perezben óriási hosszúságú tehervonatok mennek fel- vagy lefelé, telve mindennel, a mi a háborúhoz szükséges. Legfőképen persze élettel, szép, friss, víg, fiatal katonák ezreivel. — A pihenő állomásokon iszonyú zsivaj, dalolás, lárma. A monarchia mindenféle nyelve megszólal. A kocsik oldala tele rajzzal, fölírással. Sok helyen olajnyomatú Mária-képek vannak a kocsi oldalára szegezve s virágdísszel körülvéve. — Másutt a sapkákon háromszínű magyar pántlika . . . Ezek a mi fiaink. Czigaretta s egyéb ennivaló nekik is jut a jókívánságok mellé s boldogok, ha magyar szóval együtt kapják . .. Azután jönnek a csendes vonatok. A máltai lovagrend nagyszerűen berendezett szép tiszta mozgókórházai, vagy a teherkocsiknak betegszállító kocsikká előléptett százai. Itt már csend van és némaság mindenütt !... S milyen csodálatos az embereknek velükszületett optimizmusa ! Ezeknek a lefelé jövő kocsiknak látása nem némitja el a dalt az ajkakon, nem teszi gyengévé azokat, a kik még csak fölfelé indulnak erővel, élettel, dallal, reménységgel!... A krakói hadtestparancsnokság most Máhr.-Ostrauban székel. Megpróbáltam tehát általa a krakói utat előkészíteni. De nem lehetett, mert kiderült, hogy a közös hadügyminisztérium számomra csak az ú. n. Hinterland-on való működést engedélyezte. Ezt a szót is a háború teremtette. Hinterland alatt értik a katonák azt a vidéket, a mely már a hadműveleti területek mögött van. Krakó pedig, sőt Mahr.-Ostrau és Máhr.-Weisskirchen is már beleesnek az operácziós teriiletek, katonai készülődések stb. körzetébe. így tehát tulajdonképen már Máhr.-Ostrauban sem volt szabad dolgoznom. De miután már aznap nem utazhattam vissza, meglátogattam az ottani ev. papot, Johann Michalik-ot, a ki nagyon szívesen fogadott, mindjárt iratokat is kért tőlem s még estefelé el is kísért egy kórházba, a hol magyarok voltak. Este istentisztelet volt az ev. templomban s így alkalmam volt ezt is látni. A templom igazán gyönyörű belülről. Ennél szebbet, ízlésesebbet, megvallom, még alig láttam. Igazi Predigt-Kirche. Nem róm. kath. arányú és beosztású, hanem direkt predikácziók számára való. Gyönyörű a faburkolatú lapos mennyezete, a mely épen azért, mert csupa fa s nem képtelen bazilika formájú kupolában van felépítve, a legjobb akusztikát teremti meg. Itt láttam az első lutheránus „oltár"-t is, a mely egy perezre sem volt r. kath. ízű és mint szimbólum gyönyörűen és puritánul hatott. A templom tervezője, mint hallottam, most esett el a harezmezőn. A ki templomot épít, jó lesz, ha ezt a gyönyörű alkotást akár képben, de még inkább a valóságban igyekszik egyszer megnézni. Másnap még egy kórházba mentem, a hol szintén