Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-07 / 6. szám

NEKROLOG. BENKE ISTVÁN. 1849—1915. Platón: „Szép a küzdelem s uagy a reménység." Hensel: „A jövőre irányított tekintet képezi ki és alakítja a személyiséget." Jézus: „A ki mindvégig kitart, üdvözül." A küzdelem szeretete, a jövőbe vetett reménység és a czélra néző állhatatos kitartás jellemezte, mert alkotta Benke István életét. Nem tartozott a békés, csendestermészetű emberek nyájas társaságába, hanem az egész életen át küzdő harczosok tüzes seregébe. És pedig nemcsak vérmérséklete vitte ezek közé, hanem világnézete és életfelfogása is. Szigorú bírálója volt a valóságnak és rajongó híve az eszménynek. Nem azért bírált azonban, hogy fölényes magaslatáról lenézhesse az életet s nem azért rajongott az eszményért, hogy a valóságtól való undorát fénybe temesse, vagy hogy megalkuvó életéért röpke lángú engesztelő áldozatnak tűzijátékával ámítsa a világot s — magát. Azért küzdött, mert nemes eszményeknek köteles ós boldogító megvalósításában akarta leróni élete szent napszámát. A magyar nemzeti közművelődésnek és a prot. keresztyénségnek eszménye eleven egészbe forrott lelkében s egy majdnem félszázadra nyúló élet nemes harczában áldozott eszményeinek. Áldozott pedig a legegyszerűbb s legnehezebb életpályán, a ref. lelkészi és tanári munkakörben, a hol 40 évig dolgozni sem könnyű, de eszményeinkért 40 évig kiábrándulás nélkül, hűségesen küzdeni: egyenesen hősiesség. És ő végig hű maradt eszményéhez, mert mindvégig a jövőre irányította tekintetét s mert ezáltal mindvégig ifjú maradt. Mindhalálig lelkesedett és küzdött, ezért maradt fiatal lelkű és ezért jutott osztályrészéül a jézusi eszmény szolgálatának önmagában rejlő üdve. Élete külső menetét e néhány életrajzi adat állítja elénk. Laborfalvi Benke István 1849 deczember 7-én született Brassóban. A középiskolát s az egy , évi jogot a székelyudvarhelyi ref. kollégiumban végezte (1860—70). Azután a budapesti ref. theol. akadémiát végezte. 1873/4-ben a Bernard-ösztöndíjjal az utrechti egyetem hallgatója volt. Hollandiai, nagybritánniai és németországi utazása után hazatérve, a kunszentmiklósi ref. gimnáziumban segéd-, majd (1876) rendes tanár lett a latin-magyar szakon. 1881-ben a sepsiszentgyörgyi ref. kollégiumhoz hívták meg tanárnak s 23 éven át itt működött egészen 1904-ben való nyugalombavonulásáig. Közben egy czikluson át az intézetnek igazgatója is volt. Nyugalomba vonulása után a rákosszentmihályi gyülekezet missziói lelkésze lett s ebben a munkakörben fáradozott közel 10 éven át, 1913 novemberéig. Második nyugalombavonulása után is Rákosszentmihályon maradt s ott hunyt el ez év január 17-én, a 12-én kapott agyszélhűdés következtében. Ez a keret azonban tele van a ref. egyházért, a magyar prot. közművelődésért és ezzel a magyar nemzeti és az emberi élet fejlődéséért való szakadatlan munkássággal. A sepsiszentgyörgyi kollégium kiépítésében és megizmosodásában jelentős munkát végzett. Mint tanár, kemény kézzel és meleg lélekkel nemzedékeket képezett ós nevelt fel a magyar és a ref. közművelődés szolgálatára. Mi is hálás lélekkel gondulunk az ő szigorúságot jósággal párosító szeretetére, lelkes munkájára és nemes alakjára. A férfiúi tekintet előtt lehullanak a mindnyájunkhoz tapadó apró fogyatkozások s tiszta fényben ragyog előttünk az embernek, a közéleti munkásnak megtisztult alakja és elmúlhatatlan értéke. A rákosszentmihályi missziói gyülekezet szervezése és megszilárdítása körül kifejtett becses munkásságát szintén föl kell íegyezni, mint élete napszámának igen tiszteletreméltó alkotórészét. Egész életén át végzett társadalmi tevékenységével mindig jó szolgálatot tett közéletünknek. Irodalmi munkásságot is fejtett ki a ref. lelkészek és tanárok nemes hagyománya szerint s igaz egyéni hivatásérzettel. Zwingli születésének 400-ik évfordulójára becses egyháztörténelmi monográfiát írt a reformátorról (Z. U. élete és a helvét reformáczió megalapítása, 1884). „Isten országa" czím alatt három kötet ifjúsági beszédet adott ki, melyeket brit ós holland szónokok (Vaughan, Molenkamp, Stanley és Buxton) után dolgozott át (I—II. k. 1888, III. k. 1895). Ezzel úttörő munkát végzett az ifjúsági beszéd-mondás és írás terén. Nagyobb pedagógiai tanulmányt irt „Comenius Ámos János, a klasszikus pedagógus és iskolareformátor" czímen. Ezenkívül főként prot. egyházi és iskolai lapokba és theológiai tudományos folyóiratokba hosszú éveken keresztül számos tanulmányt és számtalan czikket írt. A Prot. Tudományos Szemle, Egyházi Szemle, Egyházi Reform, Prot. Egyh. és Isk. Lap, Keresztyén Család, Erdélyi Protestáns Közlöny s több más tanügyi, családi, ifjúsági, szépirodalmi és helyi lap hasábjain jelentek meg írásai. A mi lapunknak is több évtizeden át három szerkesztő (Ballagi, Szőts, Hamar) alatt volt kiváló, önzéstelen munkatársa. A magyar protestántizmus szellemi átalakulásának közel félszázados történetében a legderekabb munkások között foglal helyet a Benke István neve. Családi életével is szolgálatot tett nemzetének és egyházának. Páratlanul finom- és nemeslelkű feleségével, Fogarassy Terézzel való házasságából négy gyermeke volt. Mind a négyet teljesen felnevelhette és kibocsáthatta az élet munkamezejére. István fia mérnök, Lili leánya hivatalnoknő, Andor fia és Ilonka leánya ref. egyházunkat szolgálják, az előbbi mint buzásbesenyői lelkész, az utóbbi pedig mint a budapesti skót misszió polgári leányiskolájának tanárnője. Temetésén, január 19-én, rokonai, tanítványai és tisztelői közül szépszámmal voltunk jelen, bár nem mindazok, a kik kegyeletes lélekkel gondoltak az elköltözöttre.