Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-26 / 52. szám

bereit az igazi kálvinizmus ideáljainak szolgálatában szeretnénk látni minél előbb. Ez tehát a kolozsváriakra nézve sem lekicsinylés, viszont reánk nézve meg csak nyereség, ha ők is á kálvinizmus reneszánszáért dolgoznak velünk együtt. Lapunkra vonatkozó egyetemes vád csak egy van Bányai czikkében s ez az, hogy az az elvtelenség, a mit mi Debreczennek szemére hányunk, tulajdonképen megvan a mi lapunknál is. „Ki nem emlékszik — írja Bányai — T. I. külföldi szemléire, azok liberális szimpáthiáira? Avagy V. J. türelmetlen liberális szellemű, a „világprotestantizmus"-ért lelkesedő czikkeire? Ennek a vádnak, elismer jük, van látszólagos alapja. Nálunk ugyanis tényleg megesett az, hogy egyesek néha a lap alap szellemétől eltérő hangon írtak. Azonban mindig következetesen írtak. — Örvendezve látjuk különben Debreezeriben is az új korszak és megértés feltünedező jeleit. — Bányai többi megjegyzésére ez alkalommal nem válaszolunk. Egyébként csak örülünk, ha valaki madártávlatból is ügyeli életünket. Sok megszívlelendőt mond és gondolkozásra késztet, mert a pártatlan szemlélő józanságával igazságosan is ítél. Új templom. Az Oczeánon túl a földkerekség egyik legnagyobb városában új kálvinista templom épül. A mult hónapban helyezték el nagy örvendezéssel alapkövét. Az írás, a mit benne elhelyeztek, így kezdődik : „A new-yorki első magyar ref. egyháznak temploma 1915-ben épült Isten magasztalására, a magyar név dicsőségére; épült, hogy legyen temploma a humanizmusnak, a magyar hazaszeretetnek és az Isten nevének!" És felhangzott sok száz ajakról ott a távolban a himnusz és a szemek megteltek könnyel. Haza gondoltak, a hol most annyi templom dől romba ... A mi válaszunk, sóhajunk, a mit odaküldünk, nem lehet más, mint ez : jöjjetek át és legyetek segítségül minékünk, jertek, hogy építhessük együtt a rombadőlt kőfalakat! Kath. Népszövetség. A Kath. Népszövetség a mult héten tartotta közgyűlését a főváros legnagyobb termében, a Vigadóban. Zsúfolásig megteltek a termek. A közlekedési nehézségek daczára is sokan jöttek fel vidékről is. Közel 800,000 tagja van a szövetségnek legalább papíron. A legtöbb, közel 100,000, a Duna jobb partján, legkevesebb a Tiszáninnen és Erdélyben. Kerekszámban 352,000 K volt a bevétele és 239,000 K a kiadása. — Sokféle munkát végzett a különféle osztályokban. Van propaganda-, kiadványokat intéző, hitvédelmi, népirodai, gazdasági osztálya és megalkotta a háború elején a „Kath. Karitász"-t, a mely nők számára munkát szerzett, olcsó élelmiczikkeket szerzett be, napközi otthonokat állított fel, katonák karácsonyára stb. gyűjtött. Szóval, jelentékeny szocziális munkát végzett. Szóval, mozgás, élet volt a Szövetség körében és nem olvassuk, hogy a katholikusok közül ezért valaki haragudott volna reá. Miért is ?! Hiszen általa tudták, érezték meg sok ezeren, hogy van kath. egyház. — A jövőbe nézünk és reménységben látjuk nálunk is az ébredő, felkelő nagy sereget . . . Egy hajó. Halált, pusztulást hozó hajók jönnek most százával Amerikából. Hoznak municziót, robbanó anyagokat ellenségeinknek és viszik ki a megszánilálhatlan menynyiségű pénzt, aranyat az ottani „királyoknak", a kiknek számuk előreláthatólag tetemesen megnövekedik. Ezen nem botránkozik meg a „semleges" Amerika. De sok bosszúságot, gúnyt váltott ki az a hajó, a melyen terrakottából húsz galamb van felállítva s a melyet ezekről a „Békegalambok hajójának" neveztek el. Egyébként II. Oszkár ennek a svéd hajónak a neve, a melyet Ford amerikai milliárdos bérelt oly czélból, hogy a béke érdekében agitálni óhajtó néhány naiv lelkes férfit, nőt szállítson át ide az óvilágba. Krisztiánián, Stockholmon, Kopenhágán át Amsterdamba jönnek és kitűzik ott a fehér zászlót. — Sok kézzelfogható haszna nem lesz ennek a békeutazásnak, bizonyára még annyi sem, mint a több ízben elhangzott pápai békeszózatnak. De mégis jó, hogy idejött. Felidézi emlékünkben azt a másik hajót, a karácsonyit, a mely a mult évben jött és hozta az amerikai gyermekek ajándékait az elesettek árváinak. Jó, hogy jönnek onnan nyugot felől a torpedók és robbanó aknák között ilyen hajók is. Egy kis expiálás ez azért a temérdek hipokrizisért, a mi a „keresztyén" Amerikát a háború alatt milliók szemében olyan gyűlöltté tette . . . Utópia, a mire gondolunk, de most, a mikor a háborút már a valódi nevén kezdik nevezni, képzeletünk előre törtet és látjuk a jövőt, a mikor az ilyen hajók lesznek a vezér hajók és nem lesz senki, a ki ne ujjongana jövetelükön . . . A svéd király. Az uralkodók itt bemutatott arczképcsarnoka új képpel gyarapodik, a svéd király lelki fotográfiájával. Gusztáv királyról, feleségéről és öccséről, Oszkár kir. herczegről eddig is tudtuk — bármilyen messze is éltek tőlünk —, hogy komoly hívő keresztyének. Most, a mikor orosz földről Svédországon keresztül jönnek haza csonka-bonka rokkant és fogoly fiaink: mintha az a messzi föld is közelebb jött volna hozzánk, hiszen a keresztyén szeretetnek ezernyi gyöngéd jelével fogadják ott a nagy szenvedőket. Ez az igaz semlegességből is példát adó király most legutóbb azt is megmutatta, hogy egy keresztyén fejedelemnek hogy kell népe előtt hitéről bizonyságot tenni. Gusztáv király ugyanis még vallásos meggyőződéstől áthatott rendeletet adott ki, a melyben négy böjtnapot rendelt el a következő irattal: „Tizenhat hónap mult el azóta, hogy a svéd nép hívásunkra összegyűlt szentegyházaiban, hogy böjt és könyörgés közepette a háború fenyegető veszedelmében szemben helyzetéről, kötelességéről elmélkedjék ... Ma szükségesebb, mint valaha, hogy a keserűséget és visszavonást egyetértés és