Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
Új Akadémia. A mult hét folyamán a Szent István-Társulat tudományos és irodalmi osztálya az agilis elnök, dr. Giesswein Sándor kezdeményezésére új önálló testületté alakult és majd mint „Szent István Akadémia" folytatja működését. Két akadémiánk lesz tehát. Az újnak is meglesz a maga négy osztálya, tagjait ép úgy ajánlják, választják, mint a Magyar Tudományos Akadémiéit, azzal a különbséggel, hogy a választásokat a herczegprimás erősíti meg. Mit szóljunk ehhez? Talán elég, ha csak annyit, hogy a míg mi disputálunk, egymás ellen manövrirozunk, a kerületi és más féltékenykedések miatt szétdaraboljuk magunkat, erőinket, addig a róm. katholikusok ismét egy hatalmas erősséget, kultúrintézményt építenek egyházuk és az általa vallottak védelmére. A Szent István-Akadémia természetesen katholikus intézmény lesz minden ízében, nem is akar más lenni, nem akar paktálni, fegyverbarátságot kötni olyan irányzatokkal, a melyek a katholikus világnézlettel merőben ellenkeznek. A kath. egyháznak mindig volt finom gyakorlati érzéke az idők jeleivel szemben. — Tanulni nem szégyen. Manapság csak olyan irányzatnak van tekintélye, jövője, a mely az el- és megalkuvást nem ismerő szilárd, következetes meggyőződés bázisán alapul. Elismerés. Eddig csak egy elismert vallás volt: a baptista. A most készülő új törvény értelmében lesz egy második is: az izlám. A vallás- és közoktatási miniszter a mult héten nyújtotta be erre nézve a törvényjavaslatot, amely bizonyára kevesebb izgalommal válik törvénnyé, mint 20 év előtt az 1895 : 43. t.-cz., a mely új vallásfelekezetek alakulását engedélyezi és ennek feltételeit megállapítja. A mohamedánoknak nem is kell bemutatniok a hitre, erkölcsre, istentiszteletre, szervezetre vonatkozó szabályzatot ; a házassági törvény rendelkezései azonban természetesen rájuk nézve is érvényben maradnak. De belelépnek az elismert (és nem a bevett) vallásfelekezetek által elvetett privilégiumukba. — A törvény egyébr ként igazán az elismerés szülötte leend azokkal szemben, a kik hazánk védelmében egytől egyig olyan hősies szolgálatokat teljesítettek. TÁRCZA. Kereszt alatt. Én Istenem, Mikor jön már napunk az égre ? E vakhomálynak Mikor lesz vége? Bús éjjelen Halálmadár szálldos körültünk S eszünkbe jut, jaj, Mikor örültünk. Mikor kaczaj Oly könnyen csendült ajkainkon, Pohár és nóta Lakomáinkon. Mikor merész Almokba szőttük hajnalunkat S oly boldogoknak Hittük magunkat. Nagy nemzetek Álnok kegye után futottunk, —Míg ők a vermet Ásták alattunk. Én Istenem, Ráismerünk ítéletedre; E nagy keresztet 0 vedd le, vedd le. Még bírja tán A vállunk súlyos vérezéssel S kit Kebled elföd: Megbír a vészszel; De mégis, ah, Nézd, ifjaink, ha rendre hullnak: Életvirágok Mind elvirulnak. Egy nemzedék Dől ismeretlenül a sírba, Ha sorskönyvedben Igy van megírva. Lágy sóhajok Vonaglanak a földön végig S reszketve szállnak Hozzád, az égig: Uram, Te vagy Ura e földön mindeneknek, Mit elvégeztél: Legyen, legyen meg. Baja Mihály. Levél a szerkesztőhöz. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a lap olvasóközönsége előtt, ha leírom a lövészárokban tett vasárnapi látogatásomat. Már régen óhajtottam látni ezer nélkülözésnek kitett híveimet, a nemzet igazi harczos fiait, a kik éjjel-nappal, meg nem szűnő éberséggel őrködnek állásaikban. Vasárnap reggel indultunk a s ... i erdőből egy derék, igazán humánus életfelfogástól áthatott őrnagy vezetése mellett. Egy félórai gyaloglás után tisztán lehetett látni az I. menti orosz állásokat. Körülbelül 5—600 lépésnyire lehettek tőlünk.