Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Krisztusvárás. Dr. Patay Pál. — Vezérczikk: Válasz a panaszokra. — Krónika: A magyar föld. Az új akadémia. Elismerés. — Táreza: Kereszt alatt. Baja Mihály. Levél a szerkesztőhöz. Kövy Árpád. — Belföld: Kérő szó. E. Szabó Dezső. A felsőireghi eset. J—i. Helyreigazítás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Krisztusvárás. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz : Bizony, hamar eljövök. Ámen ! Bizony, jövel Uram Jézus! Jelen. 22.2 0 . A Krisztus visszavárása soha olyan öntudatos, általános, bensőséges és egészséges nem volt az egész keresztyénség életében, mint az őskeresztyén korban. Ez a misztikus liit Jézus világos ígéretén alapult. Ég és föld elmúlnak, de az ón beszédeim semniiképen el nem múlnak. Ha az első nemzedék életében nem teljesedett is be az ígéret, ha egyesek gúnyolódtak is a késés miatt, vártak a jobbak tovább, igazolták hitüket: az Űr előtt ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késik az Úr az ígérettel, ha vár is kegyelmesen, míg ap emberekhez eljut a megtérésre felhívó szózat. A Krisztusvárás nem fult tétlen semmittevésbe, munkára hajtó erővé alakultját, motívumává vált a nagy missziói parancsnak; elmenvén széles e világra, tegyetek tanítványokká minden népeket. Ilyen Öntudatos ós egészséges Krisztusvárás töltötte el a XX. század missziói lelkű keresztyéneit. Nem egy missziói konferenczián hangzott fel a bizakodó ének: Eljön az Ur, halleluja, de nem szegénységben, országolni, halleluja, örök dicsőségben. Légy hát kész megállani, 0 szent színét meglátni, A mit ígért, halleluja, be fogja váltani. A háború nem törölhette ki lelkünkből a krisztusi eredetű hitet, az apostoli reménységet Krisztus visszajöveteléről. Most még nagyobb hittel kell hinnünk: Bizony, eljövök hamar. Még égőbb vággyal kell őt visszavárnunk: Amen! Jövel Uram Jézus. Nem meddő, értelmi hit az igazi keresztyénnél annak a hittételnek elfogadása: onnan lészen eljövendő itélní eleveneket és holtakat; munkára, felelősségteljes missziói munkára kényszerítő erő is az. Az egyház öntudatos tagjainak, vezetőinek, lelkészeinek kell elsősorban újra őszintén átérteni a mostani adventi napokban Jézus ígéretét és figyelmeztetését : Bizony, eljövök hamar. Ne vékonyítsuk, „finomítsuk" el ezt az ígéretét Jézusnak „eszmévé", se a saját magunk számára alkotott theologiai felfogásunkban, sem az igehirdetésünkben. Tartsuk meg az apostoli „katholikus" hitet s ennek ereje indítson minket munkára, az Úr útjának készítésére, Ösvényének egyengetésére. Higyjük és hirdessük azt, hogy Krisztus meg akar születni minden egyén életében, élni akar bennem és benned, mint Pálban és a többi ismert ós ismeretlen nevű keresztyénben. Higyjük és hirdessük, hogy ha az egyéni emberi életekben az ő élete kibontakozott, akkor bevonult ő már az egyénekből álló társadalomba is. Várnak az emberek most nagy dolgokat a háború után, nemzeti, társadalmi megújulást, egyéni megjavulást, de Krisztus nélkül, vagy legalább a hagyományos élettelen vallásos felfogás Krisztusával, de nem a munkás, élő, ható, gyökeresen átalakító Krisztussal. A nagy várakozását az embereknek igyekezzünk Krisztusra irányítani, a ki egyedül képes megoldani a háború után különös erővel felmerülő socziális problémákat és egyéni nyomorúságokat. Higyjünk abban, hogy ezután Krisztus az ő egyházában is jobban kifejtheti életét, egyháza által is jobban munkálhatja dicsőséges czélját, mint hívei gyarlósága, önzése miatt eddig. A régi élete és szolgálata nem lesz elég az egyháznak a szocziális kérdések megoldására. Ha nem lesz adventje és Krisztussal megteljesedése az egyháznak, fájó, szomorú szívvel kell lemondanunk arról a reménységünkről, hogy o rendelkezik a gyógyírral a társadalom meggyógyítására. A belmissziói mozgalmainknak is alapos mélyülésre és széles látókörre kell eljutniok, ha megújulást akarnak látni egyházainkban és megoldást a szocziális kérdések csak egynémelyikében is. Advent van ! Krisztus be akar költözni a magyar
