Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

hol az elkatholizálás okvetlenül bekövetkezik. Megpróbáltam szanálni a dolgot, de szavam pusztába kiáltó szó maradt. Szabadkán városi temetőkbe temetkezünk. Közös a temető a róm. kath., ref. és ág. ev. egyházak közt. Magától értetődő dolog, hogy a temetőjogot minden halott eltemetésekor a róm. kath. egyház magáénak vindikálja és ha kriptanyitási engedély, vagy új sírbolt-hely eladása forog szóban, a nem róm. kath. halottak után is kiveti a jó borsos indirekt adót. Én a linzi békekötés pilléreire támaszkodva, kísérletet tettem, hogy híveimet e jogtalanul szedett indirekt adózás alól felszabadítsam. Eljárásom eredménye az lőn, hogy otthon kinevettek, egyházi felsőbbségemnél jegyzőkönyvileg lesajnáltak, a szabadkai ref. hívek pedig elhalt hozzátartozóik után ezt az indirekt adót most is csak úgy tizetik. Egyszerkétszer megtörtént, hogy valamelyik befolyásosabb hívünk jobban sarkára állt s kripta-hely váltásakor plébánostól főkapitányig, polgármesterig futva elérte azt, hogy a 80—100 koronákat a városi hatóságnál kellett, vagy inkább lehetett kifizetni, mikor aztán a befizetett öszszeget a városi hatóság volt szíves szűr alatt szép csöndesen átküldeni a plébániára. Mert a darázsfészekbe se város, se állam nem tud, nem mer, vagy nem akar belenyúlni. És az egyházi felsőbbség? És a társadalom? Szó sincs róla, egyházi felsőbbségünk tőle telhetőleg igyekszik hónunk alá nyúlni, de nem tehet róla, ha ő is erőtlen. Kalaplevéve nyilvánítjuk hálás köszönetünket azért a kétszer 14,000 K-nyi tőkekamat segélyért, melyet a háborút közvetlen megelőzőleg templomépítésre kapni szerencsénk volt; csak az a baj, hogy ez a 28,000 K még félig sem futja ki a templomépítés, költségeit, egyéb sebeinkre meg egyáltalán nem szolgálhat balzsamul. Es baj az is, hogy adósegély iránt benyújtott tiszteletteljes kérvényünk sorsa már rideg visszautasítás lőn. Ezt a kérvényt megújítottam, most kerül megint elintézés alá, mi sorsa lesz, nem tudom. Talán majd egyetemes egyházunk bölcs vezetősége most szükségesebbnek látja, hogy egyik legkisebb édes gyermekének rongyos ruhájára foltot vessen s ne engedje magára a téli zimankóban. Annál inkább reméljük ezt, mivel az utolsó várható segélyforrás, a társadalom a háború okozta romok felépítésével lévén teljesen lekötve, ma úgy sem buzoghat a mi részünkre, meg aztán iránya is egészen más mederben jár. Ámde bevógzem. Úgy is azt tetszett írni, hogy rövid legyen a czikk; igazán nem rajtam inulr. hogy a querelae ecclesiae mindig sok. Kegyeskedett volna csak azt kívánni, hogy azok névsorát szedjem írásba, a kik szabadkai egyházunkkal eddig törődtek, tudom, nem fogyott volna el ennyi tinta. A szabadkai egyház egy zajgó tenger közepében álló kis korall-sziget, melynek 16 év óta vagyok én Robinsonja. 16 év óta várom már a szabadító hajót, nem azért, hogy más helyre meneküljek rajta, hanem hogy róla segítőtársakat várjak, élelmet, gabonát, alkalmasabb munkatevő eszközöket szerezzek be, melyekkel ezt a puszta szigetet gyönge erőmhöz képest lakhatóbbá tegyem. Mintha Nagytiszteletűséged felszólításában a szabadító hajó kerekeinek csobogását hallanám. Nosza, fel a zászlóval, a tépett rongyokkal, melyekkel eddig sebeinket kötöztük, hátha észrevesznek a hajóról . . . Meglehet azonban, hogy az egész hajó-história csak puszta álom: szegény elhagyatott, elfáradt, nélkülöző Robinson, mint már annyiszor, megint csak álmodik . . . Barsy László, ref. lelkész A MI ÜGYÜNK. A Kálvin-Szövetség decz. o-én d. u. 6, órakor a Kálvin-téri templomban vallásos estélyt rendez, a következő sorrenddel: 1. Előjáték. Irta és orgonán előadja: Szabó Árpád. 2. LXV. zsolt. 1. v. Énekli a gyülekezet. 3. Imádkozik és bibliát olvas: Petri Elek püspök. 4. Bach: Liebster Herr Jesu . . . Denza: Himmelsbotschaft. Énekli Desseívffy Berta. 5. Bach: Adagio ; Natteson: Air. Hegedűn előad ja: Komáromi Kacz Endre. 6. Beszédet tart : dr. Kováts István. 7. Bley: Hozsánna az Úrnak. Énekli Desseívffy Berta. 8. Bossi: Canzonzina. Orgonán előadja: Krausz Gusztáv. 9. Zárszót mond és imádkozik: Bilkei Pap István. 10. Himnusz. IRODALOM. A Biblia. Útmutató a szentírás tanulmányozásához. írta dr Makkai Sándor ref. theol. m. tanár, tanító- és tanítónöképzö-intézeti hitoktató. Kézírat gyanánt. Kolozsvár. Ára 2 korona. Sok panaszos szó esett középiskolai vallástanításunk eredménytelensége miatt. Az okot sokan kizárólag vallástanárainkban keresik. Más szakon működő középiskolai tanáraink által elért eredményeket kielégítőbbnek találják. Sokan elhamarkodva vonnak következtetést: Vallástanáraink egyénisége tudása, rátermettsége kvalitás dolgában alatta marad más szakon lévő tanárainknak. Legyünk csak igazságosak ! Mit mutatna a mérleg, ha minden tanártól ismeretközlésen kívül jellemképzést, keresztyén világnézet nyújtását is várnánk ? Igaz, hogy e két utóbbi elsősorban a vallástanár feladata s tantárgya keretében elsősorban ő adhatja. Igen, elsősorban, de nem egyedül, magára hagyatva. Az összes tanárok együttmunkálkodása, keresztyén élete és példaadása közelíthetné meg a kívánt eredményt. Nem is szólva állami és más vallásfelekezetű gimnáziumainkról és egyéb középiskoláinkról, a hol a róni. kath. tanárok felváltva kísérik templomba a róm. kath. növendékeket, ott látjuk-e mindenütt ref. tanárainkat az úrvacsoránál, a gyülekezeti istentiszteleten? A fizika ós állattan tanára, hogy épen ezeket említsem, segíti-e a vallástanári jellem és ker. világnézetet nyújtó munkájában? Felkérhetné-e a vallástanár valamelyik kollégáját minden intézetben, hogy a konfirmált ifjak egyletében tartom valamilyen építő, apolegetikus előadást ? Vezetne-e pl. valamelyik egy bibliakört? Igaz, hogy ez nem