Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

előírt kötelesség. Nem mostohagyermek-e a konfirmált ifjak egylete az önképzőkörökkel szemben ? Van-e jó tantervünk, vannak-e igazán alkalmas tankönyveink? Van-e jó apologetikánk a VIII. osztály számára? Van-e igazi jó tankönyvünk, a mely pl. be­vezetné a növendéket a Biblia tanulmányozásába ? Bizony nincs. Pedig a jó tankönyv egy rész-siker. A vallás­tanár rátermettségét, egyéni tapasztalaton nyugvó ker. hitét nem pótolhatja, de nagy segítség. Dr. Makkai ilyen hézagpótló, kiváló munkát nyújt. Bár az erdélyi ref. egyházkerület igazgató-tanácsa tan­könyvül engedélyezte, szerzője „kézirat gyanánt" nyújtja, hogy vallástanáraink tapasztalatukból esetleges hiányait pótolhassák. Azt hiszem, nem igen lesz erre szükség. A vallástani kézikönyveknél, még az egyháztörté­neteknél is, különös fontosságú a szerző theol. állás­pontja. Növendék-fiúk és leányok kezébe adjuk a tan­könyvet, a melynek állításait azok — csekély kivétellel — kritika nélkül, bizalommal teszik magukévá. Ha vala­mivel, hát egy elhamarkodott állítással rombolhat a tan­könyv. Dr. Makkai meleg, bibliai ker. hittel írta meg tan­könyvét modern pozitív theol. alapon. Mély tisztelet érzik ki szavaiból a szentírás iránt, az Isten Igéje iránt, de a mellett érvényesíti a biblia-kritika többé-kevésbbé leszűrő­dötteredményeitis. Mózes könyvének a szereztetéséről nyújt annyit, a mennyi egy középiskolai, illetőleg tanító- és taní­tónőképző-intézetinövendéknek elég. Mindezt nem romboló­lag, hanem tapintatosan teszi. Ugyanígy jár el a zsol­tároknál és pl. Jesajah prófétai könyvénél is, a hol Tritojesajahról is említést tesz. Az ótest. könyveinél nem a régi, jól megmagya­rosított neveket használja, mint pl. Sofoniás, hanem Cefanja, Mika, Ámoc, Maleaki (a 25. 1. sajtóhibával: Maelaki), Haggai, Zakaria. Azt hiszem, hogy ez nemcsak a theol. munkákban helyénvaló, hanem tankönyvben is, de a növendékekkel meg kell ismertetnünk a régi elnevezéseket is, hiszen a kezünkben levő revideált bibliánkban is ezeket találjuk. Az ótestamentum tárgyalásánál igen szép a tör­vényről szóló rész — a melyet különben mutatványul közölt a könyvből az Erdélyi Ref. Szemle-—, a melyhez, a természetes kapcsolatot tekintve, olyan jól illik Jézus kiegészítő magyarázata. Az új test. részben olyan jól esik olvasnunk a mo­dern keresztyén lélek tisztességtételét Jézus, „a világ­történetének és az emberiség életének, igazi legnagyobb csodája" előtt, a kinek istenségét a szerző lélektani ér­vekkel bizonyítja, nem a régi orthodox iskola módsze­rével : bibliai idézetekkel. Minden kornak megvan a maga divatos módszere; miért ne alkalmaznánk mi azt, a melyikkel a mi kor­társaink szeretnek operálni Egyébként nem ez a fődolog, a kutató elme... feltevései talán ideig-óráig megnyugtathatják az értelem kíváncsiságát, de a szívnek nem ez a teendője. Szent tisztelettel és odaadó, hívő szeretettel megragadni felénk nyújtott kezét: ez a mi dolgunk a földön." Nagyon örülünk, hogy van végre egy tankönyv, a melyben bővebben olvashatunk Jézus jelleméről! A fiatal léleknek ez kell! Nem elvont, dogmatikus kijelentés egyszerre a Jézus istenemberségéről! Ez is, de ide úgy jusson el a vezetésünk alatt álló ifjú lélek, hogy a Jézus egyes megragadó jellemvonásaiból ő maga követ­keztessen, hogy az egyes tapasztalatokból azután erő­szak nélkül alkossa meg vagy fogadja el a törvényt: Te vagy Krisztus, az élő Istennek fia! A könyvnek Jézus csodáiról szóló részéhez volna egy tiszteletteljes megjegyzésem. „Előfordulnak olyan csoda­tételek — mondja a szerző —, melyeket némelyek köny­nyelműen elvetnek, mint lehetetleneket — holott legtöbb­jük lélektanilag teljesen érthetők... pl. a tengeri vihar, Lázár feltámasztása, a tengeren való járás, a kenyerek csodája ..." Lélektanilag teljesen érthetők ? És épen ezek, a melyeket a felsorolt csodák közül kiemeltem? Szük­ségesnek vélem én is, hogy a nagyobb növendékek előtt a csodák kérdéséről szóljunk, mert úgy is szembe kerül velük a fejlődő, ifjúi elme, de a raczionális magyarázat, ha lélektani alapon nyugszik is, nem lesz kielégítő. Lázár feltámasztása pl. lélektanilag, nem tudom, miként magyarázható. Elhiszi a keresztyén ember, ha elfogadja Jézust Istenfiának, a kinek a személye rendkívüli s így szükségképen egyes cselekedetei is azok. Az ótestamentuinban előforduló csodákról nincs említés a könyvben, pedig a legtöbb esetben ezekre is választ kérnek a növendékek, az újtestamentomi cso­dákkal kapcsolatban. Két dolog hiányzik az én számomra ebben a szép tankönyvben : az úrvacsoráról és a keresztség rendelé­séről való megemlékezés. A passzióról és a feltámadás­ról, a melyekkel pedig aránytalanul többet foglalkoznak az evangéliumok, mint Jézus életének bármely más mozzanatával, csak 13 sorban emlékezik meg a tan­könyv. Az újtest. könyvek szerzőiről, a szerveztetési időről is van szó könyvünkben. „Márk ev. a 70. év után, Lukácsé 100 körül, vala­mint az Apóst. Csel. is, Mátéé 130 körül, Jánosé 130— 140 között" keletkezett. „Az Efezusi és Titushoz és Timotheushoz írott levelekben legalább is későbbi betol­dások vannak." Úgy vélem, tankönyvben betoldásról beszélni, nem építő dolog, annyival is inkább, mert el­végre ez is csak hipotézis. Nem találná-e jónak a könyv szakképzett írója megemlíteni azt, hogy a bibliai irod. történet megállapításai nem véglegesek és hogy e meg­állapítások Istenigéjét épen nem érintik ? A szép, ma­gyaros, élvezetes, sok helyütt költői stílusban megírt munkát egyébként örömmel köszöntjük. Nemcsak mint tankönyvet, hanem mint hiterősítő és mélyítő könyvet ajánljuk művelt közönségünknek is. Dr. P. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom