Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday - utcza 28., a hová a kéziratuk, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVlN-SZÖVÉTSÉG Felelős szerkesztő : B1LKE1 PAP ISTVÁN. Társszerkesztők : pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, fari Imre dr. es Veress Jenő Klófizetési ára : Egész évre: IS kor., félévre: 9 koronái, neuvedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövelségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos esrész oldal 40 K, fél oldal 20 K, nedved oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Advent. Lampérlh Géza. — Ve?érezikk : Kötelesek vagyunko minden jelentkezőt bofogadai egyházunkba? Dr. K. T. — Második czikk : >óhány szó a vak katonákról és a vakokról általában. — Tárcza: Pályaudvaron, Muraközy V,. Gyula. A gyülekezet. Kújcl E-idre. — Belföld: A szabacUai egyház nehéz helyzete. Darsy László. — A mi ügyünk. .,) — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyaszrovac. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetesek. ADVENT. Szent ígérete várandós napoknak, Várjunk e most, csendes estalkonyon? Most az egek haj, vérrel harmatoznak, Ágyúk dörögnek síkon, halmokon. Most a szemek jaj, könnyel patakoznak, Gyászvirág sarjad új sírhantokon... Merjünk-e most a régi hittel várni, Számlálva tűnő órát és napot? Az ós Gonosz minden vad íáriái Leverték most a börtön-lakatot. S nyögik éjszak, dél, kelet, íijugot táji: Gjiikos kaszájuk hol már aratott... .. .El, el, ti zord kétségek, véres árnyak! Tárjuk ki, jertek, hitünk templomát: Hallga!... Suhannak fehér angyalszárnyak S felénk ragyog már sugár-koi onád Jézus! Jézus! igy még itt sohse vártak, Jövel és szállj e bús világon át! Jövel és járj őriző angyalokkal A békességért harezolok előtt. Jövel s ezerjó égi balzsamokkal Harmatozz be minden csatamezét, Jövel és lágyan ölelő karokkal Vonj szent szívedre minden könnyezőt... Lampértli Géza. bronzból vert igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker,, Molnárutcza 17. szám). KÖTELESEK VAGYUNK-E MINDEN JELENTKEZŐ r BEFOGADNI EGYHÁZUNKBA? Ez az első hallásra kissé szokatlan, alapjában azonban rendkívül nagy fontosságú kérdés legutóbbi egyházkerületi közgyűlésünkön vetődött föl. Igaz, hogy csak amúgy mellékesen, de mégis szükségesnek tarijuk a tisztázását. A posztó- és bakkancscsalók megbélyegzésével kapcsolatos indítvány tárgyalásánál ugyanis egyik nagytekintélyű jogászunk — töl bek közt — afínnk n

nézetének is kifejezést adott, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895:XLIIÍ. t.-cz. értelmében nem utasíthatunk el senkit sem, a ki eg\ házunkba akar belépni, mert az idézett t.-cz 5. §-a határozottan kimondja, hogy: „Valamely vallásfelekezetből kilépni vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított föltételek alatt." Első hallásra valóban úgy tűnik föl, mintha ez csakugyan azt jelentené, hogy az egyházak pedig nemcsak elbocsátani, de befogadni is kötelesek mindenkit. A törvény azonban korántsem akarja és akarhatja ezt, mondani. A törvény nem annyira valami pozitívumot, mint inkább valami negatívumot jelent: azt, hogy senkit sem szabad külső erőszakkal, mesterséges akadályokkal megakadályozni abban a szándékában, hogy valamely vallásfelekezetből kilépjen és egy másikba belépjen. Az idézett § csak megújítása és az összes bevett vallásfelekezetekre való kiterjesztése az 18ü8:LIH. t.-cz. 1. §-ának, a mely mintha kissé világosabban tárná elénk a magyar törvényhozás eme szándékát. Ez az 1. § igy szól: „A törvény által megállapítod föltételek és formaságok inegtartásával mindenkinek s/.abadságában áll más hitfelekezet kebelébe, illetve más vallásra át térni." Minden kétséget kizáró világossággal áll előttünk a törvény igazi intenc/.iója, ha azt a történeti fejlődés szempontjából tekint jük. Ez a két türvényezikk : az 1808: Lili. és az 1895 : XLII1. záróköve a vallásszabadságért folytatott százados küzdelmeknek, melyeknek eg\ ik legfontosabb üt-