Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

közőpontját képezte mindenkor az uralkodó államvallás jellegével fölruházolt r. kath. vallásból való kilépés és a protestáns vallásra való áttérés. A diadalmasan előrenyomuló protestantizmus fegyveres ereje kivivta a bécsi békében azt, hogy a nemesek számára biztosíttassák ez a jog, a linzi békében pedig már azt is, hogy a jobbágyaknak is meg legyen ez a joga. Az ellenreformáczió föléledő ereje s a XVIII. század csöndes, de czéltudatos elnyomó szelleme mindent megtett ezeknek a törvényekben biztosított jogoknak a megtörésére. Az explanácziók, a rezolueziók, az ezek alapján hozott országgyűlési végzések, a helytartótanács rendeletei összevissza nyirbálták, mindenféle nehézségek elé állították, .korlátok közé szorították az áttérés szabadságát. Volt idő, a mikor magának a királynak is be kellett jelenteni, ha valaki a római egyházból ki akart lépni, a mikor a kitérni akaróknak a r. kath. papoktól hónapon át leczkéket kellett előbb venniök s kilépésüket csak akkor vették tudomásul, ha a Ieczkék után is állhatatosan megmaradtak szándékuk mellett. Mindezt megszünteti az 18G8 : Lili. t.cz. J, §-a s ezt minden bevett vallásfelekezetre kiterjeszti az 1895 : XLIII. ti.-cz. (21., 22. §§). Most már sem az államhatalom, sem az érdekelt felekezet részéről semmiféle mesterséges eszközzel uem lehet valakit megakadályozni abban, hogy addig1 felekezetét elhagyja és valamelyik másikba lépjen avagy akár felekezetenkívülivé legyen. A ki kitérési szándékát a törvényszabía formák közt két ízben bejelenti, megszűnt annak az egyháznak vagy hitközségnek a kötelékébe tartozni, akár tudomásul veszi azt annak lelkésze, •akár nem. Az egyházak egyik jogát azonban nem szünteti és nem is szüntetheti meg ez a két törvényezikk. Azt a jogát vagy még helyesebben : kötelességét, hogy valamely át" térni akaró fölvétele előtt megvizsgálja, megvannak-e az illetőnél az új vallásra való áttérésnek nemcsak külső : törvényszabta, hanem belső: lelki elő föltételei is és á mennyiben azt találná, hogy az utóbbiak hiányoznak, fölvételét meg is tagadhassa. A felnőttek megkereszteléséncl, vagyis a mikor volt izraelita akar egyházunkba térni, ez nyilvánvaló. Nem is szabad addig megkeresztelnünk, a inig az illető vallást nem tesz arról, hogy keresztyén hitünk igazságait hiszi és vallja. A keresztség, mint külön látható jel nélkül pedig — de facto — nem lehet valaki keresztyén egyházunk tagja.* A többi keresztyén felekezetekből hozzánk térni kívánóknál is nemcsak joga, de kötelessége is lelkészeinknek, hogy meggyőződjenek arról, vájjon tisztában vannak-e az illetők egyházunk főbb hitelveivel? Sajnos, ezt sok esetben elmulasztják lelkészeink! S hogy ez nem valami reakc/iós, hanem az egyedül helyes és megengedett álláspont, ékesen bizonyítja két elhunyt nagynevű és az utódok emlékezetében is • A keresztyén szülök megkereszteletlen gyermeke csak ele iwre tekintetik annak. a liberalizmus mintaképe gyanánt élő püspökünknek alábbi két esete is. Az egyik Székács Józseffel történt Beállított hozzá egy ferenezrendi barát, ho^y át akar térni. Azt kérdezte tőle, miért akar épen evangélikus lenni? Azt mondta: neki mindegy akármelyik vallás, csak a római egyházban nem akar már tovább maradni Székács nem fogadta be. A másik Török Pállal esett meg. Egy rendes tanárrá való kinevezését váró egyetemi tanár állított be hozzá, hogy ref. akar lenni. Török látta, hogy csak kineveztetése érdekében akar áttérni, ezért azt ajánlotta neki, hogy jobban teszi, ha róm katholikussá lesz. Szlavóniai missziói lelkészkedésem idején hozzám is beállított egy német atyafi. Azt mondta, át akar térni,, hogy elválhasson a feleségétől.1

A mikor látta, hogy nem nagyon hat meg áttérési szándékával, sietett megnyugtatni, hogy nem akar ám ő azután is ref. maradni:; mihelyt elválasztják a feleségétől, mindjárt visszatér Mindenki sejtheti, hogy mit mondtam az én jámbor németemnek. S azt hiszem, más se tett volna a helyemben máskép akár a kultuszkérdésekben más törvények alatfc álló Szlavóniában, akár nálunk! Az állam igenis előírhatja a más vallásra téres külső elő föltételeit, megtilthatja joggal, hogy bárkit bármiféle külső erőszakkal megakadályozzanak vagy hátráltassanak ebbéli elhatározása keresztülvitelében, de a fölvétel lelki elöföltétcleit egy egyházra nézve sem szüntetheti meg. A fölvételi kényszert nem mondja ós nem is mondhatja ki. A fölvétel ügye minden egyháznak féltve őrzött, legszentebb joga marad mindenkor. E nélkül bármely eeyház megszűnnék erkölcsi testület lenni E nélkül pedig egyházakról nem is beszélhetünk. Dr. IC. L NÉHÁNY SZÓ A VAK KATONÁKRÓL ÉS A VAKOKRÓL ÁLTALÁBAN.2 A háború csapásaitól legjobban sújtott embertársaink a vak katonák, mert ép szemmel mentek el hazánk védelmére és örök sötétséggel tértek vissza. Kétségbeejtő állapotukban legnagyobb szükségük lenne lelki vigaszra, melyet egyedül az evangélium nyújthatna. Mi keresztyének tudjuk azt, hogy van egy világosság számukra is, mert az Űr Jézus mondotta „Én vagyok a világ világossága". De ezen világossághoz csakis a biblia beható ismerete által juthatnak, adjunk tehát bibliát a vakoknak. Érdeklődésem után meggyőződtem arról, hogy a, „Vakokat gyámolító egylet" orsz. könyvtárában ez ideig 1 Ott még, mint tudjuk, nincs polgári házasság, így r. fcátholikusok nem válhatnak el. 3 E sorok írójának, Matolcsy Miklós egyetemi tanár nejének felhívását, kérő szózat.it ajánljuk olvasóink szeretetteljes figyelmébe. 0 nagy szeretettel és buzgósággal vette fel a szegény vakok eleddig oly elhanyagolt lelki gondozásának ügyét. A beérkezeti adományokat, 267 28 K és azokat, a melyek, hisszük, ezután jönnek, az ö általa végzett munka czeljaira adjuk.