Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

senek. Én reménylem, hogy a mi barátságunk, tekintettel a kedvező jelekre, a melyek között az megköttetett s azokra az alapokra, a melyeken nyugszik, sértetlenül fog fennmaradni mindvégig. Én mindenesetre rajta leszek, hogy szilárd legyen . . . Jóllehet, egyházunk és a ti egyházatok között semmi viszály, vetélkedés nincsen, mégis több összeköttetést óhajtanék. Hogy aztán ezt az összeköttetést hogyan alapozzuk meg, az más kérdés, erre alig tudnék megfelelni. Én csak azt látom, hogy a régi viszályok magvai nagyon is befészkelték magukat a szívekbe.* Itt van aztán forrása a gyanakodásoknak. Már pedig ott, a hol ezek ütnek tanyát, szilárd barátság nem lehetséges, vagy az sokáig legalább is fenn nem állhat. A mi magukat az ellentétes kérdéseket illeti, erről nem szólhatok. Alig is lehet az ilyesmit levélben elintézni. Talán merésznek, önhittnek is látszanék, ha e téren kísérleteznék. De sokszor alig tudom azon óhajtásomat elfojtani, bárcsak találkoznám veled, hogy ebben az irányban néhány barátságos szót válthatnánk. Tudod, erről még nem is beszélgettünk, szeretném látni, mi is az, a mi a teljes megegyezést pótolja. Bármint legyen is a dolog, tekintettel arra, hogy közöttünk ellentéteknek lenniök nem szabad, arra kérlek, kedves Bullingerem, jobban mondva könyörgök előtted, hogy nemcsak minden gyűlölettől, viszálytól, hanem a sértegetéseknek még árnyékától is óvakodjunk. Bocsásd meg aggodalmaimat. Tudod, a szeretet, a mikor mindent remél is — nyugtalan. Ha tekintetbe veszed, mennyi veszedelem vesz körül és ostromol bennünket szerencsétlen századunkban, hiszem, nemcsak helyet adsz őszinteségemnek, hanem meg is bocsátod azt." Dr. Pruzsinszky Pál. TÁRCZA. Özv. gróf Teleki Sándorné emlékezete. — írta és felolvasta özv. Csiky Kálmánné, az Orsz. Nöképző-Egyesület társelnöke. — Az „Orsz. Nőképző-Egyesület"-et az 1915. évkezdetén súlyos csapás érte, a mikor január 21-én elvesztette dicső, nagy szellemű díszelnökét, társalapítóját, özv. gróf Teleki Sándorné, Teleki Jozefin grófnőt, ki elhunytával pótolhatatlan űrt, veszteséget hagyott hátra, nemcsak Egyesületünk, de nemzeti kulturánk életében is. Most, midőn a mai napot az ő drága emlékezetének szenteljük, a fájdalom érzése mellett hassa át lelkünket a hálának az a boldog érzése, hogy ő a mienk 5 Kálvin abban a kis franczianyelvü könyvben, a melyet az úrvacsoráról kiadott („A mi Urunknak szent vacsorájáról szóló kis értekezés, a melyben ennek igaz alapítása, haszna, gyümölcse, nem különben az is fel van tárva, miért írtak arról újabb időben többen különbözőképen"), rátér az okokra. „A felek mindegyike hibázott, úgymond, még pedig ugyanazon oknál fogva: a türelmetlenség miatt." is volt, élete nagy részét, bölcs tudása, fenkölt szelleme kincseit az Orsz. Nőképző-Egyesiilet magasztos czéljainak megvalósítására szentelte. Emlékezzünk e napon, mely megdicsőült Nagyaszszonyunk születésének évfordulója, az elhunyta fölött érzett gyász és fájdalom visszhangjai mellett, áldásos életpályájának, szelleme működésének hátrahagyott dús tárházáról, így válik emlékezésünk reménnyé, mert érezzük, hogy ő nem hagyott el bennünket, hanem példáival fennmarad és távozó alakja „éltető eszmévé finomul A mult század derekán nagy átalakulás, szellemi újjáébredés évtizedeit élte hazánk. A nagy eszmék, melyeknek megvalósítása szebb kor eljövetelét biztosította nemzetünknek, nagy embereket szültek, a kik lelkesedve küzdöttek hazánk boldogságáért s belátva nemzeti elmaradásunkat, a haladás vezető útjait bölcsességükkel megjelölték. Ilyen nagy magyar főrangú család tagjaként nőtt fel Teleki Jozefin grófnő, a nagyhírű Teleki Domokos gróf leánya, az erdélyi gernyeszegi Teleki-kastélyban. Már gyermekkorában magába szívta a lángoló hazaszeretetet, hiszen mint tízéves kis leány hallott a 48-as eseményekről; élénk, de komoly természete mindent megjegyzett s az akkori állapotok mély nyomokat hagytak gyöngéd lelkületében. Hazafisággal párosult nagy vallásossága, az igaz hit, Istenben bízni tudás, gyöngéd szeretet családja és embertársai iránt s az erős akarat jellemezték a fejlődő gyermek egyéniségét. Nagy szellemi tehetségeinek fejlesztéséhez nagyban hozzájárult az, hogy Gyulai Pál volt tanára. Az Ő előadásai mély nyomokat hagytak lelkében. Csakhamar azonban a viruló szép 16 éves leánykát gróf Teleki Sándor pestmegyei nagybirtokos vette nőül s így el kellett hagynia Erdélyt és a gyömrői grófi kastély nagyértékű úrnőt, az egész vidék pedig nemesszívű őrangyalt nyert Teleki Sándorné grófnéban. Ekkor mutatta meg, hogy milyennek kell lennie a magyar nőnek; mert dísze, öröme, lelke volt a családi életnek, támasza és igazi felesége férjének, nevelője gyermekeinek, példányképe az erénynek, takarékos vezetője a háztartásnak, ura kötelességeinek s áldása mindazoknak, kik hozzá fordultak nehéz napjaikban, mindenkor pedig terjesztője a magyar szellemnek és nyelvnek, ápolója az igaz értékkel bíró nemzeti jellemtulajdonoknak, letéteményese a tiszteletreméltó régi hagyományoknak, de a mellett lelkes híve az okos társadalmi haladás eszméinek, büszke saját méltóságára, szerény mások megítélésében, bátor a világ küzdelmei közt, alázatos Isten előtt I Ilyen jellemmel nem csoda, ha nagyon boldog életet élt családja körében. De nem feledkezett meg boldogsága és meleg otthoni környezetében sem hazafias kötelességeiről. Élénk érdeklődéssel kísérte a kibontakozó alkotmányos élet felújulását s azt a munkásságot, melylyel a nemzet erői a tevékenység minden terén meg-