Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

a gyermekeket, említésre is alig érdemes, szegényes mértékben áll rendelkezésünkre, míg másfelől léptennyomon ki van téve a gyermekek lelke káros, sőt romboló olvasmányok hatásának; és végül tekintettel arra is;

hogy általában bármily természetű evangéliumi szellemű irodalmunk fellendülése nem várható és remélhető másképen, mint hogy egy újabb nemzedék már gyermekkorától kezdve hozzászokik az ilyen szellemű olvasmányok élvezéséhez és méltánylásához : az értekezlet kimondja, hogy azoknak a beláthatatlanul nagy érdekeknek szolgálatában, melyek a gyermekek evangéliumi nevelésével koczkán forognak, egyik legsürgősebb teendőnek a gyermekeknek való evangéliumi szellemű irodalmi termékek termelését, terjesztését és támogatását látja s ezért felhív mindenkit, különösen az erre legelsősorban hivatott egyházi és más evangéliumi irodalmi és iratterjesztő társulatokat, hogy a rendelkezésére álló eszközöknek és alkalmaknak, a legkisebbeknek csakúgy, mint a legnagyobbaknak a felhasználásával működjék közre, hogy az e téren fennálló nagy hiány ós szükséglet minél előbb és mennél teljesebben kielégíttessék. KÁLVIN JÁNOS AZ EGYETERTESROL. Súrlódások, egyenetlenkedések kísérik a haladás útját mindig és mindenütt. Súrlódások és szenvedések. Hogy a XVI. századnál maradjunk, ki merné tagadásba venni, akár itt, akár odaát a hegyen túl, hogy tisztább felfogás, a keresztyénség lényegének alaposabb megértése dolgában nagyot haladt a világ a reformáczió századának folyamán ? Ámde a részletek azt mutatják, hogy ennek a haladásnak is ára volt. Nem frázis, betűszerint igaz, hogy a szellemi munkások verejtéke, könynyei, a vértanuknak bőven ömlő vére áztatta a haladásnak útját, hiszen (ismeretes dolog) például Melanchtont megőrli a sok aggodalom, Luthert szokszor kifárasztják a bajok és a genfi pap? Gondolatainak, meggyőződésének, vágyainak élő vértanuja, stb. Talán nem is egészen véletlen dolog, hogy a koronán kereszt van. A XVI. század nagy ellentétei, küzdelmei között nem épen érdektelen és tanulság nélkül való Kálvin magatartása. Készen áll-e a küzdelemre? Tudjuk, kész belevetni abba magát mindig, valahányszor azt magasabb érdekek követelik. Kész, megrendülés nélkül. Szinte kedvét leli az emberek nemtetszésében. De másrészről útját állja a czéltalan küzdelemnek, világosan látja, hogy maga a súrlódás czél nem lehet. Ott, a hol a vihar állandó, lehullik a virág, nincsen gyümölcs! A viszályt lokalizálni, mérsékelni, a lekötő indulatok helyébe soksok feloldó indulatot kell belevinniök a közös ügyek intézésébe azoknak, a kiket az Űr az ő munkájában egyesített épen — a közös czél érdekében. Kálvin úgy látja, hogy sok bajnak a szülő oka innen is, túl is a gyanú: megzavarja a tárgyilagos (tehá igazságos) ítélet kialakulását, megszilárdulását. Ez az oka annak, hogy aztán hamarosan törünk pálczát az atyafiak felett. Mi a teendő? „A mit én főképen óhajtok, írja idevonatkozólag Zebedeus Andrásnak 1539 május 19-én, ez: az utunkban álló gyanakodásokat itt is, ott is lökjük félre az útból, hallgassuk meg egymást kölcsönösen, a döntést pedig tartsuk fenn magunknak addig, a míg majd az igazat meglátjuk ... Ha könnyedén törünk pálczát az ilyen kiváló emberek fölött (Bucerről van szó), kiknek munkáját nagy dolgokra használta fel az Úr, mit fogunk, kérlek, tenni azokkal, a kik még semmivel sem igazolták jóravalóságukat ?" A Zebedeus Andráshoz intézett levélről lévén szó, habár a fölvett téma elég terjedelmes, nem tehetjük, hogy a szóban lévő levélnek legalább végső sorait ne érintsük : „Ha lelkiismereted arra kényszerít téged, hogy (Bucer) véleményének ellene mondj, meg kell feszítened minden erődet, hogy a testvéries viszony fönnmaradjon közöttetek. Nekünk nem szabad elhamarkodva elszakadnunk azoktól, a kikkel bennünket az Úr az ö munkájában egyesített. Egyre kérlek: állhatatosan maradj meg az igazság mellett, a mely mellett eddig állottál. Még a színét is kerüld annak, mintha ellentétbe akarnál kerülni azokkal, a kiktől ezt (a tant) elfogadni nem tudod; mert hiszen ezeket (Lutherről és Bucerről van szó) Krisztus első szolgái közé kell soroznod neked épen úgy, mint minden jó embernek. Szent Isten 1 Hova jutunk ? Olyan fájdalommal kell elszakadnunk a Krisztus szolgáitól, mintha szívünket szakítanák ki belölünk. Nem lehet ez tréfa dolog, mert hiszen nem egy testrésznek az eltávolításáról van itt szó, hanem egyenesen annak az orgánumnak a kiszakításáról, a mely nélkül élet nincsen. " Kálvin többi leveleiben is gyakrabban ki-kitér e tárgyra. Az idevonatkozó anyag, illetőleg idevonatkozó törekvései szinte hosszabb lélekzetű, egész tanulmányt felölelő áttekintésre várnak, egy levélről azonban már itt is meg kell emlékeznünk, még pedig tekintettel a benne hangoztatott nézetekre, jóformán el kell olvasnunk az egész levelet. „Van-e valami, kedves Bullingerem, írja 1540 márczius 12-én az utóbbinak, a mire írásunkkal jobban kellene törekednünk, mint arra, hogy a testvéries, baráti viszonyt minden úton-módon megtartsuk és megerősítsük? Nemcsak nekünk áll az érdekünkben, hogy mindazok, a kiknek az Ur valami munkát adott az ő egyházában, igazi egyetértésben éljenek egymással — érdekében van ez az egész keresztyénségnek..Látja ezt a Sátán s a mikor Krisztus országának ellene tör, semmire sem igyekszik inkább, mint arra, hogy itt közöttünk a viszály magjait elhintse, vagy legalább is az egyik embert a másiktól eltávolítsa. Nekünk kötelességünk ez ellen küzdeni. Ha az egyház minden pásztorának azon kell lennie, hogy kartársaival békességben éljen, minden erőnket latba kell vetnünk, hogy az egyházak is hűségesen egyetért-