Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

GYERMEKEINKÉRT.* 1. Megemlékezve arról, hogy isteni Mesterünk és Megváltónk maga is a felserdülő új nemzedék megnyerésében látta biztosítva ügyének, az Isten Országának győzelmét, valamint arról is, hogy a keresztyén egyház kétezeréves történetében minden virágzás és fellendülés együtt járt azzal, hogy az Evangélium igazságait és erőit jó korán igyekeztek érvényesíteni a gyermekek tanításában és nevelésében és hallgatva a józan ész parancsoló szavára is, mely szerint igazolhatatlan vétek az emberi léleknek az Isten Országába való megtérítését későbbi életkorra halasztani, a mikor kialakult szokások és megrögzött jellemvonások sokszoros nehézséggel állják annak útját és a mikor az életnek legüdébb, legszebb évei már visszahozhatatlanul tovasiklottak az Evangélium megszentelő hatása elől: az értekezlet hangsúlyozottan kifejezi azt az ünnepélyes meggyőződését, hogy mindenkinek, a ki nemzetünk jövőjét, evangéliumi egyházaink felelevenedését és a bennük élő egyének legjavát szívén viseli, Isten és lelkiismerete előtt szent kötelessége egyénenként is és a hol alkalmat talál rá, másokkal egyesülve is, minden lehetőt megtenni arra nézve, hogy minden gyermek már gyermekkorában eljusson az isteni kegyelemnek Jézus Krisztusban való ismeretére és elfogadására. Kifejezi továbbá az értekezlet azt a komoly, aggódó egyházszeretettől sugalt kívánságát, hogy egyházaink hivatalos vezetői a jövendő súlyos esélyeinek világos átlátása és mérlegelése alapján vegyék revizió alá az új nemzedék keresztyén tanítása és nevelése terén eddig végzett egész munkájukat, évtizedek felgyűlt tapasztalatainak következetes értékesítésével változtassák és módosítsák hitoktatásukban, konfirmácziói tanításukban s a gyermekek istentiszteleti gondozásában eddig követett terveiket és módszereiket a gyermeki lélek igazi természetének és szükségletének megfelelőleg, hogy mindezen egyházi tevékenységek a beléjük fektetett szellemi és anyagi erőnek megfelelő kielégítő eredményeket termelhessenek. 2. Tekintettel arra, hogy a gyermeki lélek kialakulására a legbefolyásosabb tényező a családi kör, melynek hatását, ha hiányos, nem pótolhatja, ha helytelen, nem ellensúlyozhatja eléggé semmiféle más nevelési tényező, a melynek befolyását egész életén át áldani vagy sinyleni fogja a gyermek a szerint, hogy megkapta-e benne jövendő boldogságának minden előfeltételeit vagy nem ; továbbá tekintettel arra, hogy a gyermek lelkének irányítása Isten és ember előtt elsősorban a szülők kiváltságos joga és kötelessége, melynek felelősségét senki másra át nem háríthatják: * A gyermekek evangéliumi ker. neveléséről Budapesten, november 1-én tartott konferenczia határozata. az értekezlet sürgetően szükségesnek tartja, hogy minden, magát keresztyénnek nevező család ne csak megélhetési biztosítékot és ne csak a földi életre szóló nevelést nyújtó intézmény legyen gyermekei számára, hanem legyen gyermekei vallási életének is elsőrendű melengető otthona és rendszeres ápolója, a természeti és érdekközösségen felülemelkedve és minden tagjának hitközösségévé válva; ennek intézményes kifejezésére ós biztosítására az értekezlet minden keresztyén családfő mulaszthatatlan kötelességének tartja az eleinknél szokásban volt. de sajnálatosan mély feledésbe merült házi istentiszteletek felelevenítését. 3. Teljes tudatában annak, hogy a gyermekek hitéletének kifejlesztésében milyen nélkülözhetetlen az a munka, melyet egyházaink hivatalos közegei hivatásos kiképzés által képesített és illetékes hitoktatók végeznek különösen, bár nem kizárólagosan, a vallási ismeretek és tanok közlése, vagyis a szorosabb értelemben vett Yiül'dstanítás tekintetében ; továbbá élénk és féltékeny érzetében annak, hogy milyen semmi mással nem pótolható érték nemzet, egyház és ifjúság szempotjából egyaránt a vallásnak iskolai hitoktatás alakjában a nemzeti közoktatásba való szerves beleillesztése : az értekezlet mégis fontosnak és sürgősnek jelenti ki iskolai vallástanításunk kiegészítéseképen a vasárnapi bibliai iskolák intézményének egyházi életünkben az egész vonalon való meghonosítását, mint a melyek egyfelől az iskolai vallástanítással együttjáró fegyelmi és munka-kényszertől menten a gyermek hitéletének önkéntes kibontakozására nem nélkülözhető jó alkalmat nyújtanak, másfelől az egyházak arra alkalmas és buzgó tagjaiban található önkéntes munkaerő mozgósítására és így a nagyszámú munkássereg által a gyermekek sokkal egyénibb, behatóbb és gyakorlatiasabb gondozására adnak módot, evégre az értekezlet mindenkinek, ki a gyermekek evangéliumi gondozását előmozdítani óhajtja, lelkes, buzgó pártolásába ajánlja a vasárnapi bibliai iskolák ügyét — oly módon, hogy a meglevők fej. les/.tósére és újak alakulása végett mindenki nyerje meg az azokban való részvételre a hatása körébe tartozó gyermekeket, továbbá tegye komoly lelkiismereti kérdésévé magának is, vájjon nem szólítja-e ismerőseinek is Isten őt. illetve őket is el ebben a lélekmentő, egyház-és nemzetépítő munkában való tevőleges részvételre? 4. Tekintettel arra, hogy nemcsak általában nem mellőzhető hatalmasság az irodalom semmiféle czélnak szolgálatában sem, hanem különösen döntő befolyása van az olvasmányoknak a gyermeki lélek kialakulására; tekintettel továbbá arra, hogy az az irodalom, mely határozottan evangéliumi szellemnek hatása alá vonná az ő értelmi fejlettségükhöz mért eszközökkel és módon