Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-21 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHAZItsl SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Ráday -utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztők: pálóczi Horváth Zoltán dr. és Kováts István dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Marjay Károly, Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Meghalni és mégis élni. Vincze Elek. — Vezérozikk: Gyermekeinkért. — Második czikk: Kálvin János az egyetértésről. Dr. Pruzsinszky Pál. — Tárcza: Özv. gróf Teleki Sándorné emlékezete, özv. Csiky Kálmánná. —- Nekrolog: Huszár György. Dr. Joó Imre. — Külföld: Az amerikai magyarok, p. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Meghalni és mégis élni. „Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; és a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." Ján. 11. 25—25. Soha meg nem hal — ezek a szavak a halál legyőzését jelentik. Élő emberre nézve nem lehet ennél fontosabb életkérdés. Pedig bajosan van hihetetlenebb dolog, mint a halál felett is diadalmaskodó élet. „Míg a földön élünk, a halál hatalma alatt vagyunk" — ez a kikerülhetetlen végzet; olyan tény, melyről minden emberi ellentmondás erőtelenül hull vissza, mint a kavics, a mit a gyermek a sziklafalra dob. Meghalni és mégis élni?! — talán nem is egyéb ez, mint az élethez szerződött, ragaszkodó, védtelen ember erőtelen protestálása, a mely felett a kérlelhetetlen természet megjegyzés nélkül tér napirendre. Bizony, ez nem aféle önként értetődő dolog, a mit fáradság nélkül, készen, hogy úgy mondjuk: szállítani lehet. Tudta ezt Jézus is. Ép ezért kérdi azonnal: „Hiszed-e ezt?" — el tudod-e, képes vagy-e elhinni ezt? Tehát nincs benne semmi szégyenleni való, ha ez a gondolat nehezen megy a fejünkbe. Vannak igazságok, melyek az élet fölszínén terenmek, a melyeket fáradság és fejtörés nélkül magunkévá tehetünk, mint a hogy az útszéli virágot leszakítjuk. De aztán vannak másféle igazságok is, a melyeknek gyökere az élet mélyére nyúlik s a melyeket minden etŐnknek szakadásig menő megfeszítésével — nem az agy megroppanásával, hanem a szív megszakadásával tehetünk magunkévá. Ezekhez a mélységes, gyönyörűséges igazságokhoz tartozik a halál gondolatának legyőzése is. Ebben a kérdésben tehát hiába is próbálkozunk könnyedén jutni megnyugtató világossághoz. Szükséges, hogy egész világnézetünk gyökeresen átalakuljon, létezésünk súlypontja erőteljesen eltolódjék; hogy a láthatatlan világot igaznak, föltétlen valóságnak tartsuk s ajakunkról — szemben találván magunkat e láthatatlan világ rejtélyével — a meggyőződés eme tisztán csengő, határozott vallomása szakadjon fel: hiszek benned I Dehát hogyan jutni ehez a meggyőződéshez, még inkább: ehez a vallomáshoz? Ép itt a nehézség: ennek az igazságnak nincs kitaposott ösvénye; még az argumentumainak értéke sem sokkal több, mint a nagyanyák imakönyvébe került szárított virágé. Hiszen ebből az igazságból a teremtés óta csak egy, egyetlenegy sugár vetődött a világra — de s ez megkönnyít minden nehézséget : ez az egy sugár a legnemesebb, a legtisztább lélek prizmáján áradt at j £IZ Idvezítő lelkén. Sokat hallottunk már az erő fennmaradásának, az érték elveszthetetlenségének elméletéről. Am az emberi lélek elveszítlietetlen értékéről 0 • yilatkozott legelőbb s ugyancsak 0 szólt arról a szent lehetetlenségről is, hogy az Atya gyermekét halálba veszni hagyná. Azt a mondást, hogy „életünkben is a halál karjai között vagyunk", Jézus elvetette, átformálta s így adta vissza újból: „halálunkban is Isten karjai között vagyunk". Tehát mégegyszer: ez a bizonyosság sokkal nagyobb, sokkal felségesebb, semhogy egyetlen nap munkája lehetne. Lassanként, napról napra kell belenőnünk, akkor aztán világosságról világosságra juthatunk benne. Az út, a mely hozzá vezet: az Istenhez kapcsolódó élet; az ajtó: az istenfiúság. Ha ezt a bejáratot és utat megtaláltuk, akkor megértjük, mit jelent: „Én vagyok a feltámadás és az élet" s akkor hozzá szokik a szemünk ahhoz a szent lehetetlenséghez, a mit P. Gerhardt így ír le: A halál nem ölhet meg minket, Sőt kimenti sok ezernyi Bajok közt vergődő lelkünket. Keserű fájdalmak ajtaját lezárja S ösvényt egyenget, a melyen lelked Eljut a mennyei örömök hónába. P. Jáger után Vincze Elek.