Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

piispökszentelésen elhangzott beszédek és imák a jegyző­könyv függelékében s különlenyomatban is lenyomattas­sanak. A közreműködőknek és a rendezés körül fára­dozóknak köszönetet szavaztak. Mivel a püspökbeiktatás alkalmával a reprezentácziós költségeket megtakarították, a katonáknak nyomandó kis énekeskönyv részére 1000K-át, a budapesti Katona-Otthon javára pedig 500 K-át szavaztak meg. Ezenkívül a katonák irataira a gyűlésen külön gyűj­tést is indítottak. Ezután a régi szokáshoz híven, Benedek Sándor világi főjegyző üdvözölte lelkes szavakkal az új püs­pököt abból az alkalomból, hogy fölavatása után elfog­lalta a püspök számára fönntartott helyet. Szép sza­vakkal mutatott rá azokra a sarkalatos nagy elvekre, a melyeknek a megerősítését s azokra a reményekre, a melyeknek a beteljesedését várja az egyházkerület az új püspöktől. A beszédet Lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. A lelkes visszhangra találó üdvözlőbeszédre az új püspök fölolvasta Lapunk vezetőhelyén közölt székfog­lalóját, melyet sűrűn szakítottak közbe a közgyűlés tag­jainak lelkes tetszésnyilvánításai. Ezek különösen az iskoláinkban lábrakapott vallásellenes szellem ostorozá­sánál és az iskoláink államosítása ellen erélyes hangon tiltakozó fejtegetéseknél voltak a leghatalmasabbak. Az éljenzés lecsillapodása után a püspöki előter­jesztést tette meg röviden az új püspök. Részletes jelen­tést — természetesen — nem tehetett. így csupán az elhunyt lelkészekről és tanítókról, a kidőltek helyére jöttékről, a bevonult tábori lelkészekről emlékezett meg. Ezután a főgondnok az üdvözlő és székfoglaló beszéd kinyomatását indítványozta. Ennek a beszédnek — mon­dotta — nincs egy szava sem, a melyet mi szívvel­lélekkel alá nem írhatnánk. Úgy tekintjük ezt, mint a mi programmunkat. A püspök nagy munka és küzdelem előtt áll: mi mindannyian a háta mögött leszünk s azzal fordulunk hozzá a költővel: „Szálljon minden új csatá­ból újabb dicsőség Reád!" Majd a konvent jelenlévő lelkészelnökét, dr. Kenes­sey Bélát üdvözölte rendkívül meleg szavakkal a főgond­nok. Őt mi a mi kerületünkben nem tartjuk idegennek — mondotta —: ő a mi kerületünknek is tiszteletbeli püspöke. S ha reménységgel tekintünk egyházkerületünk jövendője elé, egyik reményünk az a támogatás, a mely­ben ő eddig is részesített minket. Kenessey püspök az üdvözlő szavakra hasonló me­legséggel válaszolt. A főgondnok úr — mondotta — a szív legérzékenyebb húrjait pendítette meg, a mikor azt mondta, hogy én itt nem vagyok idegen. Itt nőttem, itt kaptam az első benyomásokat, az első áldásokat, útamra az első jókívánságokat. Mindig előttem áll az, hogy annak az Alma Maternek, a melynek köréből kibocsáj­tattain s annak a kerületnek, a mely egykor áldásával küldött útamra, tisztességére váljam. Majd felolvasták és jegyzőkönyvbe foglalták azt a valóban szép levelet, a melyet ugyancsak Kenessey püs­pök írt válaszul a Baksay temetésén való szerepléséért tolmácsolt köszönetre. Az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegye új esperesének, Tóth Sándornak és a kecskeméti egyház­megye új gondnokának, dr. Küry Albertnek a megvá­lasztását vette ezután tudomásul a közgyűlés. A főgond­nok a közgyűlés nevében mindegyiket külön-külön meleg szavakkal üdvözölte, mire mindketten lelkes szavakkal válaszoltak. Tóth Sándor szép szavaira a főgondnok külön is kiemelte, hogy az egyházkerület mindenkor kész erőteljes támogatásban részesíteni azt az egyház­megyét, a mely az idők viharát a legjobban megérezte s ma is a legnehezebb viszonyok közt van. Minthogy Petri Eleknek püspökké való válasz­tásával megüresedett a lelkészi főjegyzői és egyik lel­készi tanácsbírói állás s Lévay Lajos és Tóth Sándor esperesek is lemondtak tanácsbírói tisztükről, a közgyűlés mindezekre az állásokra elrendelte a szavazást. A szava­zatok deczember 31-ig adandók be az esperesi hivata­lokhoz, azok pedig január 15-ig juttatják azokat a püspöki hivatalhoz. A közgyűlés nagy örömmel vette tudomásul Tóth Sándornak ama bejelentését, hogy Cseh Ervin régi 10,000 K-ás alapítványát, a melynek az a czélja, hogy abból özvegy lelkésznék és tanítónék, lelkész- és tanító­árvák segélyeztessenek, újabb 50,000 K-val kiegészí­tette. A nagylelkű adományozónak köszönetet szavaztak és táviratilag üdvözölték. A közgyűlés a bekebelezésüket kérő segédlelké­szek közül Nánássy Dániel balatonendrédi segédlelkészt bekebelezi, Jakab István volt rédei lelkészt pedig, kit Dunántúl lelkészi állása viselésétől eltiltottak, addig nem kebelezi be, míg ezt a határozatot a szomszéd egyház­kerület meg nem változtatja. Olyan megjegyzések is hallatszottak, hogy egyáltalán nincs szüksége kerüle­tünknek olyanokra, a kiket más kerületek nem tartanak érdemesnek a lelkészi palást viselésére. Az ilyenek előtt valóban kár lenne kaput nyitni. Ha nem tudták a lel­készi palástot megbecsülni, menjenek más pályán sze­rencsét próbálni 1 A közigazgatási bizottság javaslatait Simon Ferencz kezdte azután referálni. A vallástanító lelkészek jog­viszonyáról szóló fontos javaslatot a zsinat előkészítő­bizottságnak adták ki javaslattétel végett. A hadba vonult lelkészek díjazásának kérdését döntés előtt kiadták még a jogügyi bizottságnak, hogy a gyűlés ideje alatt tegye még meg javaslatát. Benedek Sándor főjegyző Simon Ferencznek a hazaárulók kiközösítéséről szóló ismeretes indítványa tárgyában hozott jogügyi bizottsági javaslatot terjesztette elő. A kerületi közgyűlés a jogügyi bizottság javaslata alapján — minthogy az Egyházi Törvények is módot adnak a megtorlásra — fölhívja az espereseket, hogy esetleges konkrét esetekben a legnagyobb szigorral jár­janak el. A kerületi tanácskozások tárgysorozatán évek hosszú

Next

/
Oldalképek
Tartalom