Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-31 / 44. szám
piispökszentelésen elhangzott beszédek és imák a jegyzőkönyv függelékében s különlenyomatban is lenyomattassanak. A közreműködőknek és a rendezés körül fáradozóknak köszönetet szavaztak. Mivel a püspökbeiktatás alkalmával a reprezentácziós költségeket megtakarították, a katonáknak nyomandó kis énekeskönyv részére 1000K-át, a budapesti Katona-Otthon javára pedig 500 K-át szavaztak meg. Ezenkívül a katonák irataira a gyűlésen külön gyűjtést is indítottak. Ezután a régi szokáshoz híven, Benedek Sándor világi főjegyző üdvözölte lelkes szavakkal az új püspököt abból az alkalomból, hogy fölavatása után elfoglalta a püspök számára fönntartott helyet. Szép szavakkal mutatott rá azokra a sarkalatos nagy elvekre, a melyeknek a megerősítését s azokra a reményekre, a melyeknek a beteljesedését várja az egyházkerület az új püspöktől. A beszédet Lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. A lelkes visszhangra találó üdvözlőbeszédre az új püspök fölolvasta Lapunk vezetőhelyén közölt székfoglalóját, melyet sűrűn szakítottak közbe a közgyűlés tagjainak lelkes tetszésnyilvánításai. Ezek különösen az iskoláinkban lábrakapott vallásellenes szellem ostorozásánál és az iskoláink államosítása ellen erélyes hangon tiltakozó fejtegetéseknél voltak a leghatalmasabbak. Az éljenzés lecsillapodása után a püspöki előterjesztést tette meg röviden az új püspök. Részletes jelentést — természetesen — nem tehetett. így csupán az elhunyt lelkészekről és tanítókról, a kidőltek helyére jöttékről, a bevonult tábori lelkészekről emlékezett meg. Ezután a főgondnok az üdvözlő és székfoglaló beszéd kinyomatását indítványozta. Ennek a beszédnek — mondotta — nincs egy szava sem, a melyet mi szívvellélekkel alá nem írhatnánk. Úgy tekintjük ezt, mint a mi programmunkat. A püspök nagy munka és küzdelem előtt áll: mi mindannyian a háta mögött leszünk s azzal fordulunk hozzá a költővel: „Szálljon minden új csatából újabb dicsőség Reád!" Majd a konvent jelenlévő lelkészelnökét, dr. Kenessey Bélát üdvözölte rendkívül meleg szavakkal a főgondnok. Őt mi a mi kerületünkben nem tartjuk idegennek — mondotta —: ő a mi kerületünknek is tiszteletbeli püspöke. S ha reménységgel tekintünk egyházkerületünk jövendője elé, egyik reményünk az a támogatás, a melyben ő eddig is részesített minket. Kenessey püspök az üdvözlő szavakra hasonló melegséggel válaszolt. A főgondnok úr — mondotta — a szív legérzékenyebb húrjait pendítette meg, a mikor azt mondta, hogy én itt nem vagyok idegen. Itt nőttem, itt kaptam az első benyomásokat, az első áldásokat, útamra az első jókívánságokat. Mindig előttem áll az, hogy annak az Alma Maternek, a melynek köréből kibocsájtattain s annak a kerületnek, a mely egykor áldásával küldött útamra, tisztességére váljam. Majd felolvasták és jegyzőkönyvbe foglalták azt a valóban szép levelet, a melyet ugyancsak Kenessey püspök írt válaszul a Baksay temetésén való szerepléséért tolmácsolt köszönetre. Az alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegye új esperesének, Tóth Sándornak és a kecskeméti egyházmegye új gondnokának, dr. Küry Albertnek a megválasztását vette ezután tudomásul a közgyűlés. A főgondnok a közgyűlés nevében mindegyiket külön-külön meleg szavakkal üdvözölte, mire mindketten lelkes szavakkal válaszoltak. Tóth Sándor szép szavaira a főgondnok külön is kiemelte, hogy az egyházkerület mindenkor kész erőteljes támogatásban részesíteni azt az egyházmegyét, a mely az idők viharát a legjobban megérezte s ma is a legnehezebb viszonyok közt van. Minthogy Petri Eleknek püspökké való választásával megüresedett a lelkészi főjegyzői és egyik lelkészi tanácsbírói állás s Lévay Lajos és Tóth Sándor esperesek is lemondtak tanácsbírói tisztükről, a közgyűlés mindezekre az állásokra elrendelte a szavazást. A szavazatok deczember 31-ig adandók be az esperesi hivatalokhoz, azok pedig január 15-ig juttatják azokat a püspöki hivatalhoz. A közgyűlés nagy örömmel vette tudomásul Tóth Sándornak ama bejelentését, hogy Cseh Ervin régi 10,000 K-ás alapítványát, a melynek az a czélja, hogy abból özvegy lelkésznék és tanítónék, lelkész- és tanítóárvák segélyeztessenek, újabb 50,000 K-val kiegészítette. A nagylelkű adományozónak köszönetet szavaztak és táviratilag üdvözölték. A közgyűlés a bekebelezésüket kérő segédlelkészek közül Nánássy Dániel balatonendrédi segédlelkészt bekebelezi, Jakab István volt rédei lelkészt pedig, kit Dunántúl lelkészi állása viselésétől eltiltottak, addig nem kebelezi be, míg ezt a határozatot a szomszéd egyházkerület meg nem változtatja. Olyan megjegyzések is hallatszottak, hogy egyáltalán nincs szüksége kerületünknek olyanokra, a kiket más kerületek nem tartanak érdemesnek a lelkészi palást viselésére. Az ilyenek előtt valóban kár lenne kaput nyitni. Ha nem tudták a lelkészi palástot megbecsülni, menjenek más pályán szerencsét próbálni 1 A közigazgatási bizottság javaslatait Simon Ferencz kezdte azután referálni. A vallástanító lelkészek jogviszonyáról szóló fontos javaslatot a zsinat előkészítőbizottságnak adták ki javaslattétel végett. A hadba vonult lelkészek díjazásának kérdését döntés előtt kiadták még a jogügyi bizottságnak, hogy a gyűlés ideje alatt tegye még meg javaslatát. Benedek Sándor főjegyző Simon Ferencznek a hazaárulók kiközösítéséről szóló ismeretes indítványa tárgyában hozott jogügyi bizottsági javaslatot terjesztette elő. A kerületi közgyűlés a jogügyi bizottság javaslata alapján — minthogy az Egyházi Törvények is módot adnak a megtorlásra — fölhívja az espereseket, hogy esetleges konkrét esetekben a legnagyobb szigorral járjanak el. A kerületi tanácskozások tárgysorozatán évek hosszú