Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1915 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-24 / 43. szám

egyenlő elbánás elvét következetesen érvényre juttatni és törvény által is biztosíttatni. Nem ringatom magamat abban a hiú ábrándban, hogy ha összes anyagi szükségleteink kielégíttetnének is, immár elértünk volna mindent, a minek megvalósítása egyházunknak az evangélium szelleméből folyó hivatása. Ellenkezőleg, arról vagyok meggyőződve, hogy pusztán csak pénzzel egészséges hitéletet teremteni nem lehet. Oda lélek is kell, az öntudatos vallásos hitnek az a lendülete, a mely egyedül képes megteremteni az egyének becsületességét, a családi élet tisztaságát és a társadalomban azt az erkölcsi fundamentumot, a mely azután az egyháznak, valamint a hazának fennmaradást biztosít. Főtörekvésünk soha se legyen az, hogy az egyház az előforduló változások szerint a politika irányzója vagj szolgálója legyen, hanem arra törekedjünk, hogy az evangéliumi hit gyökeret verjen az emberi szívben. Ezért főfeladatomnak tartom odahatni, hogy iskoláinkban a vallásos nevelés minél öntudatosabb és intenzívebb legyen. Nem szabad megengenünk, hogy iskoláinkban a hit és tudás egymásnak ellenségei legyenek. A papnak tudománnyal, a tanítónak pedig, és itt gondolok a felsőbbfokú intézetek tanáraira is, hittel kell magukat felékesíteniük, egyik sem felejtvén, hogy mi választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagyunk. Bár különbözők a kegyelem lelki ajándékai és megosztva a munkakör, de egy a lélek, a mely bennünk munkálkodik és egy a czél, a melyért küzdenünk kell, hogy ekképen, mint élő kövek építtessünk fel lelki házzá, szent papsággá és vigyünk mindnyájan áldozatokat, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. A püspöki vigyázatnak tehát ki kell terjednie a tudomány tisztaságára, mely a gyülekezetekben hirdettetik, de ki kell terjednie az iskolákra is, melyek mindenestől fogva az egyház testéhez tartoznak, mint az egyház veteményes kertjei. DARÁNYI IGNÁCZ FŐGONDNOK PÜSPÖKÜDVÖZLŐ BESZÉDE ÉS PETRI ELEK PÜSPÖK VÁLASZA.* , Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Ur! Az egyházkerületi közgyűlés, a szavazatszedő bizottság jelentése alapján, a mely szerint a leadott 340 szavazatból 318 Méltóságodra esett, püspökké választását 'megerősítette és ünnepélyes beiktatását elrendelte. Mi látjuk, tudjuk és érezzük, hogy Méltóságodra igényt tart és igényt formál az egész haza és az egész ref. egyház, de mégis úgy érezzük, hogy Méltóságod tágabb családja mi vagyunk. Mi vagyunk Méltóságodnak közvetlen munkatársai. A mi kötelességünk hűséggel és szeretettel támogatni jóban és rosszban egyformán. * K. I. gyorsírói följegyzése alapján. Nem keresem a szavakat akkor, mikor a tettek emberét, a munka emberét kell ünnepelni. Különben is a költő azt mondja: „Nem érez, ki érez szavakkal mondhatót." Ez a beiktatási ünnepély olyan puritán egyszerűséggel fog lefolyni, a milyennel talán püspöki beiktatás még le se folyt. Puritánná és egyszerűvé különösen az a világháború teszi, a melynek közepén állunk. De ebben a világháborúban, ezek közt a földet megrengető viszonyok közt a mi ünnepélyünk, a mi egyházkerületünk olyan, mint egy oázis a sivatagban, mint egy sziget a hullámzó tengeren. Erre a szigetre hozza Méltóságod nekünk a béke olajágát, hogy egyértésben, karöltve és szeretettel dolgozzunk egymással a végből, hogy azt az erőt, a melyet Isten nekünk adott, ne egymás ellen, hanem a közös czélra: hazánk és egyházunk építésére fordítsuk. De bevalljuk, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban egy másik, egy nagyobb olajágra is gondolunk, melyet a nemzet és az egyház egyformán várnak. Gondolunk arra, hogy vitéz hadseregeink és szövetségeseink fegyvereivel és támogatásával a diadalmas béke mielőbb bekövetkezik. Az a béke, a melyből áldás és dicsőség fakad a hazára s áldás és dicsőség fakad a hazánkkal mindenkor szorosan egybekötött magyar ref. egyházra. A béke után is nagy föladatok előtt fogunk allani. Nemcsak hazánknak, de egyházunknak is nagy megújhodásra : egy új reneszánszra van szüksége! Azokat a kapcsokat, a melyeket egyházunk híveinkkel megtalált ezekben a keserves időkben, nem szabad lazítani, homályba merülni engedni: azokat a kapcsokat erősíteni, fönntartani, fejleszteni mindnyájunknak közös kötelessége s ebben a vezéri munkát Méltóságodtól várjuk és kérjük. Méltóságod irányítson, vezessen bennünket: mi mindannyian fogadjuk, hogy hű munkatársai leszünk. A mindenható Isten kezében vagyunk mindannyian. 0 tőle kérjük, 0 tőle várjuk, hogy Méltóságodnak időt és erőt adjon ahhoz, hogy apostoli hivatását a mi szívünk kívánsága szerint betölthesse. A Mindenható engedje, hogy Méltóságod ne csak megmutassa az ígéret földjét, de abba be is vezessen bennünket. Az Isten éltesse, az Isten áldja! Petri Elek püspök a következőkép válaszolt: Nagyméltóságú Főgondnok úr! Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlés! Hálás szívvel fogadom Nagyméltóságodnak hozzám intézett kegyes szavait és őszinte tisztelettel köszönöm azokat. Hálás köszönetemet jelentem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlésnek is, valamint Egyházkerületünk gyülekezeteinek és az én szeretett lelkésztársaimnak, hogy engem erre a legmagasabb kitüntetésre, mely egy lelkipásztort érhet, érdemesnek ítélni méltóztattak. Megvallom, hogy minél nagyobb a bizalom, mely csekélységem iránt megnyilvánult, annál nagyobb az aggodalmam is, hogy vájjon azt a munkát, a mellyel